Ebben a posztban mindenféle hosszabb fejtegetés nélkül szó lesz
- a Diósgyőr második góljáról és a hozzá kapcsolódó esetekről a szabálykönyv vonatkozásában,
- Grófról és az elcseszett kommunikációról,
- valamint a Népi Internet Egyik Legjaváról, a szurkolói megmondóságról,
- tovább a poszt végén ott figyel a szokásos osztályozókönyv is.
Sok téma ez egyszerre, egyik sem lesz kifejtve bővebben, mert ma vasárnap, ilyenkor Kamber is megpihen, ráadásul délután enbéhárom.
A tizenegyes és a Diósgyőr mázlija
A végül a Diósgyőr tizenegyesét eredményező szituációnak két lehetséges következménye lehetett volna a szabálykönyv szerint, és egyik esetben sem találjuk ott a büntetőt:
- ha egy néző sípjelet ad, és a játékvezető véleménye szerint ez hatással van a játékra – a játékot meg kell állítani, és labdaejtéssel kell újraindítani. (Játékszabályok, 47. oldal)
- ha a játékvezető fújt, akkor megszakad a játék, tehát a labda kézzel érintése sem szabálytalan. Ebben az esetben három döntés lehetséges:
- újra kell rúgatni a szabadrúgást, mert valamilyen körülményt nem talált megfelelőnek a spori.
- Amennyiben a játékvezető hibázik a síp megfújásakor és a játék megáll, azt labdaejtéssel kell újraindítani. (Játékszabályok, 185. oldal)
- valamit észrevesz a labda elrúgása és a sípszó között, tehát amíg a labda játékban van, és annak megfelelőt ítél. Ha a spori fújt, akkor az nem lehet Danilo kezezése, mert az utána történt.
Tehát, ha Danilo miatt kaptunk tizenegyest, ami ugye kezezés (szinte strandröplabdás mozdulattal, amit ebben a szituációban nehéz nem szándékosnak nevezni), akkor Danilo miért nem kapott sárgát*? Vajon mit ítélt a bíró, és mire?
*_ „Megakadályozza ellenfele számára a labda megszerzését” mint sárga lappal járó szabálytalanság eltávolításra került, mert néhány játékvezető minden kezezést sárga lappal büntetett emiatt; (Játékszabályok, 145. oldal) // Vagyis nem kéne sárgát adnia, mert úgy ítélte meg, hogy ez nem “a gólszerzést sikertelenül kézzel akadályozó játékosnak sárga lapot kell felmutatni.” tipikus esete.
Egészen elképesztő, ami a Diósgyőrrel történik az elmúlt években. Tavaly Rudolf balmazi lesgólja menti meg őket az utolsó forduló utolsó percében, miközben ellenük a Videoton az ifi kettőt küldi fel; tavalyelőtt az MTK-nak győznie kellett Pakson, 0-0 a 90. percben, 1-1 a vége, így a Diósgyőr a több győzelmével bennmarad. Nincsenek szavak.
Idén az a mázlijuk, hogy mi az MTK-hoz megyünk, ők az Újpestet fogadják, vagyis elég ugyanannyi pontot szerezniük, mint az MTK-nak, és máris bennmaradtak. Mindeközben mi és az Újpest is a bronzért megy, vagyis könnyen kilátásban van két gyufa.
A meccsről
Mindegy. Megtörtént. Ahogy Diósgyőrben, most is Prosser és Vernes góljaival kaptunk ki. Prosser három góljából kettőt, Vernes a hétből négyet nekünk rúgott. Nincs ezzel baj, már máshol játszanak, de ha valaki le meri írni, hogy mennyire profi mentalitás az tőlük, hogy a volt csapatuk ellen, bla-bla-bla, azt személyesen küldöm el a picsába, mert tőlük, amíg nálunk játszottak, mindent láttunk, csak nem ezt a kérlelhetetlen profizmust.
Meccsvideó egyelőre az m4sport.hu oldalán.
A csönd Gróf körül
Nagyon egyszerű a helyzet. Dávid az elmúlt években a szurkolók egyik kedvence lett, miközben olyan karakter, aki ennek a helyzetnek emberileg is képes megfelelni, jól viseli a sztárlétet. Parádés kombináció, ilyenről csak álmodni lehet.
