A meccs elején a Himnuszt, a találkozót követő sajtótájon a Sousa-tot halgathattuk végig, a kettő között pedig tarkónvágtuk a jelenlegi bajnokot. No azért ez nem volt ennyire könnyed, ha a kedélyes hangvételt félretesszük: az első félidő idei leggyengébb produktumunkat hozta, és a Vidinek volt több ziccere is a gólunk után. Hogy is mondja azonban a bőrkötéses puhl-i közhelyszótár? „A jó csapatnak van szerencséje, a győzelmet nem kell magyarázni„. Mi sem tesszük az utóbbit. Csak osztályzunk, vidáman.
KEMENES: Szabi kicsiben azt hozta mint a csapat az elmúlt hetekben, azaz a kecsói meccs csupán kisiklás volt nála is (azzal együtt, hogy ott is voltak hatalmas bravúrjai). Ma nem volt labdakiejtés, ellenben 2 hatalmas és több közepesen erős bravúr, strict védelem-irányítás, a végén showman-kedés szurkolóizzítással. Hogy egyik kedvenc zenekarát idéző hasonlattal éljek: ez most nem Re-Load volt, inkább Master of Puppets! Köszönjük a 3 pontot, Szabi! 7.
LOVRICS: Elkínzott arcú kényszerjobbszélsőnk emberfelettit dolgozott a második félidőben, mikor is Németh Norbi került a jobbszél támadószekciójába, aki pedig inkább amolyan Warzycha mögötti Bárányosként (vagy Bárányos mögötti Kovácsbélaként) igazi második irányítót játszott, nem klasszik Abassos jobbszelest, így Ivannak duplaannyit futva kellett bejátszania a szélt. Amit tudott megtett, és hátul is magabiztosabb volt mint Kecsón. Taps. 6.
DEBRECENI: Debrőt kárhoztattam már eleget, így jól esik a Fradi elleni meccs utáni dicséretet követően most is hozsannáznom. Remek közbelépések, kemény és határozott játék, jó becsúszások. Ez az a Debreceni Andris volt, aki méltán lett az U20 és Kispest kapitánya anno. 7.
BOTIS: Nem tudok sok újat írni az Öregről, aki olyan hátul, mint a Harvey Keitel megszemélyesítette figura, Wolf a Ponyvaregény c. Tarantino alapvetésben. Az Elintéző. Az Eltakarító. Aki, ha a védelem megszorul, ott terem és leszigorkodik bárkit az ellen csatárai közül. Tegnap még egy fél-ollót is bevállalt, de sajna az MTK elleni 2010 tavaszi csoda egyszeri volt mint Budán a kutyavásár vagy a jól eltalált lövés Bánföldi Zolinál. Védekezésben viszont tanári a jó Sorin. 7.
NOVÁK: Csak robotol és robotol, miközben második világháborús filmek pozitív katonahőseit idéző fizimiskájával eltökélten őrzi a bal oldal Honvéd-dominanciáját. Óriási mentések, Mátyust idéző becsúszok-és-szerelés-közben-benntartom-a-labdát-míg-az-ellenfél-elszáll jellegű megmozdulások, szinte átjátszhatatlanság. Nagyon jó kis igazolás volt. 7.
HAJDÚ: Amiért tavaly sokat sírtam, hogy Norbit miért nem elöl használjuk a balhátvédben sínylődés helyett, arra megvan lassan a válasz: mert játékosunk úgy beleszokott a félkényszerű hátvédposztba, hogy ott már jobban teljesít, mint támadóban. Mivel azonban Alexisz idén jogosan tart igényt a kezdőbeli helyre, marad a Tchami-alternatíva szerepkör. Sajnos hősünk tegnap sem tudta hozni csúcsformáját, kevés akciónk futott az oldalán, most hiányzott a finesz-plusz, mint a higgadt meccsnézés definíciója Véber György edzői kiskönyvéből. Kár. 5.
