Hetikispest #2023/11/24

A hét témája: új tulajdonos Kispesten?

#2023/11/15 Sajtónapot tartottak Csertőivel, és ez alkalomból beszélt például az M4-nek (videó), az NSO-nak és a Csakfocinak. Igazából semmi érdekes, azon kívül, hogy elsőként mondta ki a klubnál, ebben az idényben nincs sansz a feljutásra, valamit, hogy télen, amennyiben adottak a feltételek, erősíteni kell.

#2023/11/16 Kint vagyunk az Eb-n!

Azóta három posztunk is volt a válogatottról és Rossiról, valamint készülőben egy negyedik:

  1. Elképesztő, hogy Rossi még mindig képtelen üzembiztosan nyerni “lefelé”
  2. Tizenegy éve még azt írtuk, hogy Marco Rossi jött, látott, és győzni látszik. Aztán eltelt tizenegy év.
  3. Elképesztő fordulat a válogatottnál: azt számolgatjuk, hogy miért NEM kell számolgatnunk

Hm, tényleg kicsit sokszor használjuk címben az elképesztő szót. Erre is figyelni kell majd a közeljövőben.

“Hetikispest #2023/11/24” bővebben

Toljunk egy hamisítatlan zokni-szandált

Honvéd – Ajka @ Bozsik, 17:00

Vállaljuk fel magunkat. Húzzuk sípcsontközépig a fehér nejlonzoknit, csatoljuk fel az elnyűtt műbőrszandált, és a férfiember összes létező büszkeségével szálljunk fel a tömegközlekedésre. Nem baj, ha a hőségtől szagot áraszt, az arcunk tükrözze a felvállalást, a magabiztosságot. A mi célunk a kényelem, miközben az indulási helyünkről eljutunk a célunkig.

Legyen Csertői mester a Kispest zokni-szandálja, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor a szettől elválaszthatatlan mindent átható ájer. A lényeg, hogy kitartson a dolgok valódi fontossági sorrendje mellet, miszerint nem az utazás, és az utazóközönség, hanem az úti cél a fontos.

Út közben természetesen nem tilos nézegetni a kirakatokat, különösen a cipőboltok kínálatát, és amikor azt hisszük, épp senki sem lát minket, egy pillanatra előkerülhet a tárcánk fényképrekeszében sárguló fotó: David Hasselhoff, az ember, akit világ életünkben példaképünknek tartottunk. Az álmodozás szabad, a képzelet szárnyal, az unikornis egy zárt cipő.

“Toljunk egy hamisítatlan zokni-szandált” bővebben

Akarod mondani: F.É.R.F.I

Vegyük észre, hogy Csertői mester az első edzéseinek egyikéről kitett galéria gyakorlatilag összes fotójáról nem csupán egyfajta hanyag eleganciát sugároz, hanem többnyire zsebre vágott kézzel látható, amire mindössze egyetlen értelmes magyarázatunk lehet:

annyira a kisujjában van a szakma, hogy Napóleonként a zsebében kell tartania a kezét, mert különben akaratlanul is elsülhet.

“Akarod mondani: F.É.R.F.I” bővebben

Csertői

Igazából most az a meglepetés, hogy nem történt meglepetés.

Valamikor el kellett jönnie ennek a pillanatnak. Mármint egy komolyabb visszatáncolásnak az elmúlt évek ámokfutása után. Csertői a Metalcom-éra alatt kinevezett edzők viszonyában kiemelkedően érti a magyar focit, stabilan dolgozik/dolgozott benne, relatíve eredményes, és ha olyan a környezet, akkor évekig marad egy helyben.

Nyilván, Csertőiről először mindenkinek az a bizonyos 1998 novemberi Kispest-Fradi jut eszébe, amikor Mátyus csúszott rá a lábára. A legendagyáros Bodnár Zalán szerint ez volt egyben az utolsó NB I-es meccse, azonban ez egyáltalán nem igaz, mert áprilisban visszatért. Az viszont igaz, hogy az ekkor már harminchárom és fél éves játékosnak a következő idénytől nem volt hely az NB I-ben. (Bodnárról sok mindent elmond, hogy egészen korán bevállalta a Felcsútot, és tolta onnan a kultúrpolitikát, majd azóta is Szöllősi feneke környékén kell keresnünk, ha ilyesmire vetemednénk.)

De visszatérve Csertőire, reális döntésnek kell értékelni a kinevezését. Nincs ebben semmi várakozás, hiszen ilyesmi luxussal Kispesten már jó ideje nem próbálkozunk, pusztán egy keresztmetszeti helyzetleírás van: reális döntés.

Egy edző, akinek van tapasztalata, dolgozott már hosszabban egy klubnál, ismeri az NB II. logikáját, és elvállalta annyiért, amennyit kínáltunk neki, illetve elvállalta azzal a stábbal és feltételekkel, amit adni tudunk.

“Csertői” bővebben