Nekem ég a pofám kedves olvasóink a címadás miatt. Egyszerűen nem lehetett kihagyni, hogy Tandia neve az, ami, csak éppen számunka nincs fékezett habzású finanszírozás, sokkal inkább egy jobbféle uzsorakamatra hajazó Pascariu, és kísérletezés a jó Zsivánnyal balbunkóban, a még mindig erősen megosztó Alcibiadéval pedig az egyik belső poszton.
Tandiának vissza kell térnie! Tandia tavaly bizonyította, hogy ha Debinek nincs a hosszabbítós mókája, ami miatt eleve kikerült a csapatból, Rossinak akkor is feltűnt volna, hogy van egy nála éppen használhatóbb játékos a keretben. Sőt, ahogy legutóbb RW megtudta a Hidegkuti hidegkonyháján, Lovriccsal mindez most történik éppen, hiszen se nem sérült, se nem eltiltott, a kispadra mégsem fért oda legutóbb. A Mister nem szívbajos, egyáltalán nem foglalkozik a szurkolók lelkivilágával, ő bizony nyerni akar, és az nekünk jó.
És Tandia vissza fog térni legnagyobb épülésünkre. Azt nem tudom, hogy már vasárnap, a Loki ellen, de hogy végre újra meccselhet, az hótzicher. (Botinak még egy meccse van, azt letölti hamarosan, pénteken pedig akár kezdhet is Kaposvárott.)
Azt azért tisztázzuk, hogy Tandiával sem lesz minden tisztább és szárazabb érzés, Tandia jelenléte még nem okoz azonnali gazdasági növekedést, ahogy az időjárást is legfeljebb ősei esőtáncainak egyikével próbálhatja ugyanolyan hatékonyan befojásolni, ahogy Mirko Jovanovic próbált megszelidíteni egy-egy felé guruló labdát. De ahogy tél óta állunk a védősorban, úgy minden variácós lehetőségnek nagyon kell örülni.
Ignja, a néha-néha előforduló hajmeresztő hibái ellenére magában hordozza a Csábi, Smiljanic, Botis képviselte vonal folytatását, ha marad, újabb korszakos betonfal pergeti le magáról salétromos vakolatként a bepróbálkozó csatárokat. Baráth Boti egy isten, vele nem érdemes különösebben foglalkozni, majd az 50. válogatottságára kitesszünk egy méltató posztot, nagyjából ennyi szöveggel: Botikám, ez volt a minimum. MaxiKing zúzza a jobbszélt, teljesen más stílusban, mint a kissé lomha, de fejjel verhetetlen Lovric. Alcibiadéról látszik, hogy képzett, hogy hajt, hogy semmilyen kockázatot nem hajlandó vállalni, mert abból hiba lehet, és az neki olaszként felérne egy paradicsomos alap nélküli pizzával, összeomlana a teljes világképe. Ennek ellenére tud hibázni, és ha nem játszana előtte Vécsei sokszor parádésan, akkor a balszélünk úgy lenne halott, ahogy van. (Ugyebár az feltűnti mindenkinek, hogy tavasszal kissé eltolódtak az oldalaink. A jobbszélen hátulról építkezünk Kingtől indulva, és vele futtatva a folyosót; míg baloldalt középpályártól felfelé.)
Zivanovic ab ovo nem balhátvéd, ez nem újdonság senkinek. Az, hogy pontosan micsoda, azt most ne feszegessük, ellenben az valahol erősen gáz, hogy a tavalyi Videoton és Paks elleni meccsek óta semmi emlékezeteset nem nyújtott – pozitív irányban. Moga, Remes, Canzian a jövő ígéretei a jelenben, előbb bizonyítsanak a fakóban.
Mindenféle átkötés nélkül: vasárnap jön a Loki.
Személy szerint kicsit utálom őket. Egyrészt a szokásos és a véremben kavargó fővárosi futballbarát jogán, akinek sok, ha vidéken valaki sorozatban bajnok. Aztán ott van a kínos kupadöntő a Bozsikban, hogy máig ránduljon egyet rá a gyomrom, a Győr elleni 1-6-hoz hasonlóan. Megérdemeltem én ezt? Nem azért vagyunk honvédosok, hogy úgy alázzanak minket otthon, ahogy egy Pápát, vagy Egert illene legfeljebb.