AKASSOU: Utóbbi hetekbeli formáját mentette át, nagyon fontos láncszemként védekezve a középpályán. Volt 1-2 labdavesztése is, de ilyenkor jellemzően azért javított. Hogy a 7-esig nem ment fel, arra itt a csodás példa, az Akassou-i ars poetica: előbb okszizik egyet a csapattárs felé, ováció a lelátón, majd a visszakapott zsugát úgy rúgja p*csán, hogy csordul a könny. A kiállítása erős, tényleg lekönyökölte őt a vidis arc, bár egy, a meccset TV-n követő jóbarátom szerint némi nyálmennyiségtőli megszabadulás is történt, by Akassou, azt pedig valóban nem kéne. Nagyon fog hiányozni Pápán, Horének meg kell húznia azt a bizonyos mislenyi gatyamadzagot. 6-2=4.
ZELENKA: Határozottan fantáziadúsabb lett vele a középpályánk, nem véletlen kapott vastapsot lehozásakor. Mintha tegnap a futást is jobban bírta volna, de lehet hogy ezt csak a két gyors egymásutánban lehúzott Borsodi mondatja velem. Nívódíjas passzaiból most Danilónak osztott ki egyet, de Abass és Tchami hiányában nem nagyon működött a futtatás sajna. Jó volt ismét kezdőben látni. 6. Cseréje, Hidi nem sok időt kapott már, abban a kevésben viszont olyan ledülettel hozta az elmúlt hetek javuló sztenderdjét mint Krémer Károly a játékosokat Békéscsabáról. (-).
DÉLCZEG: Megint a testidegen jobbszélen kezdett, így az első félidőben inkább elképesztő munkamennyiségét dicsértük csak: gyakran hátul mentett, ha kellett. A második félidőre visszatért ékbe, a hajtás nem maradt alább, rendkívül hasznosan és alázatosan játszott. Faragó Ricsi az ilyen teljesítményekre üvöltené megposszant orcával: „Óóóóóriássssshhi”. 7.
SZEKULICS: Arszenijevics és Sztojakovics szelleme mosolyog gúnyosan a Bozsikot övező jegenyék koronája mögött, ismételgetve az axiómát: egy meccs alapján leigazolt próbázó nem váltja meg a világot! Lassú, körülményes, kb a Pölő-csapatba illene 2008 őszén. 4. Cseréjének, Németh Norbinak igen jót tett a kezdőből való kihagyás, remekül szállt be, és a Lovrics kapcsán már idézett második irányító pozíciójából remek labdákat tett, hogy messzebbre ne menjünk, Danilónak, a 11-es előtt. Norbi, ez a Győr elleni első félidő melletti legjobb teljesítményed volt a visszatérés óta, riszpekt, így tovább! (Megjegyzem, ahogy az első félidőben a pálya széléről folyamatosan biztatta Zelenkát, a kezdőcsapat-tagságért a legnagyobb vetélytársát, azt öröm volt nézni. Csapatszellem végre Kispesten?) 6.
DANILO: Besz*rás, de tényleg a végén gólkirály lesz csak tizikből. De ne legyünk igazságtalanok: a Hajdú beadás utáni suhintása ha bemegy, a III. félidő stúdiójában Nyilasi Tibi még a mellette bóbiskoló Puhlt is megbólintja a forduló góljának kiválasztásakor lelkesedésében. Mezőnyben egyre hasznosabb, remekül tart labdát, gyors is, nem lesz ez rossz. Ma sem volt az. És lassan ő is kiérdemli a „fazon” címkét. 6.5. Cseréje, Tchami kapott vagy 8 percet és eltökölt egy ziccert. (–).
