mert célunk csak egy van
Ma Újpestre látogatunk, várhatóan nagy erőkkel, Kanyar, Korzó, boldog-boldogtalan, nyilván blogunk és csatolt elemei is teljes létszámban vonulnak majd fel a vendégszektor lépcsőin. Addig viszont Hanta is és én is szülinapokon vizitálunk, meg ügyeket intézünk, meg minden ilyesmi, szóval nagy beharang helyett most csak egy kibeszélőt tolunk fel, ahogy a ziláltabb időszakainkban szokás. „Pesti derbi!” bővebben
Nagyon meleg van, nagyon fáradt vagyok és ami a legfontosabb: annyi minden extra nem is történt ma Győrben (teszem hozzá: szerencsére, mert az MK korai szakaszában az extra az bizony negatív meglepetés lenne, az meg nem baj, ha hiánycikk), hogy litániákat kellene szánni rá, így a következőkben röviden bulletpontokba foglaljuk a lényegesebb tudnivalókat azok számára akik nem jutottak le.
Két téma, egy örömteli és egy szomorúbb a mai terítéken: meglepően pozitív szurkeri reakciók a meccsvégen a pozitív serpenyőben, a mérleg másik tálkájában viszont Szabi egyre mélyebb gödre, és a kimászáshoz szükséges létra hiánya. Lássuk. „Meccstéma most kettő is: mosolygunk és sírunk is” bővebben
A múlt héten ugyebár kimaradt a meccsarca rovatunk, lévén szerzőnk inkább a létráján játszotta el több-kevesebb sikerrel a diszperzites experidance mutatványt, aminek a tavasszal elszakadt bokaszalagja sem örült annyira, hát még az a a nyitott ablakon bebámuló, épp retard mopszát sétáltató idős asszonyság, aki a látványtól sűrűbben hányta a kereszteket, mint Hemy úr, ha majd meglátja a rég várt dél-amerikai szupercsatár fizetési igényét. Így csak utólag közlöm, hogyha tudtam volna írni, akkor nálam is Holender lett volna a VIP playa’, és a derék Fülöp ezúttal sem volt esélytelen a címre, de két másik fiatalunk nálam most beelőzte. „Meccsarc: most az alapprogram is címet ért” bővebben
Sajnos azoknak lett igaza, akik pesszimista jóslataikat vették elő a múlt vasárnap esti, 93. perces debreceni egalizáláskor, mondván, a lendületben lévő csapatunknak más sem kell a megtöréshez, mint egy ilyen demoralizáló gól. Nos, a mai meccs nagyrészt igazolta e félelmeket, de ha előbújik a lelkem mélyén lapuló szürke Várhídi- vagy Supka-szellemalak, a magyaredzőé, aki mindenben, de mindenben talál biztató jelet, akkor azért kihozhatom félig telének a mai poharat is. Próbáljuk meg. „Paksi füles (bocs…)” bővebben