Hosszú évek hányattatásai után, most végre újra tisztelni kell minket! Ez a Honvéd jelenleg középcsapat-szagot áraszt magából, de nyugodt senki sem lehet ellen. Az például dühítő, hogy oda-vissza lefocizzuk az MTK-t, két meccsen négyszer találják el a kaput, és mégis hat pontjuk van belőle. Vagy a Videoton elleni szezonnyitó? Lőttek négy (három) olyan kib*szott nagy gólt, hogy azokat minden tiszteséges évvégi összefoglalóban be kell szavazni a TOP10-be. Miközben addig csak nekünk voltak ziccereink. Soroljuk tovább? Pécs, Kaposvár, Haladás. Ugye?
A másik oldalon jóval kevesebb, hovatovább mázlis pontszerzést találunk. Fehérvárott legalább egyenrangúak voltunk, a büntetővédés orosz rulettjét is megúsztuk. Az Üllőin kettőt vágtunk, arról pedig nem tehetünk, hogy Böde három méterről képes kisodorni a kapuba tartó labdát.
Ennek Kispestnek, ha egy kis szerencséje van, most ott állna a dobogón. De nincs, mert valahogy nekünk soha sincs. Mondok egy jellemző példát: a büntetőpárbaj istenítélet. Ha valaki nyer mondjuk öt rúgás után, akkor annak szerencséje volt. Ha valaki a kilencedik kör után, annak talán még az sem. Menyire más mondjuk egy 5:4 és egy 9:8 közötti arányfaktor? Nos ezek vagyunk mi. Akiknek vagy nem jut, vagy ha igen, akkor alig, esetleg lényegtelen helyzetben. Köszi Fortuna, talán te is egy vagy a kétmillió fradistából? Vagy csak szimplán utálsz minket?
Legutóbb a Loki otthon kapott ki egy öngóllal az Újpesttől, vereségből jön hozzánk, ha második-harmadik akar lenni, nagyon kell majd győznie. És tessék, itt a mi mikroszkópikus méretű szerencsénk: eltiltás miatt nem játszhat Szakály. És? Szakály, amikor válogatott volt, akkor ugyanaz volt, mint hasonló korban Vanczák, vagyis bárhol bevetve tudta hozni azt a rosszat, amire ő legfelejbb alkalmas.
Figyelem, ennyi még nem elég, a mázlifaktorunk még ennél is mélyebben van: közben Selim Bouadla (aki kb. a három legjobb játokos egyike a ligában) felépült, és stabilan rossz, vagyis valamikor majd jó lesz, és ha ó jó, akkor azt nem Szakály szintjén műveli. Kettejük viszonya kábé olyan, mint egy böglyök és szúnyogok ellepte mocsár versus nagymellű lányok, koktélok és Bora Bora. Sejthető, hogy melyik, melyik.
Ragozzuk? Ellenünk még egy Pölöskey is betalálhat, de Coulibaly vagy Sidibe valószínű. Hogy ne legyek beszarva a Lokitól, miközben arról írok, ennek a Kispestnek senkitől sem kell megrettennie? Higgyétek el, ez így logikus. RW Kispest-faktor néven szokott a jelenségre hivatkozni, és egyelőre ennél nem is találtunk találóbbat.
[Alap: egy országban lázadnak fel a fennálló sztálinizmus ellen fegyverrel, nálunk, és épp akkor, amikor a Honvéd BEK-et nyert volna, vagy legalábbis nagyon valószínű. Itt indult volna, vagy még korábban, az amatőrkorszak hajnalán, amikor csak minket meszelnek el profivád miatt? Utálom a sorsunkat, de mégis hőn szeretem az egészet.]
Vasárnap mindettől függetlenül jön a Debrecen, meccset fogunk játszani, és lesz, ami lesz. Mondanám, hogy háromesélyes, de az is lehet, hogy nyerünk, netán kikapunk, és nem lehetetlen a döntetlen végikimenetel sem. Ez egy ilyen Honvéd, ez egy ilyen bajnokság, ez egy ilyen sors.
Nálunk nem lesz Vernes, és még Bobállal sem tudjuk pótolni a padon, mert szegény orrát törte az NB II-ben múlt héten, amikor egy polgári hatossal küldük haza az Újpest kettőt.
Halál rád, Kispest-faktor!
A húsvéti programtorlódás és egyéb, most nem részletezett kifogások következtében némi késéssel, de jövünk a megszokott értékeléssel a szombati fiaskóról, aminek -csakúgy, mint ősszel- már megint nem így kellett volna történnie.
A fotókat láttuk, nem biztatnak sok reménnyel, közben ma lement/megy a 2 pénteki meccs, ez már jóval kecsegtet, Hanta szerint lesz meccs, ez megint nem jelent sok jót, az eső szakadatlan esik, ez sem, az MLSZ szerintem nem akar halasztani megint, ez meg igen. Ember legyen a talpán aki ezt követni tudja még ésszel.