Amikor már csak tíz percet kellett volna kibírni a Prenga, Cirkovic, Capan összetételű belsővédelem szerencsétlenkedéséből, akkor Klafuric behozta Ennint, és hirtelen teljesen más megvilágításba került a bénaság fogalma.
Történt mindez egy olyan mérkőzésen, ahol mindössze két magyarral álltunk fel, ahol az összes 990 percből a múlt heti klubrekordot (731 perc) is megdöntve, 784 percet töltött légiós a pályán. Pontazonossággal, csak a több győzelmünk miatt nem vagyunk az utolsó helyen, nekünk van a legtöbb vereségünk, mi kaptuk a legtöbb gólt, rúgtuk a második legkevesebbet, miénk a legrosszabb gólkülönbség, vagyis tökre megéri mindezt importból megoldani.
Számomra egészen hihetetlen, hogy Állambácsi hajlandó finanszírozni olyan teljesítményt, mint például a miénk, hogy légiósokkal, ráadásul többségében nem is jó légiósokkal száguldunk a kiesés felé.
Egyszerűen nem értem.
Persze, Edzőbá be van szarva, ott van rajta a győzelmi kényszer, a pontszerzés kényszere, nem akar és mer kockáztatni, előveszi tehát a tapasztalt játékosokat. Nincs is ezzel semmi baj, mindenki ezt tenné. Arról speciel nem ő tehet, hogy Nagyokosék milyen keretet szedtek össze neki úgy scoutilag (sporttudományosan!), mint pénzügyileg, valamint Nagylacikungáborésatöbbi, mert plusz rétegnek mindig kell lennie a dolgon.
Szóval ilyen Enninek szaladgálnak felénk cserecsatárként. Sokáig azt gondoltam, az ellenfél padján ülő Török László volt az egyik legrosszabb csatár, akit Kispesten láthattunk, aztán elkezdtek jönni a nevek, és most ott tartunk, hogy Ennin. És volt pofája azzal kezdeni az itteni pályafutását, hogy, várjál, idézem, mert beszarsz:
Alapvetően középcsatár vagyok, de a támadószekcióban mindenhol jól érzem magam, ha kell szélsőként is, és nemcsak a góllövés számít, az sincs ellenemre, ha a védőket lekötve, a társakat kell kiszolgálnom. (…) A nagy álmom, hogy ott lehessek a téli, katari világbajnokságon. Ehhez jól kell teljesítenem, gólokkal, gólpasszokkal, jó játékkal akarom felhívni magamra a figyelmet, hogy számoljon velem a nemzeti csapat szakmai stábja.
Richlord Ennin a honvedfc.hu-nak 2022.07.19-én
Az, bzmg, középcsatár, az vagy. Gólok, gólpasszok, meg katari világbajnokság a kanadai válogatottal. És mégis, kit akartál kitúrni a keretből? Alphonso Daviest? Buchanant? Davidot? Vicc.
A fogalmatlan szaladgálással, az alapvető labdakezelési hiányosságokkal, és a többi, futballtól messze álló képességgel csak itt, nálunk lehet pályára lépni. És nálunk is felmerül kérdésként, hogy miért? Miért nem Kerezsi játssza ezeket a tíz perceket?
Ki a fene gondolta komolyan, hogy a hatvanperces Lukic és Samperio lecserélése után, majd a Kocsis Dominik, Ennin, Domingues összetételű csatársor fogja eldönteni az utolsó tíz percben a meccset? Még úgy is, hogy Domingues volt talán a legjobbunk tegnap.
Sajnos az van, hogy Kocsis Dominikkel nagyon nem megy. Hogy érezzétek, pár beszédes adat:
- 850 percet, vagyis 9,4 meccsnyi időt volt ebben a bajnokságban pályán.
- ezalatt mindössze 5 (öt!) gólt rúgtunk, és
- kaptunk 20-at.
Az a kemény, hogy még Ennin mutatója is jobb: 841 perc, 10-16, és ilyen játékosokból kellene összerakni egy támadósort, amit ez a Mitrovic mozgatna hátulról: 980 perc, 9-19.
Kedvelem Kocsist, viszont ha problémám van Enninnel, és van, főleg a képességeivel, illetve azzal, hogy ezt a képességszintet érdemesnek tartottuk arra, hogy leigazoljuk, szóval, ha Ennin minek van, akkor
Kocsissal is kezdeni kéne valamit, mert nagyon nem jó, hogy ilyen számokat hoz egy alapvetően támadó játékos egy olyan évben, amikor a kiesés a fő téma.
