Nem tudom hova tenni december 18-át, a Honvéd születésnapját.
Eleve érdekes, hogy a Honvéd Sportközpont[ok]1, a Honvéd Sport Egyesület már létezett 1949. december 18. előtt, amikor a Kispesti AC közgyűlése kimondta a beolvadást2, a Honvéd mégis december 18-át tartja a születésnapjának3.
Vagyis a nagy Honvéd a kis Kispest utolsó napját ünnepli.
Ugyanazt a napot, amikor a Kispest, az AC pedig a megszűnését gyászolná, amennyiben ma is létezne. A sors fintora, hogy december 31-én maga Kispest település is megszűnt, és 1950. január 1-től Budapest XIX. kerületeként élt tovább4.
Röviden összefoglalva, létezett 1949-ben egy szinte tartalom nélküli Honvéd SE5, ami decemberben beolvasztotta magába a Kispesti AC-t, majd ezt a napot tekinti az utókor az egyesület születésnapjának.
Vajon kispestiként illik/lehet ünnepelni ezt a napot?
Őszintén? Fogalmam sincs, de valószínűleg nem [illik]. Mármint az én sajátos nézőpontomból.
Különösen érzékletes, amikor 1991-ben, a Budapesti Honvédból kiváló labdarúgó szakosztály is egy közös nevet, a Kispest-Honvéd FC-t választotta magának. Egyszerre Kispest, mint hagyományos helyi klub, és egyszerre Honvéd, mint az utóbbi évtizedek közvetlen történelme. Aztán majd az idő eldönti.
És az idő eldöntötte: a szurkolók, a sajtó, a közvélemény nagyon gyorsan átállt a Kispestre, a kispestezésre. A Honvéd gyakorlatilag eltűnt a mindennapok szóhasználatából. A névben ugyan benne maradt, azonban mint egy néma H-t, alig ejtették ki páran.
Aztán jött 2003, és jött a csőd. A Kispest-Honvéd mögött álló cég bedőlt, és hirtelen kellett egy új klubot létrehozni. Ez lett a Budapest Honvéd.
Máig érthetetlen okból nem a Honvédot dobták a névből, és lettünk Kispest FC, vagy valami hasonló, hanem a Kispestet, és lettünk egy torzó. Utólag persze próbálták megideologizálni, valami olyasmivel, hogy a Bp. Honvéd egy világmárka, azonban a valóságban ennek semmiféle pozitív hatását nem éreztük. Elég csak arra gondolni, hogy húsz éve nincs a mezünkön szponzor, hogy Craiova után hogyan bántak velünk, hogy Vilniusban hogyan bántak velünk, hogy általában hogyan bántak, bánnak velünk. A külföldi sajtóban rendre elírják a klub nevét, a Hovéd, Hovned és hasonló alakok nem kizárólag a klub új sajtóosztályáról kerülnek ki. A sportújságírók nem ismerik a nevét, mert annyira régen szerepeltünk eredményesen Európában, hogy egyszerűen kikoptunk a köztudatból. Puskást ismerik, a Honvédot nem. Szó sincs semmiféle létező, vagy virulens brandről, nemhogy márkáról.
Viszont a Honvédot koloncként értelmezni sem egyszerű. 1949 decemberében benne van az einstand érzése, a bedarálás, a megszüntetés, azonban benne van a lehetőség is. A klub szakosztályai közül egyedül a labdarúgás maradt Kispesten, a többi vagy elhalt idővel, vagy a Honvéd más sporttelepeire költözött. Mindeközben a kispesti Budapesti Honvéd a történelem során először biztosított lehetőségeket a korábban szegény külvárosi klubnak. Saját, bár felújítandó stadionja volt, hagyományosan erős utánpótlása, valamint komoly helyi beágyazottsága, ami eleinte Honvédként is megmaradt. Hazai viszonylatban az utánpótlása az egész korszakban kiemelkedőnek számított, és a helyi beágyazottsága is egészen addig erős maradt, amíg Kispest és Pestlőrinc jelentős népsűrűségű részeit el nem bontották6. A korábbi lakók szétszóródtak a város különböző kerületeiben, és helyükre gyökértelen beköltözők érkeztek. A Kispesti AC, ami a Honvéd mögött mindvégig megtalálható volt, a nyolcvanas évek elejére eltűnni látszott.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Honvéd, a sikeres Honvéd mennyi új szurkolót vonzott be. Puskás, Tichy, Kocsis Lajos, majd Détári akár egyszemélyben is képes volt új és új rajongókat teremteni a semmiből, és közülük sokan a játékos visszavonulása után is megmaradtak a Honvéd mellett.
