Kategória: Archiv.népsport

A heti beharangozóinkat, a szurkolói fórumon vagy a facebook-on tapasztalható óriási pörgést, illetve anblokk az előjeleket tekintve annyira Kispest-sikert ígért a tegnapi meccs, hogy pont emiatt volt óvatosabb az ember. Nem arról híres a mi Kispestünk hogy az ilyen kiélezett meccseket húzza be ezerszámra – most mégis ez történt. Végig fegyelmezett és elszánt játékkal ment előre a 11+3 vörös-fekete mezes játékos, mintapéldáját adva annak, hogy milyen Honvédot szeretne látni a Bozsikba kilátogató drukker. Végül azoknak lett igaza akik a „csak nyerjünk egy csoffadt góllal” frázist ismételgették, és jól van ez így. Díszvacsorára gyűltünk össze, ahol végül ha nem is flambírozva, pecsenyelében, de natúr kisütve tálalták fel a zöld sast, amit mi be is kebeleztünk.

Rég vártam, vártunk ennyire Honvédmeccset, főleg Fradi-elleni viszonylatban. A hype már a 2009-es, Győr elleni kupadöntővisszavágót, vagy a 2007-es MK-finálénk felvezetését idézte szurkolói körökben. Magam sem tudtam szombaton már nagyon mit kezdeni magammal: reggeltől próbáltam itthon a hazahozott melóval haladni -nem ment. Takarítani – nem nagyon ment. Olvasni – nem ment. Mindig visszatért a fejembe a Bozsik, a kezdőcsapat, a teli Kanyar, a végre talán megtelő korzó, a bezengő tribün, a megposszanó Prukner, az ámokfutó Csizmadia mellett expresszként elhúzó Tchami vagy Abass képe. Aztán csak elment az idő, és eljött a 6 óra, Faterért beugrani, majd irány a Bozsik.

Már a sorompó felé közeledve harapni lehetett a focihangulatot. Szurkolói kórusok, tippelgetések, Fradi-húzó rigmusok szálltak a levegőben. VÉGRE. Miért csak ritkán van ilyen…? De ezen se sokáig gondolkozhattam, irány a Bozsik belseje, körülöttem hömpölygő sorban a drukkerek, itt egy Gösseres mez, ott egy Wilkinson-os, itt egy ’96-os Joma, ott egy klasszik NB1B-s… augusztusi majális.

…aztán kezdő sípszóra várunk a pálya szélén a fotós srácokkal. Mindenki a saját habitusában. Babar majdnem parásabb, mint én, de ezt már megszoktuk. Féltjük a csapatot az esélyesség terhétől. Lovi nem szarral gurigázik. Három gólos sikert vár. A nyaralást a meccs miatt megszakító Hantát csak egy pillanatra látom meg a korlátnál, kissé gonderhelt – pedig ő általában az optimista vonalat viszi. Mi lesz itt?

Nehezen indul. A Fradi jó kezd, mi görcsösek vagyunk. Németh Norbi, Délczeg nem az igazi. Tchami passzai rendre rossz helyre, rossz ütembe érkeznek. Most hátul van a súlypontunk, de végre Botis mellé Debrő is felnő a hibaszázalék alacsonyságát tekintve. Alexisz és Ivan dettó. Nagyot játszunk hátul. Mégis a fő dícséret Kemenes Szabinak jár: az első 20 percben 2 hatalmas védéssel nyugtat kedélyt.

A félidő második felére magunkra találni látszunk. Lovrics ziccert ront majd vagy Abass vagy Akassou tüzel, ám Ranilovics a helyén. Supka variál, Tchami le, Hajdú be, utóbbi pörög mint a mérgezett egér, talán túlontúl is. Harapni lehet a feszültséget. Jókor jön a szünet.