Ebbe az idilli állapotba rondított bele a hír, hogy állítólag már hetekkel ezelőtt elígérte magát a Fradihoz, alig két évvel azt követően, hogy lenyilatkozta, oda még a több pénzért sem. Az internet pont a nem felejtéséről híres. (Mindeközben a Fradi elnöke ki van akadva arra, hogy egy másik magyar csapat ajánlatot tesz a nyáron lejáró szerződésű játékosuknak, és hogy ez mennyire sportszerűtlen. Semmi baj, itt a bizonyíték, mecsoda erkölcsi magaslatról tekint le ránk az ottani klubvezetés.)
Vajon miért nem szólal meg bármit, de tényleg bármit? Akár azt, hogy megyek; akár azt, hogy maradok; akár azt, hogy még döntés előtt állok, meghallgatok mindenkit, és majd utána meglátjuk. Annak mi értelme van, hogy fenntartjuk a látszatot, miközben az internet, a szóbeszéd már rég szájára vette? Tényleg, mit várhatunk egy ilyen szituációtól?
Hogy majd nem pattan el néhányak agya, és teszik szóvá a helyzetet?
Értem én, hogy nem egyszerű, mert ha nem jön ki köszönni, akkor az ugyanúgy jelzés, mint a minek jön ki sztároltatni magát, ha már úgyis eligazolt. Azzal viszont legyünk tisztában, hogy ebbe a kommunikációs csődhelyzetbe saját magát sodorta. A szurkoló mindig szeretni fog, ha lehetőséget kap szeretni, azonban ha azt veszi észre, hogy visszaéltek a szeretetével, akkor ugyanazzal az erővel lesz képes gyűlölni. Ilyen egyszerű a futball.
Az agyhalottakról és a Valódi Szurkolókról
Mivel kivágtak a csoportból, itt szeretném megköszönni, eddig ugyanis nem volt szívem magamtól kilépni. Utólag is elnézést, ha magamra vettem, hogy mint határozatlan alanyt, agyhalottnak neveztek, majd mikor visszakérdeztem, hogy a sértegetésen kívül nagyjából miről lenne szó általánosságban véve, az agyhalott nem igazi szurkolók irányába, mindezen kérdésemet természetesen az agyhalott jelzővel fűszerezve, akkor nagyon hamar kiderült, hogy bizony mi nem vagyunk Igazi Szurkolók, mennem kell. Köszönöm, tényleg helyére kerültek a dolgok. Alig három oda-vissza mondaton belül saját farkunkba haraptunk, a kör bezárult, a logika kikezdhetetlen.
A Népi Internet, a lájkokba vetett hit megmutatta oroszlánkörmeit, páran úgy érzik, tényezők lettek, mert a kezükbe került egy adminjog, mert – és ezt így mondják – egymás seggébe bújva kitalálják az Új Narratívát, a vége pedig úgyis az, váltsuk le a kápót, mert rosszul csinálja a dolgát, sőt, mindenki rosszul csinálja. Mondjuk alternatívát nem láttunk még tőlük, hogy milyen Kispestet képzelnek el, egyelőre annyit tudunk, hogy a szövegértés, a humor és a gondolkodás nem erősségük. Nekem tetszik az irány, legfeljebb kapunk egy újabb spinoffot a Walking Deadhez.
Bocsi ezért a két bekezdésért (ezzel együtt három), de ha az embertől elveszik a válaszolás jogát egy beszélgetés közepén, akkor ott nagyon nagy bajok vannak, ismerjük ezt a tempót. Szóval itt válaszoltam, és ennyi volt részemről. Ott azért még nem tartunk, hogy bárki, ismétlem, bárki, nemhogy ismeretlenek megkérdőjelezzék és minősítsék a Kispesthez való viszonyomat, ahogy virtuális faszméregetésbe sem vagyok hajlandó belemenni senkivel. Buta voltam, magam engedtem el a saját elvemet, gondolván, legalább a saját közegünk érett a beszélgetésre. Tévedtem.
update délután fél kettő magasságában // jajj, nagyon jó érzés, hogy újra láthatóvá váltak a falamon a sok zaj miatt eddig elnyomott kismacskás és cuki újszülöttes képek, a távoli vidékeken nyaraló ismerősök fotói. Ha pedig valami másra is igényem lenne, akkor elég egyet kattintani.
Osztályozókönyv //
címlapkép: Kimmel