Persze akinek az élete ennyire át van szőve a futballal, az nem a tud nem szurkoló lenni. Én úgy tanultam, hogy a világ az olyan, hogy az ember Fradi-drukker. A rendes magyar ember a Fradi-drukker. Vagy még egyszerűbb dolog ez: az ember fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő. Ebből egyébként nem vontuk le azt a következtetést, hogy aki nem fradista, az nem ember, ahogy azt a szigorú logika vagy a hülyeség megkövetelte volna. Az unokabátyám például Honvéd-drukker volt, igaz, kizárólag Tichy Lajos miatt, és Tichyt a legvadabb Albert-hívő is akceptálta. Vannak rüsztök és bal lábak, melyeket egyszerűen akceptálni kell. Minden ellenkező finom elgondolás ellenére az ember nem azért drukkol egy csapatnak, mert a csapat jó, hanem mert a miénk. Ha beáll ez a birtokviszony, akkor könnyen el is tudjuk mondani, miért jó a csapat, miért érezzük oly közel hozzánk, miért látjuk egy-egy sikerült szezonban a saját életünket tükröződni.
Ezt a tiszta viszonyt zavarta meg az, hogy az öcsém is megjelent a színpadon. Milyen naivak voltunk, amikor azt képzeltük, hogy a Fradi-Honvéd ideális eredménye 4:3 nekünk, és az öcsénk rúgja az ellenfél 3 gólját, a káposzta is megmaradt, a kecske is jóllakik. Nem, nincs kecske, nincs káposzta, egy pillanat alatt Honvéd-hívőkké züllöttünk, sőt, én egyszer hangosan is kimondtam, hajrá Honvéd!
Szégyen ide, szégyen oda. De ennél még rosszabb is történt. Majd ha már nem ott játszunk, biztattam magam, de hiába biztattam magam, mert az öcsém már rég hetedhét határon túl volt, és én még mindig… pedig már értelme se volt, haszna se, csak épp az derült ki, hogy – ó borzalom! – odahúz a szívem. És mint tudjuk, a szívnek nem lehet parancsolni.
Esterházy Péter – Utazás a tizenhatos mélyére (részlet)
Negyvenéves közös létezésünk alatt a Honvédból, a BHSE-ből egy felnőtt klub lett, részben saját szurkolókkal, saját eredményekkel, de mindvégig kispesti sportteleppel, és mindvégig egy erős dél-pesti merítési bázissal.
A Honvédnak a Kispesten túl volt saját, részben párhuzamos története is. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy a honvédség csapataként ott volt számára a sorozás lehetősége, amellyel egyelőre részleteiben nem teljesen feltárt módon élt, vagy nem élt. Kocsis Sándort, Budai II-t, Czibort, Grosicsot szereti az utókor, mint sorozott játékosokat említeni, azonban a Honvédhoz kerülésük csak formailag volt sorozás, a valóságban inkább Sebes Gusztáv és körének döntése volt7. Ha kellettek, ha nem. Sebesék 1950 körül több tucat játékos mozdítottak el a klubjuktól, és helyezték máshova8. A Honvéddá lett Kispest nem csak nyert, hanem veszített is ebben az időszakban. Elég például Lennert Ferencre (Sztálin Vasmű), Bárfy Antalra, Herédi Ernőre, Városi Györgyre (mind Vasas Izzó) gondolni, akiket pont a Honvédtól helyeztek más csapathoz9.
A sorozások kérdését nem tisztünk e posztban tisztázni, azonban elismerjük, lehetőségként mind a Honvéd, mind a rendszer logikájához hozzá tartozott. A klub mindenkori sportszakmai vezetésének a sorozás intézményéhez, mint igazolási lehetőséghez való viszonya jelenleg egyáltalán nem feltárt területe a klubtörténetnek.