A második félidő már egyértelmű: aki gólt lő, nyer. Nagy a harc a középpályán, kevesebb a helyzet. Aztán Abass, majd Németh Norbi jelzi, nekünk nem elég az egy pont. Ekkorra, az első féllidő első 20 percének Fradi fölényének vége óta már majd’ egy órája jobbak vagyunk, csak idegesek. Nem jó ez a Fradi, ez a bosszantó, nem jók de találhatnak egy gólt. S akkor oda az egész munka… 

…nem találnak! Nem úgy, mint mi! Szabadrúgás, jó Budó/Plókai távról. Ne Hajdú lője, mormolom magamban, hanem Novák, neki van tűzereje. Norbi fut neki mégis, de legurítja…Alexisz lő…Ranilovics hozza amit hoznia kell, bután középre öklöz, s az egész meccsen tompa Németh Norbi ott van mert ott kell legyen, és beküzdi…ilyen kiszenvedett gólt Kovács Kálmitól láttam Izland ellen 1992 júniusában. ÓRIÁSI. Itt már én sem bírok magammal és ugrálok a reklámtáblák mellett… innen nem lehet baj…

…nem is lesz…hiába nyom a Fradi, a jobb csapatnak kell győznie mert néha a futballban is van igazság. Még egy Pölő helyzettel azért borzolja idegeinket a SORS,  de Kemenes Szabi hihetetlen formában belekap a gólba tartó zsugába, majd még arra is van energiája hogy izzítsa az amúgy csodálatos közönséget. Fiesztahangulat, végre hármas sípszó, óriási hangulat. Időtlen idők óta először a csapat kimegy pacsizni, körbe-körbe a stadionban, még Supka is, a játékoskijáró mellett. Mi van itt, álmodom?

Évek óta először abszolút megérdemelten, nem defenzíven, nem szétszínészkedve a meccset levertük a Fradit, de úgy, hogy a győztes személye a meccs nagy részében nem lehetett kérdés. Nyernünk kellett és nyertünk, mert jobbak voltunk. Tényleg nincs más hátra, mint az adekvát Vörösmarty idézettel zárni: „ez jó mulatság, férfimunka volt” srácok. Szurkolók, játékosok, szakvezetés. Korábban azt írtam, sorsfordító meccs lehet ez a szezonunkra nézve. Behúztuk. Ám nehogy most üljünk le, álljunk le. Nehéz meccsek sora jön, de éljünk azzal amink van: nem mi vagyunk a leggazdagabb csapat. Nem a leghosszabb a kispadunk. Egy posztra nincs 3 válogatottunk. De amink van abból igen jól gazdálkodunk, és az elcsépelt  jelző, amit próbálnak ráaggatni időről időre hol a válogatottra, hol a Fradira, hol erre hol arra, az, csöndben megjegyzem, nálunk a legigazabb: szerethető most a csapatunk. Legyen így még hónapokig!

Fotók: Babar, Lovi. 1909foto.hu

Esélyesebb Honvéd a kényszeres Fradi ellen. Az ilyen meccseket bukjuk el időtlen idők óta. DE NEM IDÉN! Maksziriszpekt a csapatnak, mely nem játszott jól, nem játszott szépen, de jobb volt a zöld arch enemy-nél és megérdemelten helyezte el az újabb tockost a felkínált IX. kerületi kobakon. Osztályozunk, lágyszívűen, elfogultan de bocsássa meg az Ég: ez most jár nekünk! Végre csapat kezd kirajzolódni a Bozsik József nevét viselő szentélyben, így most azt mondom amit Prukner a tavaszi meccsünk után: hadd ne kelljen ezért szégyenkeznünk! Osztályozókönyv!

KEMENES: A meccsközbeni, illetve -végi kórus önmagáért beszél. Én tavaly a bravúrokat hiányoltam tőle, ezt úgy látszik, ő is meghallotta, mert idén 7 raklapnyi extra vetődést/mentést tolt be kis targoncáján a Bozsikba. Kispölő ziccerénél Nota-díjasan mentett, + még egy adag hatalmas robinzonád is a számláján lapul. A csapat egyik arcává kezd válni – megérdemelten. Üdv az új Vezér Ádámnak! 8.

LOVRICS: Rettegett Iván nem csak hátul takarít jól, de jók az előretörései is. A meccsek vége felé zihálása az ’52-es helsinki olimpián győztes középtávfutót, Emil Zátopeket idézi, de a sztaminája is: hajt az összeesésig. Jó vásár volt, ma is riszpektes teljesítménnyel. 6.