Rohadt nehéz a helyzet, ha
- csak egy hatvanperces, közel vágósúlyban lévő, bizonytalan mentalitású középcsatárod (1096, 11-17) van,
- a cseréje Ennin,
- esetleg a másik hatvanperces, Samperio (719, 9-10), aki inkább a szélen lenne otthon,
- pont arrafelé, ahol egyébként Kocsis Dominik, Jonsson (815 perc, 12-11) és Domingues (371, 8-6) is próbálkozna.
- Bónusz, ebbe a díszes társaságba nem fér be Kerezsi (287, 3-6).
Egyébként ha már itt tartunk, a pályán egyedül Dominguesnek (+2) és Jonssonnak (+1) pozitív a gólkülönbsége az egész csapatból.
A tabellán jelenleg -12-t mutatunk (18-30), ami azért is érdekes, mert Zsótér -13, a tegnap iszonyatos napot kifogó Prenga -14, Kocsis Dominik pedig -15.
Meccsre lebontva, ha Kocsis a pályán van, akkor -0,83 gól az egyenlegünk, miközben a teljes csapaté csak -0,66.
Szóval, szidhatom én itt Klafuricot, akár Enninért, akár a cseréiért, azonban látni kell, hogy ebben a keretben ennyi van. Nyomorékok, edzéshiányosak, bénák, és rossz statisztikájúak. Nesze, legyél okos, és csinálj belőlük három pontot.
Viszont azért nyugodtan szidhatom Klafuricot, hogy ha ugyanezeket látja, akkor mi a jó büdös f*szért játszat ilyen Ennineket, és miért nem inkább Kerezsit, vagy teszem azt Krajcsovicsot? Velük élő szerződésünk van, perspektivikus fiatalok, bármi lehet belőlük, akár pénzért is eladhatóak lennének, miközben az Eszkimó (bocsánat, Inuit) Pelé csak kölcsönben van nálunk, és pattan le nyáron, mert nem hiszem el, hogy létezik Akkora Idióta a klubnál, aki mindent megtenne azért, hogy összekaparjuk a pénzt a kivásárlására.
Mindegy, nem akartam Enninre kihegyezni a posztot, csak annyit akartam érzékeltetni, hogy g*ci nehéz a dolgunk, ha ezzel a kerettel, és ezzel a hozzáállással meccseket akarunk nyerni.
Enninből mindössze tíz percet kaptunk, Prengából, Capanból és a Lukicnak gólpasszt adó Cirkovicból viszont összesen 270-et, ami szerencsére nézőként csak 90 volt, mert szerencsétlenségünkre egyszerre történt mindhárom.
Még az első félidőben, a várdai szélső félpályánál, az oldalvonal mentén iramodna meg, mire a tőle pár méterre, amúgy jó pozíciót fogó Prenga nemes egyszerűséggel kispályás kapus módjára letérdel. A szélső mindezt jó messziről érzékelte, és a mozgása irányát pár fokkal módosítva, simán elfutott mellette. Baszod, a belsővédőnk konkrétan úgy tette le a fegyvert, hogy meg sem próbált harcolni.
Elég megnézni a kapott gólunkat. Tamás rosszul szabadított fel, odapasszolta egy várdainak, majd a lövést Szappanos rosszul, maga elé ütötte ki, a két belsővédőnk eközben egy helyben állt, Ilievski pedig besétált közöttük, elhúzta a labdát és belőtte.
Aztán a levegőbe, felfelé, középre kifejelt, felrúgott labdák, amik, és lehet, a tévében nem látszottak, sokszor megálltak, vagy visszafelé indultak el a valahol a legfelső széksor magasságában, az oldalról lyukas stadionon átfújó szélben.
A talaj végül nem saras volt, hanem kőkemény, nagyjából 4-6 méter magasságban erős szél, vagyis alig maradt egy szűk tartomány, ahol meg lehetett volna próbálni a labdarúgást. Utóbbit végül inkább a Kisvárda erőltette, azzal az egyszerű gondolattal, hogy rendre próbálta félmagasan berúgni a szélsővédőink mögé a labdákat, kilépésre és hibára kényszerítve a belsővédőinket. Mondjuk a gólt speciel nem egy ilyen helyzetből kaptuk, ennek ellenére nem elhanyagolható mértékű para volt, hogy ha nem is kényelmesen, de azért rendre helyzetekig jutottak, és mi csak néztük, majd utólag szidtuk valamelyik idiótát, aki összehozta számukra.
Van itt baj, és nem kicsi.
Pedig Klafuric mester azt találta nemrég mondani, hogy decemberben, a téli felkészülés első szakaszában rendbe tettük a védelmet, és a második szakasz a támadásokról fog szólni.
Jah, pontosan így történt.
És itt érdemes visszatérni a poszt elejére:
Az összes 990 percből a múlt heti klubrekordot (731 perc) is megdöntve, 784 percet töltött légiós a pályán.
Minden elköltött fillér tökéletes helyre került.
Osztályozókönyv //