A rendszerváltás egy megtört identitású, azonban pillanatnyilag kimondottan eredményes klubként érte a Budapesti Honvédot. Ahogy említettük, bár a sporttelepe Kispesten volt, a helyi gyökereit épp ebben a korszakban kezdte rohamosabban elveszíteni, miközben pont ebben az új közegben nyerte sorra a bajnokságokat. Kispest már nem volt annyira mögötte, a Honvéd viszont nem maradhatott mögötte.
A Kispest-Honvéd egy remek választás volt. Vissza a gyökerekhez, miközben nem szabad kitagadni az új belépőket sem, akik a Honvéd időszakában, a Honvédot kedvelték meg.
Sőt, számunkra inkább az érthetetlen, hogy a honvédosok egy része miért nem fogadja el, hogy ez a klub alapvetően Kispest, és csak utána Honvéd? Lehet, a Honvéd-korszakában eredményesebb volt, azonban mégiscsak itt, Kispesten, Kispest néven alapították, mégiscsak a Kispestet olvasztotta magába, és vitte tovább a Honvéd. A Kispest, mint név tagadása egyszerű lopás, egy klub folytatólagos einstandolása.
A kommunistának nevezett rendszer talán egyik legnagyobb áldozata épp a Kispest volt.
Nem csupán nevét, hanem az identitását is elvették, és jelentős részben felszámolták a hagyományos közegét. A nagyok közül egyedüliként negyven éven át sem a korábbi nevét, sem a korábbi színeit nem használhatta. A Kispest név és a piros-fekete színek visszahozatala egyfajta történelmi jóvátétel lenne.
Sajnos azonban a klub 2003 óta újra és újra saját magát gyarmatosítja azzal, hogy ragaszkodik a Budapest előtaghoz, miközben a Honvédot is megtartja. Mintha egy fővárosi klubról beszélnénk, miközben a klubot nem Budapesten, hanem az akkor még önálló Kispesten alapították. Ahogy az Újpestet, a Csepelt, a Budafokot, a Rákospalotát, és még sorolhatnánk a neveket. A mai is létező klubneveket.
Gondolnánk, mit számít a név, ha mi úgyis Kispestnek hívjuk. Számít, mégpedig sokat, nagyon sokat. Amikor 1991 és 2003 között Kispest-Honvéd volt a klub neve, akkor szinte mindenki Kispestnek nevezte. 2003 óta viszont újra Honvédnak, esetleg kispestieknek, ha egy kommentátor nagyon nem akar szóismétlésbe keveredni. Budapest Honvédnak hívnak egy klubot, aminek gyakorlatilag semmi köze nincs sem a Honvédhoz, sem a honvédséghez, pláne nem Budapesthez. Miért? Miért? Miért?
Hetvenötödik születésnapját ünnepli a Budapesti Honvéd azzal, hogy hetvenöt éve olvasztotta magába a Kispesti AC-t. Egy valóban létező klub megszűnése, egy addig párhuzamosan ugyan létező, azonban tartalom nélküli másik klub születésnapja. Abszurd, azonban lehet ennél kelet-európaibb egy történet?
Egyszerűen képtelen vagyok ünnepelni ezt a napot. Harmincöt évvel a rendszerváltás után végre ideje lenne rendbe tenni a Kispest és a Honvéd viszonyát. Legalább a fejünkben.
Megjegyzés: a szerző nem Honvéd-drukker, azonban Kispest-szurkolóként nyilván először a Honvéd eredményeit nézi meg a focitól eltérő sportágakban, és nem ritkán előfordul, hogy a klubot Honvédként említi a mindennapi szóhasználatában.
És hogy mennyire bonyolult a történet. Egy Fradi-szurkoló nyilván Fradinak tartja az Édoszt, a Kinizsit is, hiszen akkor nem hőböröghetne a szétszedése miatt. Ha az Édosz nem lenne Fradi, akkor miért fájna Kocsis elvesztése? A kommunisták rátelepedtek – mondhatja, de attól még Fradi. A Honvéd ugyanezen az alapon miért nem Kispest? A Honvédot miért kell máshogy kezelni? Mindkét klub, ahogy az összes többi, áldozata volt a rendszernek, függetlenül az elnyert bajnoki címeik számától. Utóbbiból egyébként a Honvédnál számítástól függően 10 vagy 11, a Fradinál 6 esett az 1950 és 1989 közötti időszakra.
