Idén nem szóltunk bele a feljutásba (pedig kétszer vertük az ETO-t és kétszer kikaptunk a Vasastól), azonban nagyon sok tapasztalatot szereztünk, és fontos dolgokat láttunk magunk körül

A lényeg viszont az, hogy beszari focival nem lehet feljutni az NB II-ből. Hiába van kevés veresége a Vasasnak és a Szegednek, ha a többi meccsükön nem üzembiztos a győzelem. A kevés vereség nem a többieknél jobbság bizonyítéka, hanem a kockázatkerülésé egy jó kerettel.

A következő idényben nekünk is úgy kell hozzáállnunk a bajnoksághoz, hogy győzni, győzni és győzni, mert semmi más nem számít. Meg kell tanulni győzni, és az sem baj, ha közben beleszaladsz pár pofonba, de a három pont mindig több, mint a néhány vereség és a sokszor egy.

Kispestről nyugodtan állíthatom, hogy az ETO egy undorító banda. Ez nem kérdés. Van olyan undorító, mint a Vasas, vagy talán undorítóbb. Viszont most nem az a kérdés, hogy melyik az undorítóbb, hanem, hogy mit tanulhatunk mégis az ETO-tól?

Az kiderült a tavalyi évük alapján, hogy a közel tisztán saját nevelések, a sok fiatal nem elégséges a feljutáshoz, még akkor sem, ha egyébként egy elég jó akadémia van a hátad mögött. (Produktivitási pontban jelenleg az ETO akadémiája a harmadik a Felcsút és a Honvéd mögött, előzve az MTK-t.) Egy próbát megért, azonban a vége az lett, hogy a kiesés szélére sodródtak tavaly, viszont legalább látták, hogy kivel lehet számolni a jövőben, kit érdemes megtartani, és köré összevásárolni egy feljutásra alkalmas csapatot.

Az a saját döntésük volt, hogy lemondanak az MLSZ által a kluboktól elvont pénzek visszaszerzéséről, és légiósokkal töltik fel a keretet, azonban ha úgy számolunk, hogy egy évre lemondasz 3-400 millióról, viszont ha feljutsz, már az első éved nagyjából 1000 millióról indul, akkor a két évre így is legalább plusz 2-300 milliónál találod magad. Vagyis ha fixre mész a feljutással, egyáltalán nem földtől elrugaszkodott a légiósok használata az NB II-ben.

Jó, Bumbával, Skvarkával, Antonnal és a télen érkezett Lukiccsal masszívan felcsapták a köcsögválogatott műbőr sisakját a fejükre, és teljesen jogosan kérdeztük, hogy egy kellemes téli, jó esetben kétszáz nézős Tiszakécskén majd mennyire fognak ezek hajtani a zöld-fehér színekért? Végül nyertek márciusban 1-0-ra, nézőből is jutott vagy háromszáz, azonban a BVSC ellen a februári hidegben már nem szakadtak meg, esetleg Kozármislenyben, vagy Budafokon, vagy bárhol, mert egyébként az derült ki, hogy az ETO-ra egyszerűen nem kíváncsi az ország. (Zárójelbe: ha van értelme, akkor azonban mégis. A gyirmóti nyitóforduló és városi rangadó, a Honvéd ellen oda-vissza, vagy tegnap a Vasas elleni hazai kvázi döntő azért megmozgatta a népeket. És ez így van jól, azonban négy meccsről beszélünk a 33-ból, és a többin épphogy összejött az ezerkettes átlag.)

Azonban hiába a névsor alapján erős keret, ha az képtelen csapatként viselkedni, vagy ha nem is csapatként, legalább pontgyűjtésre alkalmas összeállításként. Idény közben kétszer kellett edzőt cserélni, mert egyszerűen nem ment a csapatcsinálás. Munoz hiába hozott fix 2 pontos átlagot, vagyis pont annyit, ahol most áll az ETO, ha közben kilátástalanul indította a tavaszt. Jött helyette Kuznyecov, az ETO pedig visszaesett 1,5 pontra, valamint az idény során először nem feljutó helyen állt. A vége egy újabb váltás lett, valamint gondolom rendesen megpakolták a prémiumot, hogy az új edzővel azóta négyből négyet húztak be. Ugye, ez a veszély benne van az ilyen köcsögválogatottakban.

Na, de a tapasztalatokról akartunk beszélni pár szót, amit jövőre meg kéne fogadnunk, ha fel szeretnénk jutni (fel szeretnénk):