DEBRECENI: Addig kóstolgattam Debrőt az utóbbi hetekben, míg bepörgött: remek közbelépésekkel és fejesek sorával tisztázott, kulcsszerepe volt a szilárd védekezésben. 7.

BOTIS: Az öreg szamuráj ma is tanárit játszott, hajt mint az állat és mindig, DE MINDIG ott van, ahol a legnagyobb a vész. A Bohócliga Dugonics Titusza önmagát sem kímélve szállt a veszélyes helyzetekben a labda után, a zöldek pattantak róla mint Verebes Mágusról a kritika. 7.

NOVÁK: Nagy melót hozott ma is, több hibával, mint azt megszokhattuk, de mindezt a hajtással kompenzálta. Védelmünk ma már elképzelhetetlen nélküle és ez, azt hiszem, a legnagyobb dícséret. A gólt eredményező szabadrúgást meg oly’ szépen csűrte kapura, mint anno egy begerjedt Plókai Attis a szép ’90-esekben. 6.

TCHAMI: Nem érezte ma az ívet, csak a sebessége volt dícsérhető, Supka le is kapta őt a pályáról. 5. Cseréje, Hajdú Norbi úgy pörgött a beállását követően, mint megposszant Tököli, ha Litsingit lát. A második félidőre viszont kihasználatlan balszelünk miatt lendülete is alábbhagyott, pedig úgy nézett ki eleinte, hogy ma visszajátsza magát a kezdőbe. Kissé görcsössé tette a nagy akarás…5.5.

NÉMETH NORBI: Lassú volt és körülményes, de egyre jobban látszik, ő is az a játékos aki annyira hiányzott az utóbbi évekbeli repertoárunkból: aki gyengébb formában is gólerős. Jókor van jó helyen, dettó mint a Vasas ellen, és ő belövi amit be kell. Nem tudok rosszabbat adni ezért a fontos gólért, mint 6. Cseréje, Hidi, mióta dj áfonya bácsi kezeli az mp3 lejátszóját, újjászületett: ma több ízben is leütközte a zöld ellenlábast és a passzai is jók voltak zömmel. 6.

AKASSOU: Jean Baptiste haverunk összeszedte magát, és ma is a Zete ellen látott „futóbolond & kellemetlen kullancs” c. műsorát adta le a kispesti közszolgálati TV. Ezt a show-t csak a Fradi középpálya nem élvezte. 6.

ABASS: Új, sárga csukája többször kibabrált vele, de akkor mér’ nem kér dorkócserét a jó Dieng? Hajtott, futott, de ha többször vállalkozik a fékezett habzású Sváb ellen egy-az-egybeni harcra, még szebb lehetett volna az esténk. Pontosabban is tud játszani, ezért a szigor. 5.5.

DÉLCZEG: Visszafogott volt, mint Komlósi Gábor hangereje egy ’91-es Telesport ping-pong riportjában. A pálya szélén arra tippeltünk hogy enerváltabb játékának az az oka, hogy még szoknia kell egy ilyen rangadó légkörét. Supka az interjúban aztán felvilágosított, hogy lázas beteg volt a héten csatárunk. Így már más a leányzó fekvése, persze magán az 5-ös kalkuluson ez nem változtat: tud ő (egészségesen) ennél jobbat is. A hajtásra persze nem volt panasz ma sem.  Cseréje, Szekulics (5) még talány, lehet belőle egy jó Puhalak Antal is, de Arszenijevics is, ha értitek, mire gondolok… helyzeténél igen bátortalanul lőtt, szó mi szó.

DANILO: Labdát tartott, futott, s bár a passzjátékban még kéne fejlődni, ékként határozottan több van benne mint amikor tavaly Morales a szélen erőltette. Ma mezőnyben nagyot játszott, úgy érzem kulcsszerepe volt az eredményben! 6.5.

Most pedig megyek, és jóbarátom spanyolországi ajándékkagylójával koronázom meg e csodás estét. Holnap jön a beszámoló, Hantától vagy tőlem, ki korábban kel. Addig is:

SZÉP VOLT, FIÚK!  SZÉP VOLT, FIÚK!   SZÉP VOLT, FIÚK!