Betöltés ... Betöltés ...Lábjegyzetek
- A Honvéd Sportközpontok ma is [újra] létezik. Alapját a 2016. évi CXXXII. törvény a Honvédelmi Sportszövetségről, és a 2017-ben alakult Honvédelmi Sportszövetség jelenti. Utóbbinak tagjai többek között a Honvéd Sportegyesületek Országos Szövetsége, a Budapesti Honvéd SE, a Magyar Vívó szövetség és még sokan mások. A Honvédelmi Sportszövetség elnöke Simicskó István országgyűlési képviselő, a HSZ alapításakor honvédelmi miniszter. ↩︎
- Részletesebben lásd két korábbi posztunkban: itt és itt. ↩︎
- A Honvéd 1949. december 18-at, mint az alapítás dátumát a saját honlapján is elismeri. Ugyanezen az oldalon kiderül, hogy az egyesület elnöke Simicskó István, elnökségi tagja pedig Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár. ↩︎
- 1949. évi XXVI. törvény Budapest főváros területének új megállapításáról [archiválva] ↩︎
- „A M[agyar] D[olgozók] P[ártja] Titkársága 1949 novemberében hozta létre a katonai sportegyesületek központi irányítását végző Honvéd Sportközpontot. (…) Az 1950-es években azután tömegesen alakultak me a Magyar Néphadsereg egyes helyőrségeihez kapcsolódóan a Honvéd sportegyesületek. Felügyeletüket a Honvéd Sportközpont, majd annak megszűnését követően – a Budapesti Honvéd kivételével – a Honvédelmi Minisztérium Testnevelési és Sport Osztálya látta el.” – l. Kiss László (2019): Csillagosok, katonák in: Mert kell egy csapat, Aposztróf kiadó. 146. [További források: MDP jegyzőkönyvek 276. f. 55. cs. 90. ő. e. 1949. október 3. 4. Az MDP Sport Bizottságának javaslata a magyar sport szervezeti átépítésére. Ea. Terényi [Imre] és 276. f. 54. cs. 73. ő. e. 1949. november 23. 2. Javaslat a magyar sport átszervezésére. Ea. Hegyi Gyula.] ↩︎
- A régi Kispest elbontásáról és a lakótelep építéséről l. Herman Péter remek sorozatát, a lőrinci Állami lakótelep elbontásához pedig ezt a filmhíradót ajánljuk 1978-ból. Az Állami lakótelep helyén áll most a Havanna lakótelep. ↩︎
- Sebes Gusztáv nem csak a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt ebben a korszakban, hanem a sportot irányító legfontosabb szervezetekben is vezető pozíciókat töltött be, és döntései alapjaiban határozták meg a magyar labdarúgást. l. pl. Szegedi Péter: Párhuzamos életrajzok – Ezüstkapitányok – Dr. Dietz Károly és Sebes Gusztáv in: Magyar Narancs, 2010.07.05. ↩︎
- A részletekről l. pl. egy 2016-os anyagunkat, ami egy válaszcikknek indult egy Szöllősi Györgytől menetrendszerűen érkező inzultusra. ↩︎
- Bárfy Antal saját nevelés, kétszeres bajnok. Herédi Ernő saját nevelés, egyszeres bajnok. Városi György ekkor már őskispesti, háromszoros bajnok. ↩︎
címlapkép: tisztavatás 1950-ben.
megjegyzés: a napokban ígéretet tettünk arra, hogy elkészítjük a Kispest és a Honvéd egyesülését kimondó közgyűlés jegyzőkönyvének kritikai kiadását. A szerkesztés folyamatban van, azonban valószínűleg csak januárban publikáljuk.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
Igazságtalan ez az „ötvenes években lett nagy klub” cucc. Valahol jogos, de a Honvédba való beolvasztással pont meg lett fosztva a Kispest attól, hogy „saját jogon” beérjen.