A Klubnál érvényben lévő sajtórend szerint a bírókról nem lehet nyilatkozni, Supka sem tette. Blogunk viszont megnyilvánulhat. Meg is teszem. Amit Kassai spori művelt az utolsó 15 percben, az legalábbis a ’90es évek elejét idézte bennem, mikor is egy, a nemzetközi színtéren már (jogosan) befutott bírónk itthon nevetségesen vezetett Kispesten meccseket, káprázatosan szemöldökráncoló ítéletekkel. Hát, a tegnapi edzőelküldözgetések valahogy ezt az érát juttaták eszembe, főleg az, amikor Mitrovics két kézzel fellökte a ránézésre Pölöskei Gábornál vagy Garami Yoda bácsinál is 3 fokkal anti-pörgősebb, a kispad mellett állva békésen szendergő Lőrincz Emilt, majd a derék Kassai Don Emiliót küldte fel a lelátóra, a már ott tobzódó Supka mellé. Ha még 10 percet tart a meccs, gyanítom Simon Gabi bát, a derék Kaszás Kálmánt, végül a kispadon maradt sípcsontvédőinket is kiszórja. Nemhiába, rendnek kell lenni…
Fotó: 1909foto.hu, mint mindig.
Hiába lesz a pénteki (jelen helyzetben a hátunk közepére sem kívánt) válogatott csörte miatt egyhetes kényszerszünet szeretett Bohócligánkban, szurkolóink számára szombaton ugyanúgy garantált a futballdús szórakozás, mint egy Akassou-csulázással, Véber-hisztivel, Sisa-infarktussal gazdagított hagyományos forduló közepette.
Az idei Bohócliga-csörtéink közül talán a mai volt az, amelyiket a legnagyobb óvatossággal, már-már kétkedően, de minimum ambivalens érzésekkel vártam. Tudjuk, hogy az idénnyitóink az utóbbi időben az országos szipka kategóriába tartoznak, így a Győr ellen tulajdonképpen nem volt kérdéses, hogy szopórólleren suhanva hagyjuk el a szentélyt. A következő négymeccses sorozat igen könnyeddre sikerült, a Kecskeméti betli viszont rózsaszínről egy szempillantás alatt vérpirosra színezte a világot az egyszeri Honvéd-szurkoló szemében. A mai kérdés tehát – ahogy azt Hanta kolléga már a 
A Bozsikba megérkezvén nem is egy, első blikkre meglepőnek nevezhető körülményt tapasztaltunk Rob kollégával. Ami egyből feltűnt, az a Fradi-meccshez képest gyengusznak nevezhető nézőszám volt, amelyet a tikkasztó hőség és a tévéközvetítés magyarázhat. Ha jobban belegondolunk, teljesen érthető, hogy sokan a hűs szobát, a puha fotelt, a habos sört, a csinos asszonyt, esetleg a magyar tenger ízléses betonstrandjait választották az izzadtságszagú tribün helyett.
A szünet, amely után végre megvalósult az idény előtt általam 
A kilencvenedik perc környékén, a ráadást jelző tábla negyedik játékvezető általi felmutatása után aztán mindenkinek elgurult a gyógyszere. Először az időhúzásért reklamáló Nikoliccsal összekülönbözött Supka Attilát küldte el a kispadtól Kassai, majd ugyanezt megtette a helyi czukkal (copyright RobWarzycha), Lőrincz Emillel. A pályán eközben a lekönyökölt, ápolásra szorult Akassout egy vendégjátékos irányába történt nyálürítés miatt szintén idő előtt elnyelte a játékoskijáró, Hajdú Norbira pedig ráesett a partjelző zászlaja. A Saskőy-féle MTK-meccsre hajazó végjáték ezúttal szerencsére nem hozott gólt (bár egy ordító Tchami-Délczeg-ziccerből mi is betalálhattunk volna), így megszületett az újabb három pont. A sajtótájon érdekes módon már nyoma sem volt az indulatoknak, Sousa mester a saját csapata játékát méltatta (!), és Attilának sem kellett Sas-kabarét vetíteni jókedvhiány okán.