Emlékszem, RW-vel a stadion egyik VIP-boxából néztük, mert a sajtópáholy valamiért nem üzemelt, és itt jelölték ki a helyünket. Az ablakokról hiányzott a szigetelés, és a réseken át betörő levegő cúgja miatt bent rosszabb volt, mint a box előtti teraszon a tiszta hidegben.
A félidőben Fredi Bobic mellett hugyozhattam, aki akkoriban valamelyik német klub játékosmegfigyelője volt, és mindenki tudta, hogy Danilo miatt utazott idáig. A mosdóban természetesen hideg, és a vezetékes víz hiánya fogadott minket. Bobic értetlenül nézett rám, én széttártam a kezem, és ennyiben maradtunk.
A pályán viszont oktattunk.
Győri ETO – Honvéd 1-3
2011. november 19.
Győr, 3200 néző. Vezette: Bognár Tamás
(MLSZ adatbank, magyarfutball.hu, csakblog: beszámoló, osztályozókönyv)
Sánta
Lovric, Botis, Debreceni, Hajdú
Tchami (Németh N., 64.), Hidi, Ivancsics, Abass (Délczeg, 76.)
Torghelle, Danilo (Horváth A., 70.)
gól: Danilo (6., Abass), Danilo (57., Abass), Ivancsics (83., Torghelle)
A bajnokság felén túl, tizenhat fordulót követően így álltunk:
- DVSC 38 pont
- ETO 34 pont
- Videoton 29 pont
- Honvéd 28 pont
- Diósgyőr 28 pont
Konkrétan 1994 után újra a dobogóért mentünk, amennyiben nem számoljuk az igencsak furcsa körülmények között végigjátszott 2007/08-as bajnokságot. Ott egy bajnoki esély tűnt el máig megmagyarázatlan módon. Apró érdekesség, hogy mindkét bajnokságban Supka volt a csapat edzője.
A 2011/12-es nem volt egy rossz keret, ráadásul ősszel egy Torghellével hatalmasat erősítettünk, hogy aztán pár hét alatt szinte az egészet szétszedjék. Előbb Zelenka kopott ki az ősz közepén (az utolsó meccsét követően dobogón álltunk), majd a téli szünetben Torghelle a Videotonba, a 14 gólnál tartó Danilo a svájci Sionba igazolt, Abass pedig valahova Indokínába került kölcsönbe. Azzal, hogy négyükkel távozott 19 gól (a 30-ból) és 9 gólpassz, konkrétan lefejezték a támadósorunkat. A többieknek (Sekulic, Ikande, Kostolani) inkább örültünk, hogy távoztak.
Sajnos az érkezők névsora jóval gyengébbre sikeredett. Vidovic, akinél Hemingway átlépte a saját maga által meghatározott fizetési sapkát, mert annyira kellett egy balhátvéd. Sajnos Kispestre még egyszer visszatért, azonban közte megjárta AZT az Egert is. A csatár Ceolin Győrből érkezett kölcsönbe. Aztán jött a boszniai Hadzic, aki az egész felkészülést sípcsontvédő nélkül játszotta végig, majd amikor csak lehetett megsérült. Gólt végül nem lőtt, viszont a következő évben a boszniai bajnokság gólkirálya lett. Említést érdemel még Faggyas Milán, mert az idény utolsó meccsén kilőtt minket Európába. A többieket csak felsoroljuk, pedig ennyit sem értek: Porcari, Navarrete és Bozovic másodszor. Az érkezők közül érdemi játékperce végül csak Vidovicnak (3 gólpassz) lett, kanadai pontja pedig rajta kívül Faggyasnak (7 meccs, 3 gól) és Hadzicnak (1 gólpassz).
Tavasszal a dobogót hamar elengedtük, mert a meggyengült csapattal képtelenek voltuk tartani a többiekkel a lépést. Az utolsó öt fordulóban viszont úgy tűnt, a Kecskeméttel, Diósgyőrrel, Pakssal alkotott négyesből egyedül mi szeretnénk kijutni Európába, ellenben pont ezekben a fordulókban képtelenek voltunk győzni. Kivéve, amikor nagyon kellett.
Az idény végén Supka a Matyi-féle Pécshez igazolt, hozzánk pedig egy ismeretlen olasz került: Marco Rossi.
Ja, az ETO edzője akkoriban egy győri lakos, név szerint Csertői Aurél volt.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
