Amikor feltalálták a labdarúgást, egész biztos nem gondoltak olyasmi következményekre, mint ami tegnap Mosonmagyaróváron történt profi másodosztály gúnynéven. De ne menjünk ennyire messzire. Ha ezt látta volna Iszer “Tata”, Gillemot Ferenc, Fischer Mór és a többi, akkor az utolsó pillanatban inkább kiszúrják az összes labdát az országban, mintsem szövetségbe tömörüljenek, és kiírják az első magyar bajnokságot. Nem olyan rossz az a pályakerékpár vagy a longa méta.
Talán még a sport szeretetét, a tiszta amatőrizmust zászlajára tűző korai olimpiai eszmét is sikerült megcsúfolni, hiszen amögött legalább ott volt az elhivatottság, szemben a tegnappal, amikor és ahogy a fizetett, tehát az ebből élő játékosok adták elő produkciójukat.
Ne haragudjatok, de ez egészen szánalmas volt, és a labdarúgás, a foci, hovatovább a sport fogalmak használatával inkább nem próbálkoznánk, mert az összevetés csírája is minden porcikájában sértés lenne rájuk nézve.
_naphülyéje
De várjatok, ha azt hinnétek, hogy rendben, ebben a csapatban ennyi van, hogy képtelen többre, akkor érkezik a középpálya esze, és megmagyarázza:
Küzdős, harcos párharc volt, de ennek ellenére sem éreztem magunkon görcsösséget. Sajnos a pálya talaja sem kedvezett a rövid passzos játékunknak, ezért erre reagálni kellett volna és sokkal egyszerűbben járatni a labdát, jobban nyomni a kiállítás után és elvállalni a lövéseket.
Igen, ezek a mondatok Lőrinczy Attila száját hagyták el, és lejegyezte a honvedfc.hu. (Sajnos a honvedfc.hu annyira szarul van lefejlesztve, hogy az internet múltjának megőrzésével foglalkozó arhcive.org képtelen lementeni a tartalmait, ezért csak reméljük, hogy majd az archive.today megőrzi a hálás utókornak. Persze a sütikezelő felugró ablaka itt is kitakar egy csomó fontos részletet.)
A pálya talaja volt a hibás! Nekünk ott van a jól ismert, bár szurkoló által még nem látott vagy tapasztalt rövidpasszos játékunk, ami az olyan remek gyepszőnyegeken, mint például a Bozsik vagy Budafok annyira jól működik. A pálya talaja miatt voltunk képtelenek kaput találni, vagy egyáltalán lövéssel próbálkozni. Egy tizenegyesből, valamint egy hatalmas kapushibából benyalt kilencvenkettedik perces szabadrúgással hoztuk a meccset, miközben közel negyven percet játszottunk emberelőnyben.
Taps.
Ilyenkor tényleg sajnálhatjuk, hogy a pálya talaja miatt nem jött ki a rövidpasszos játékunk, úgy megnéztük volna. Tét nélkül, a biztos győzelem tudatában, akár gálázhattunk volna, de nem, mert bár nem voltunk görcsösek (állítja Lőrinczy), az a kurva talaj, az, bazmeg, a talaj.
A feladás szélére kerültem. Egyszerűen elfogytak a szavak.
Elegem lett a hülyítésből. Elegem lett, hogy képtelenek felfogni a saját helyzetüket. Elegem lett abból, hogy ezeket leírják, hogy azt képzelik, miután végigszenvedtük a mérkőzést, majd elhisszük, hogy tényleg a pálya talaján múlt.
Mégis, mit képzel játékos és – már bocsánat, de – sajtós a szurkolókról? Nem kurva ciki ezt egyáltalán kimondani, majd nem kiszerkeszteni és végül megjelentetni? Huszonnyolc meccset játszottunk az NB II-ben, ebből talán volt három elfogadható félidőnk (vagyis összesen másfél meccsünk), a tabella alsó feléhez tartoztunk mindvégig, konkrétan kiesési problémáink vannak, és amikor elutazunk a csontutolsóhoz, hogy emberelőnyben kiszenvedjünk egy sovány győzelmet, akkor jön a rossz volt a
pálya talaja.
A héten már nem először írom le, hogy
engedtessékmármeg a kurvalélet! Na.
_osztályozókönyv
címlapkép: a szomszédban épülő sportszálló(?) tűzlépcsőjéről fotózva a móvári katlan.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