Az 1909-es alapítással és kisvárosi léttel hendikepje volt a nagyokkal szemben. A 40-es évek második felére kezdte behozni a hátrányt, pedig sose volt gazdag klub. Szinte csak csóróságról, nehézségekről lehet olvasni az 50-es évek előtti időszakból. (Nem tudom nem megjegyezni itt is: hihetetlen, amin ez a klub átment száztizenakárhány év alatt, micsoda viszontagságokat, rendszereket élt át, de a mostani rezsimnek elég volt pár év és majdnem (?) kivégezte/végzi.)
Életemben sokszor eljátszottam a gondolattal, mi lett volna a Kipesttel egy párhuzamos világban, ahol valahogy nem megint a rossz oldalra állunk a háborúban, utána nem megint hatalmas árat fizetünk ezért (szocialista blokk) és az ország valahogy marad egy normálisabb, szabadabb világban.
50-es évek, első bajnoki cím Puskással, Bozsikékkal. Budapest egy dinamikusan fejlődő világváros, aminek Kispest gyakorlatilag a része, a szabad világban gazdasági fellendülés. A klubot hagyományosan tisztességes, ügyes, cselekvőképes emberek irányítják, ha nem így lenne, az évtizedes nehézségek ellenére nem lenne bajnok a csapat, 40 év know-how. (Nem tudom nem megjegyezni 2.: talán pont ilyesmi kell az igazi fejlődéshez, na meg a teher, nem pedig temérdek, kontroll nélkül fociba öntött pénz, ugye.)
Nézzük pl. Ausztriát. Kézenfekvő az összehasonlítás, Közép-Európa, népességszám, kulturális hasonlóságok, stb. Nem jut eszembe jó érv arra, hogy miért ne lehetne mára a Kispest pl. egy magyar RB Salzburg, vagy Sturm Graz. Vagy még több. Ott is voltak/vannak még tradicionálisabb klubok, hatalmas szurkolói bázissal, Rapid, Austria, Admira, mégis labdába lehet rúgni mellettük, sőt.
Nem tudom elfogadni azt a véleményt, hogy a „Kispest egy kis klub volt és az is marad”. Talán lehet, hogy végül mégis ez lesz a kimenetel, de ehhez egy bizonyos közeg kell, ami lehúzza. De nem erre rendeltetett, ebben biztos vagyok.
Nem tudom mi lett volna, ha a Kispest Kispest marad a kommunistának nevezett rendszerben. Az egyéb klubokkal történtek azt sugallják, hogy valószínűleg elkallódott volna, miután egy olyan bázisvállalathoz kerül, aminek idővel megszűnik, vagy értéktelenné válik a termelése (l. pl. a Vörös Csillag Traktorgyár). A klubok államosításáig gyakorlatilag a Kispest volt az egyetlen „kicsi”, aki végig meg tudott maradni a nagyok között. Ezzel el lehet lébecolni egy ideig, de amikor az állam primátusa érvényesül egy rendszerben, akkor bizony szükség van egy patrónusra. A Kispestnek a Honvéd jutott – és ezzel valószínűleg a túlélés.
A dolog fintora, hogy mindez történt akkor, amikor valószínűleg története során először, saját erőből is bajnok lett volna a Kispest, és valószínűleg a következő években egy kiegyenlített versenyben talán újabb címeket is nyerhetett volna. Viszont pont ez a bajnokság ringat hamis reményekbe, hogy akár saját lábon is megállt volna a klub, pedig nagy valószínűséggel nem. Utóbbira mondjuk nincs példa, mert alig egy-két év alatt az ország összes klubját vagy bevonták valami ernyőszervezet alá, vagy összevonták másokkal, vagy egyszerűen felszámolták. Ezekből lehetett választani.
Jé, valóban, ez is egy lehetséges forgatókönyv, ami eszembe sem jutott. Így már 3 verzió van, a Kispest egy szabad-fejlődő világban (erről írtam az előzőben), Honvéd nélküli Kispest a kommunizmusban, valamint a valóság (bár ki tudja, ugye :)). A 4. lenne a Honvéd egy szabad-fejlődő világban, de ez paradoxon.
Mondjuk az önálló Kispest a kommunizmusban szintén olyasmi, hiszen ha más nem, egy szövetkezet, bánya, gyár, a jobbak esetében minisztérium mindenképpen be lett állítva minden klub mögé. Minden azon múlt volna, a Kispest mekkora halat „fog ki”, mennyire marad egyben a csapat, mennyire kapkodják szét. Annál érdekesebb, vajon kit állítottak volna be mögé és mi lett volna a neve? Valamilyen vasutas, bányász, lobogó, vagy izzó, akármi? :)
Amúgy számomra pont a Honvédos verzió az élet eltorzítása, azt tartom annak. Sajnos a valóság pont erre sikeredett. A torzítatlan valóságban hiszem, hogy minimum egy Salzburg szinten lennénk.
Amikor mérlegeljük, hogy kis klub-nagy klub-e a Kispest, ill. elfogadjuk-e a Honvédos eredményeket, azt kell látni, nem számít, hogy a történelem 49-ben leágazott egy alternatív valóságba, mint a Vissza a Jövőbe 2.-ben, amikor Biff a nagyhatalmú úr és Trump az elnök (haha, az nem is a filmben van, hanem a valóság, de inkább abba illene :)), ami nálunk a a valóság lett. A Kispest így, vagy úgy, nagy klubbá vált. A torzítatlan valóságban is azzá vált volna.
Ezért nem vagyok hajlandó kicsinek tekinteni csak azért, mert saját erő helyett a valóság eltorzításával végül valaki más csinált belőle nagyot. Nem tehet róla. Nyilván magát az eltorzítás évfordulóját nem kell ünnepelni, de az elért eredményekre nyugodtan büszkék lehetünk, mert azokat, vagy hasonlókat a „rendes” valóságban is elértük volna. Nekünk ez a valóság jutott, ebben kellett teljesíteni.
Vajon meghívta volna-e a klubot a Wolves a 70 éves évfordulóra, ha 33 éve nem lett volna már a nevében a Honvéd?
Jó kis bejegyzés, összefoglalása az utóbbi 75 év ideológiai ámokfutásának, amin a „rendszerváltozás” sem oldott / akart megoldani. Megérne egy monográfiát.
Annyit kérnék, ha szabad, ne hívjuk Magyarországot Kelet-Közép-Európának, Kelet-Európának, mert nem az.
Közép-Európa=Magyarország, legalább „mi” ne ferdítsünk, csúsztassunk, mint Szőlősi elvtárs.
Ez egy nagyon nehéz téma, Hanta, amit itt feszegetsz. Bennem teljes a káosz ezzel kapcsolatban. 88-ban 10 évesen lettem Honvéd szurkoló, úgy hogy nem kispesti lakos vagyok, valszeg azért, mert körülöttem mindenki fradista volt😅 (örök ellenálló😅). Mikor meccsre kezdtem járni, már KHFC volt és vörös-fekete, ezért én kispestiként aposztrofálom magam. A Honvédnak kicsit (nem kicsit?) komcsi felhangja van. De ott van a Grande Honvéd, amire azért joggal lehetünk büszkék. Tényleg nagyon nehéz kérdés!
Én a Budapesti Honvéd korszakban „szocializálódtam”, így nekem mindig is a jogutódok lesznek a kedvenceim, legyen bár a nevük Kispest-Honvéd, Budapest Honvéd, Danone-Honvéd, Budapesti Sólymok, vagy bármi egyéb. :)
Szóról szóra azt írtad amit én is írtam volna.
Alapvetően Hanta eszmefuttatásaival , cikkeivel , elemzéseivel egyetértek , még az is az érzésem , hogy a világról alkotott véleményünk is egymáshoz közel áll . De ezzel a Kispet visa Honvéd visa Budapest eszmefuttatással egyáltalán nem tudok azonosulni , helyenként még enyhe indulatok is feljönnek bennem . Először is nem vagyok ” gyökértelen beköltöző ” , bár beköltöző vagyok . 1 éves koromtól laktam ca. 20-on valahány éves koromig Kispesten . A gyökereimet az 1700 -as évekig vissza tudom vezetni , szüleim a kispesti temetőben nyugszanak . Amióta az eszemet tudom Honvéd szimptizáns vagyok , a szurkoló titulust lehet még ki kell érdemelnem.
A blogbejegyzés még is azért jó és aktuális mert a jelenkorunk általános nagy kérdését veti fel . Mi a fontosabb a lokális vagy a globális , és erre szerintem csak egy válasz van . A lokálist minden erővel védeni kell a globális erőfölénnyel szemben ugyanakkor a globális változásokat korlátok között tartva az életünk részéve kell tenni.
Visszatérve , én Kispest gyökerekkel is rendelkezem , de nem utasítom el a Budapest Honvéd megnevezést , mert nekem tetszik . Budapest az én fővárosom , marad is mindíg , a Honvéd meg egy olyan szép magyar szó a fegyveres erőinkre ami nem minden nép nyelvében van meg , és így együtt adják nekem azt a labdarugó klubbot , aminek hétről hétre szimpatizánsként szurkolni tudok , ami miatt várom Hanta újabb és újabb írásait , amiért tudok örúlni és tudok szomorkodni , egyszerúen a mindennapjaim részét képezi.
Azt lehet tudni, hogy a két kerület (Kispest, Pestlőrinc) lakosságának jelentős, többtízezres része cserélődött le a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, és a beköltözők vegyesen érkeztek vidékről (ők a többség), illetve a főváros rossz lakásviszonyú belsőbb kerületeiből. A hagyományos közösségek (mindkért város, illetve kerület ekkoriban nagyjából száz éves volt) felbomlottak, és helyükre valójában nem érkezett semmi, csak lakók. A helyi identitás kialakulásának nem sok alapfeltételét biztosították az új telepek, és a két város fokozatosan amolyan alvóvárosi jelleget kezdett ölteni. A kurzívan szedett gyökértelen beköltözők jelző erre vonatkozott.
A mi családunk a kilencvenes években, nyolcvan év után költözött el Lőrincről, azonban a szoros kapcsolatok még sokáig megmaradtak a hagyományos Lipták telepi közösséggel, miközben az új környéken teljesen gyökértelen a jelenlétünk. Én máig nem váltam kőbányaivá, igazából a kőbányaiságot sem értem, illetve a hetvenes-nyolcvanas években épült környéken értelmezni se nagyon tudom. Ezért is szerepel a névjegyemben minden poszt végén, hogy „Egy lőrinci kispesti Kőbányáról.”
Szerintem fontos és érdekes is néha erről a témáról beszélgetni, mert elmélyíti a klubhoz (vagy akár a közösséghez) való viszonyunkat. De ahogy RW-nek is említetem, egyáltalán nem biztos, hogy rajtam kívül sokakat érdekel a téma, én viszont szívesen meditálgatok rajta, és írok belőle – olykor nem kicsit megosztó – posztokat. Azonban ha vita, beszélgetés lesz belőle, akkor a foglalkozás elérte a célját.
Kezdem kapisgálni mit értesz kispestiség alatt . Azt hiszem amit Te érzel ezzel kapcsolatban az talán már 70-es években , még a nagy lakótelepi beruházások előtt is már jelentősen átalakulőban volt . Én a Kossuth téri piac mellett éltem gyerekkoromat a 60-as években , akkor ott még játszótér is volt , közel a kiserdő , BKV Előre pálya stb . De ahogy a Hattyúdal magyar filmklasszikus oly hitelesen megörökítette , már ott volt a nagy változás szele , és igen közben és már korábban a Kispest AC -ből Honvéd , majd Budapest Honvéd lett . Kispestből , ami azért már 1921-ben a várossá alakuláskor is elég nagy volt ahhoz , hogy nem vagyok biztos abban , hogy egy egységes kispestiességről beszéhetünk ( ebben egyáltalán nem vagyok biztos ) Nagy-Budapest XIX. kerülete lett . Ettől még Kispest mint városrész nem szünt meg , de átalakult , átalakul.
Számomra egyértelmű hogy egy szülinapi dátum van, az pedig augusztus 3-a.
Amugy meg egy dolog. 1991-2093 kozt egyaltalan nem CSAK Kispestkent hivatkoztak rank, az ismetetsegi korom fifty fifty hivott minket Kispestnek vagy Honvednak
Az Arcanumon végzett keresés alapján 80%-nál is magasabb arányban a Kispestet használták a lapok (még a sportlap is Kispest-HFC-t írt rendszeresen), magánban a Honvédot szinte soha.
A Youtubeon elérhető összefoglalókba pedig véletlenszerűen belekattintva a kommentátorok Kispest, kispestiek, vörös-feketék, Kispest-Honvéd alakokat használtak, Honvédot egyszer sem hallottam.
A középiskolás tankönyveim (1994-98) firkái is mind Kispest, Kispest-HFC, KHFC. Furcsa, de Kispest-Honvédot egyáltalán nem találtam.
A korszak lakossági internete (HIX SPORT levlista) archívuma alapján szintén Kispestet és nem Honvédot használnak a levelezők.
Nyilván ezek nem reprezentatív minták.
Plusz miert van az hogy sok szurkerunk jar Honved vizilabdara, kosarra, mikozben az BHSE?
De közben sokan járnak női kézire is, ami meg teljesen Kispest.
Teljes a katyvasz.
(Sőt, ismerünk olyan Vasas-szurkolót, aki a kosárban honvédos.)
Sokaknak az is egy erős támpont hogy a Honvéd név megegyezik.
Ja es a klubszin voros fekete feher!!
Ilyen alapon csak az 1926-os MK sikert unnepeljuk, plusz az elso Puskasek fele bajnoki címet, hiszen ami utana jott, az oszekotodik a Honveddal, meg a jelenunk is, hisz sok szurker az 1979-1995 aranykorral csatlakozott be. Borzaszto ez a multeltorlesi kiserlet, mintha szegyellni kene a ket nagy korszakunkat… Onnantol vagyunk mi NAGYCSAPAT, MAJOR CLUB itthon, szep a KAC nostalgia, de az en Honvedom social inkabb a Grande Honved meg a Kovacs Kalmi generacio, aztan a KHFC elso evei, nem a mostani szopas, ami sajnos a kultelki letbe valo visszasullyedes.
Hát ez az, én sem tudom hova tenni magamban az egészet, viszont elengedni sem tudom. Motoszkál bennem egy rendszerezési kényszer, ami mindenképp egy fakkba akarja kényszeríteni a klubot a mentális térképemen. Próbálja, mert sehogy sem sikerül.
Csak ezen az oldalon legalább egy tucat hasonló anyagot írtam, és párat visszaolvasva, magam felé sem tiszta, hogy mi egyáltalán a képzetem a klubról, hogy minek kellene lennie.
A Kispest a lokalitás, a Honvéd a nagyság; a Kispest a küzdés, a Honvéd a nyerés; a Kispest a közösség, a Honvéd a befogadás – és még lehetne sorolni. Sokszor kiegészíti egymást egy-egy fogalompár, sokszor viszont ellentmondás feszül közöttük, és nekem, nekünk ebből kéne valamit összerakni fejben. Hogy lehet például egy országos elérésű klubot a lokális közösség klubjaként megélni? Miért kellene elvárni egy Kispesttől a címeket? Szabad egyáltalán kiscsapatként gondolni magunkra?
A végtelenségig tudnék beszélni erről a témáről. (És az is lehet, hogy egyedül engem érdekel az egész országban, mindenki más meg szarik rá.)
Nagyon jó, de szerintem rövidke cikk lett, sok esetben hosszabb, de számomra lényegtelen bejegyzésekhez viszonyítva.
90 nagy lehetőség lett volna újra KAC névhez visszatérni. Nekem örökre Kispest marad és semmiképpen sem Honvéd.
Csak a Kispest ♥️🖤
Ahogy a poszt végén is említem: a közeljövőben még fogunk jóval részletesebben foglalkozni a témával. A terjedelem miatt a vége valószínűleg egy összefoglaló poszt és egy letölthető pdf/ebook lesz.
A a szavazásnál, a névnél én csak egyet tudok megjelölni
már megoldódott
Köszi. Javítottam.