Bevállalós volt a három hét múlva még csak mindössze tizenhét éves Somogyi Tamással kezdeni a balszélen. Kérdés, mennyire volt tudatos, és mennyire esetleg a sérüléseknek köszönhető, azonban egyáltalán nem baj, hogy egy ilyen faital játékos képet kap az NB I. mezőnyéről, még ha talán nem is a legerősebb ellenféllel szemben.
Mert amúgy Ostrovka, Radmanovac és Melnyk szorításában nem sok területe maradt, ráadásul Hangya is aktívan fellépett az oldalán, sokszor beelőzte, így Somogyinak maradt a középpálya magassága. A második félidőben a helyére beálló Medgyes már jóval feljebb játszott.
A másik szél még a balnál is érdekesebb volt, ugyanis itt Kállai játszotta be az egész pályát, előtte-mellette pedig Zuigeber a túlsó térfelet, sőt, még Szamosi is inkább erre területre húzódott ki, azonban hiába volt meg a minőségi fölényünk, ha komoly helyzetekig nem igazán jutottunk innen.
A labda baromira sokat volt nálunk, azonban a fociban a kétharmad (68%-os birtoklás) még nem jelenti a teljhatalmat a játéktéren. A foci ugyanis egy gonosz, de alapvetően igazságos játék, ahol az elképzelések, narratívák, jó és rossz gyakorlatok versenyeznek egymással, ahol nincs olyan, hogy egyértelmű megoldóképlet, nincs mindent és mindenkit legyőző taktika. A labdabirtoklás sem elég önmagában, ha közben elég egy hiba, beforgatják két védőnket, nem vesszük fel mélységből érkező embert, aki ráadásul nem adja meg a szívességet, hogy kihagyja a helyzetét.
Ebben a meccsben nagyjából ennyi volt. A döntetlen.
A Kisvárda a gólja után még próbálkozott pár percig, majd visszaállt, mi pedig a hatvanadik perc magasságától fokozatosan vettük át az ellenfél térfelét, és toltuk egyre magasabbra a játékunkat. Talán az Alic -> Gyurcsó cserét kicsivel korábban be lehetett volna vállalni, azonban az is érthető, hogy ha nincs középcsatárod, akkor nem szükségmegoldással akarsz ott próbálkozni. (Tényleg, miért nincs még mindig elég középcsatárunk??? Eddig nulla volt, azonban az egy se sokkal több.)
Azonban még így is nekünk volt a több minőségibb helyzetünk, mert ha levonjuk a kisvárdai gól xG-jét (várható góljának értékét) az összes xG-jükből, akkor 1,07-0,54=0,53-at kapunk, miközben nálunk Baki gólja nélkül 1,1-0,17=0,93 marad, vagyis nagyjából egy egész góllal alullőttük magunkat. Márpedig ez az alullövés baj, mert nem biztos, hogy mindenki ellen bele fog férni, hogy ennyi közepes helyzetet kihagyjunk. Nagy helyzetünk nem volt, arról nem tudunk egyelőre nyilatkozni, de az ilyen kicsi, közepes szirszarokból most betalált Baki (mikor fog legközelebb az ötösön lábra jönni úgy egy szöglet, hogy a védőd nem foglalkozik veled?), amivel megmentett egy pontot, és bebizonyította, hogy szirszarokból sok próbálkozás kell egy gólhoz, és hogy nem véletlenül ilyen alacsony ezeknek a helyzeteknek az xG-je. (Egy tizenegyes 0,79 xG, ami azt jelenti, hogy 79% az esélye a gólnak. Zuigeber beadásából Szamosi védőről szögletre pattanó fejese például 0,13 xG, alig valamivel alacsonyabb, mint Baki gólja.)
Kellemetlen döntetlen, de ebben a meccsben tényleg ennyi volt legfeljebb.
Viszont nagy kérdés, hogy mire volt jó a háromperces hosszabbítás második percében, 1–1-es állásnál, amikor épp az utolsó nagyjából negyedórában hatalmas nyomás alatt tartottuk a kisvárdai kaput, szóval mi értelme volt ekkor lecserélni Szamosit és behozni Pintét? Tényleg ennyire az egy pontra mentünk? Jöjjön le a cséká, mert nála még azzal is megy az idő, amíg átadja valakinek a karszalagot.
Hol a helyünk?
És nem csak nekünk, hanem a Kisvárdának is? Mert, ugye, nem ugyanazt jelenti két kiesőgyanús csapat meccsén a döntetlen, mint ha egy várható középcsapat hagy ott egy pontot a várható alsóházi otthonában. Hogy a többi lehetséges esetről ne is beszéljünk.
Őszintén mondom, fogalmam sincs hova soroljam jelenleg a Kispestet. Nyilván kurvára gáz lenne kimondani, hogy kiesőnek, azonban ha kizárom az élcsapat kategóriát, akkor marad az a középmezőny, ami ebben a lebonyolításban hagyományosan a kieső helyeket jelenti, márpedig ott valószínűleg minden keresztbeverés és keresztbedöntetlen fájni fog. Vagyis ha azt is kizárom, hogy a Kisvárda egy élcsapat, akkor ez az egy pont nem egy szerzett pont, hanem mínusz kettő mindkét félnek.
Ha nézőszámról van szó, akkor nem bír leállni a Kisvárda a valóság ferdítésével
A saját klubholnapjukon olvasható adatok szerint:
[a] stadion UEFA III-as kategóriájú besorolású, 2850 fedett ülőhely, 9 skybox, villanyvilágítás, a pálya természetes füves borítású, önálló öntözőrendszerrel és fűthető. A két egymással átlós sarkában két mátrix kivetítő található. A vendégszektorokban 264 szurkoló foglalhat helyet.
A mérkőzés beszámolója szerint a hivatalos nézőszám
2253
volt. Ezzel szemben a valóság, ami az élő, országosan, sőt, az egész világon sugárzott tévéközvetítésből is levágható:
A vendégbe kb. kedden ment el az utolsó vendégjegy, ami azt jelenti, hogy mi nagyjából 300-an lehettünk. Vagyis a stadionban további még nyolcszor annyi embert kellene megtalálnunk valahogy, mint amennyi a vendégben volt.
Vagy ami még egyszerűbb: 2850-2253=597, vagyis ennyi szabad széket kellene látnunk a stadionban. A képen konkrétan üres szektorok vannak, és ahol látni nézőket, ott sem lehet táblás házról beszélni.
További képek a közel teltházas stadionról, valamint a címlapképünk, ami meccs közben mutatja meg a teljes látképet, vagyis egy közel kétharmadáig telt stadiont:
Tényleg nem értjük, hogy miért csinálják ezt Kisvárdán. Hosszú évek óta látványosan, a valósággal köszönő viszonyban sem lévő számokat adnak meg. Itt vannak például a tavalyi hazai meccseik, vagy ami számunkra talán jobban értelmezhető, az eddigi Kisvárda–Kispest meccsek nézőszámai.
Összefoglaló
Osztályozókönyv