• győzelemre kell játszani, mert a döntetlen túlságosan kevés pont. (B*szszátokmeg, hülyeségnek tűnik ezt leírni, de mivel így jön ki a matek, sulykolni kell a fejekbe.)
• szükség van egy NB II-t jól ismerő magra a csapatban, akik megadják a stabilitást, valamint jó közösségi emberek. Utóbbi azért is fontos, mert baromi sokat lehet azzal spórolni, ha egy öltöző összetartó. Ilyenkor egy gyengébb keret is képes ellensúlyozni a nagyobb játékerőt.
• nem lehet úgy lemenni szar időben vidékre, hogy csak legyünk túl rajta, hogy ezt is le kell játszani. Ezek a meccsek nagyon sokat számítanak a végén. (Vegyük észre: a Honvéd pontátlaga az alattunk lévők ellen 1,15, a felettünk állókkal szemben viszont 1,4. Amennyiben csak a fenti átlagot hozzuk lent, akkor a hatodik helyen állunk, és ha kicsit felpörgetjük mondjuk 2 magasságába, akkor 56 ponttal közel lennénk az élmezőnyhöz. És ehhez tényleg csak annyi kell, hogy ne kapj ki oda-vissza a Kazincbarcikától, a Haladástól és a Siófoktól. Jó, ezt legalább részben garantálhatjuk jövőre, mert a háromból kettő nem lesz NB II-es.)
• az előbbi másként mondva: a tabella alján szinte tilos pontot veszíteni! Tizenhat csapat lesz jövőre, nyilván ugyanúgy lesz alsóház, mint idén volt, és nekünk nem fér bele, hogy ne próbáljuk meg kimaxolni az alsóbb régiókat. Ennek is megvan a maga matekja (a valószínűség környékén kell nézelődni): ha hozod magad lent, ami elég kicsi esély, akkor feltételezheted, hogy másnak majd nem sikerül elég sok meccsen, tehát neked máris pontelőnyöd van a másokkal szembeni meccsekre. A kettőtök találkozója innentől neki döntő jelentőségű lesz, míg neked csak egy átlagos bajnoki, és ez egy olyan előny, amit mindenkép be kell gyűjteni.

Vagyis

• igazolni kell jó NB II-es játékosokat. Nem jónak tűnő játékosokat, esetleges nagy neveket, hanem jó NB II-es játékosokat, akikkel meg lehet csinálni egy csapatot és a feljutást. Az sem lenne baj, ha kivételesen nem sérülésből visszatérőket igazolnánk, hanem olyanokat, akik játékban voltak mostanában.
• győzelemre kell játszani.
• fejben ott kell lenni a kismeccseken, és be kell húzni azokat üzembiztosan.
• és nem ártana végre a három éve átadott Bozsikból valóban hazai pályát csinálni!

A Vasas és a Győr remek tapasztalat, hogy mit ne csináljunk, illetve hogy mire kell nagyon figyelni. Nézzétek meg a tavaly osztályozóval bentmaradó Nyíregyháza mit csinált a nyáron: párat igazolt, profilt tisztított, hozott egy új edzőt (aki az előző szezonban pont az ETO-nál dolgozott), és annak ellenére elkezdtek nyerni, hogy az épülő stadionjuk miatt egyetlen percet sem játszhattak otthon. Hét kispesti nevelés és más egykori kispesti van a keretükben, azonban a lényeget inkább ott keressük a névsorban, hogy máshol margóra tett, bizonyítani akaró játékosokból rakták össze. És ami külön fontos: a hosszú és nagyjából hasonló kategóriájú játékosokból álló kispad. A Nyíregyházában 27 játékost lépett pályára eddig, és ebből 14 van, aki legalább 20 meccset játszott az idényben, és 16, aki gólt is lőtt. Nálunk nagyon hasonlóak a számok: szintén 27 a játszó játékos, 13 a 20 meccses, és 13 a góllövő, azonban a keret valódi mélysége össze sem mérhető. Nálunk nem ülnek Novák Csanádok, Kovácsrétik és Beke Péterek egy Géresi mögött a padon (oké, Futács egyszer leült Bobál mögé), és nem feltétlen baj, hogy nevek helyett fiatalok játszanak, és kapnak tisztességes időket, azonban ha fel akarunk jutni, akkor sajnos a biztosra kell menni. Simon Benedek valószínűleg jobb megoldás lesz bárhol és bárkinek pár év múlva, mint egy Kovácsréti, azonban ha a feljutás a cél, akkor jelenleg be kell mondjuk a Kovácsrétit és a hasonló kaliberű játékosokat. (vö.: kiket igazoltunk 2003/04-ben az NB II-re.)

Közben az ETO és a Vasas fokozatosan ment át szenvedősbe a kivénhedt és megfásult futballkurváival. Amíg a Nyíregyháza játékosainak lehetőség és cél az NB I., addig az ETO és a Vasas keretének döntőt többsége már túl van rajta, és nincs semmi vágya azon kívül, hogy pénzt akar keresni. Nem véletlenül játszik épp az NB II-ben – mert ennyit ér.

Az NB II-ből feljutáshoz valóban Kesztyűs Barnák és Sajbánok, Szélpálok, Medgyesek kellenek, akiknek valódi kiugrási lehetőség, hogy egy Kispesttel játszhassanak az NB I-ben.

Ide olyan játékosok kellenek jövőre, akik úgy akarnak eljutni az NB I-be, hogy az csapatként, a Honvéddal sikerüljön, és nem egyénileg, magukat eladva, figyelmen kívül hagyva a klub érdekeit.

A vicc, hogy egy Nyíregyháza egész biztos olcsóbban üzemel, nem számolva a stadion- és akadémiafenntartással, mint a Honvéd jelenleg. Tehát akár ennyi pénzből, mint amennyi van, ennyiből is fel lehetne jutni.

Ja, és őszintén mondom, hogy nem lennék elégedetlen, sőt, vinnyogva röhögnék, ha az ETO kikapna Ajkán és a Vasas verné otthon a Soroksárt. Ebben az esetben a Vasas menne fel.

címlapkép: Gálhidi Gyuri 2004-ben az NBI/B bajnoki serlegével. fotó: Basildon (igen, akkoriban egy 640×480 pixeles kép számított NAGYNAK)

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése