Beharangozó // Csak a Kispest!

Az egészben az a szép, hogy a ma majd valamikor máskor és máshogy lesz érdekes, viszont már azelőtt beszélünk róla, hogy meg sem történt (és ez így van hétről-hétre)

ZTE – Honvéd @ Zalaegerszeg, 20h

Szia, Kicsitomi, legyen már az első meccsed csodálatos, hiszen egy egész élet követi!

Beszéltünk már arról a fejben összeegyeztetendő dologról, hogy miközben szurkolunk az eredményért, a helyezésért, a címekért, igazából tudjuk, éljük, hogy minden, ami a pályán, a jegyzőkönyvekben és a tabellákon történik, nem több, mint egy díszlet az életünk mindennapjaihoz? Egyszerre akarjuk az eredményt, és egyszerre teszünk is rá.

A meccs a hétvége rítusa, amikor összegyűlünk gyakorolni a bevett szertartásainkat, és talán észre sem vesszük, hét közben ugyanazokkal, ugyanúgy, ugyanazt csináljuk, esetleg más platformokon, mint a személyes találkozás, esetleg szűkebb körben. A meccs valahol egy megerősítés, amire úgy hisszük, időről-időre szükségünk van, hogy mi, a tágabb mi egy társaság, egy közösség vagyunk.

És ez így van jól.

bővebben

Meccstől meccsig kikapcsolt aggyal – kell a feltöltődés

Egyedül annyi jutott el hozzám, hogy Bardeát és Galét kitettük a keretből. (A napokban, legalább magam miatt, mármint a képbekerülés végett, mindent bepótlunk egy monstre #hetikispestben.) Tényleg sikerült annyira kiszakadni a mindennapok verklijéből pár napra, hogy a Kispest csak érintőlegesen^[1] jelent meg benne. A pléhállamalapítót és a turultájt, vagy mifenét is csak az imént láttam. Zseniálisak.

Szóval nem tudok semmit, amennyire lehetett, nem is gondoltam a Honvédra egész héten, viszont két óra múlva Honvéd-Paks, vagyis újra a reménykedők magabiztosságával, az egyszerű szurkolók rajongásával mehetek meccsre. (Jó, ebben nyilván benne van a fáradtság is, hogy mindössze ma hajnali háromkor indultam haza egy átmulatott éjszaka után, és mindenféle átszállásokkal volt vagy kilenc óra az utazás.)

Parádés lesz, hiszen meccsnap van.

bővebben

Inkább kiírom magamból előre, hiszen tudom, többen is rákérdeznek majd a jövő héten: mégis, mi a tosz van a Kispesttel?

Egyszerűen nem fogok irigykedve nézni egy három per hárommal nyitó Kisvárdára, sem a hatpontos Mezőkövesdre, vagy a tavalyi gólkirályt padoztató, látványos meccseket játszó Paksra. Kellemes színfoltok, semmi több.

A futballban egészen addig minden mulandó, amíg történeted nem lesz, saját narratívád, amit lehet mesélni, amibe lehet kapaszkodni. Pakson alakul valami, ebben a mezőnyben lassan történelmi csapatnak számítanak, szinte mindig összejön nekik a beszédtémaság. A Kisvárda és a Kövesd egyelőre mindegy, most átmenetileg jók, jónak tűnnek, de majd elmúlik. Nem mondom, hogy ellenszurkolójuk vagyok (pedig de, nagyonis), azonban bőven akad sztori a magyar foci mögött, és ezen a kicsi piacon egy újabb módszerváltás indokolatlan lenne.

bővebben

Részemről teljes erővel ráfeküdtem a tiszta lapra

Konkrétan most annyira vidéken vagyok, hogy még térerőm sincs. A házban, ahol a tegnap estét töltöttük okostermosztát működik, internetre kötve, hogy a tulajdonos, ha le szeretne jönni, már távolról, otthonról előre felfűthesse. Vagyis most egy termosztát(!) wifijéről fogok posztolni, igaz, nem sokat.

Kellett már ez a kis kiruccanás. Huszonsok éve ismerjük egymást, jó újra találkozni. Egyrészt kicsit elsodródtunk egymástól, mindnekinek kialakult a maga kis élete, család, munka, új közösségek, másrészt a velünk élő koronageci, azonban mégis fontosnak tartjuk, hogy létezzen ez a kötelék, hiszen mindannyiunk számára az egyik legrégebbi és legfontosabb igazodási pont (vagyunk egymásnak).

bővebben

Hangulatos kupameccs helyett – kösz, koronavírus

III. kerület – Bp. Honvéd @ Magyar kupa

Bevallom, nem sok emlékem van a Kerület elleni bajnokikról, pedig pont az első visszajutásuk idején a közelbe, Óbudára jártam középiskolába. Még a régi stadion volt, a másodosztályban, a hirtelen megugrott érdeklődés miatt felhúztak a fejépülettel szemben egy ideiglenes lelátót. A bajnoki címet ezrek ünnepelték, és talán az első pár fordulóra is megmaradt a nézőszám. Párszor mi is kimentünk, viszont arra már nem emlékszem, hogy hétköznap is voltak meccsek, vagy csak hétvégén, mert amúgy mi a francot kerestem volna Óbudán, ha közben a város másik végén laktam és a Kispestnek szurkolok?

bővebben

Belevágunk ma mi is

Honvéd – ZTE @ Hungária krt., 18h

Nagyon furcsa állat tetszik lenni az új magyar labdarúgás. Egyfelől ott van bennem egy szövődményekkel erősen terhelt rajongás a Kispestért, amit körbevesz egy mély undor alapú hányinger az egész rendszer működése miatt, és a reményvesztettség, hogy a bajokságok azért mégis a pályán dőlhetnek el. Amíg a Kispest kerekedik felül, addig nincs baj, az ember bármit képes megmagyarázni magának, a többit pedig féllábon is kibekkeljük valahogy.

És ha nem lenne elég a Patyomkin-bajnokság (értsd: Potemkin), a koronageci, mert ne a vírusságát emeljük ki, hanem a geciségét, hogy még ezt a Patyomkint is elveszi tőlünk, és a tévé elé kényszerít minket. Minket, akik a Mezzót is csak akkor kapcsoljuk be, ha a Salzburger Festspieléről, szigorúan Karajan intendánsi korszakának első éveiből ad valami igazi nyalánkságot.

bővebben

Ebből a posztból kiderül, hogy Budafok miért egy csokor virág

Budafok – Bp. Honvéd @ Promontor utca, 20:15

Ha lehet, egy dolgot semmiképp sem szeretnék megélni életem során: amikor érdektelenül megyek ki a Kispest egy meccsére. Közömbösen magamra öltöm a kabátot (pulcsit, pólót, időjárástól függően), kilépek az ajtón, unottan lemegyek a lépcsőn, kisétálok a buszig, ha kérik, felmutatom a bérletem, ha van hely, leülök, bambulok ki az ablakon, nézem az unalomig ismert utcákat. A stadion előtt köszönés az ismerősöknek, majd be a lelátóra. Nézés, esetleg ismét bambulás, és dögünalom: mi a toszt keresek én itt?

Ha semmilyen érzelmet nem vált ki belőlem, hogy játszik a csapatom, akkor minek van az egész? Ott, abban a pillanatban abba kell hagyni, el kell felejteni, tovább kell lépni.

bővebben

Újpestre sajnos csak egy kibeszélő jut (bakker, aranyvasárnap van, mégiscsak)

Újpest – Honvéd @ Megyeri út, 17h

Nem egy szurkolónkkal beszéltem, akinek óriási álma volt, hogy egyszer az életben, jó angolosan, karácsony környékén járhasson meccsre. Ma aranyvasárnap van, szerdán, vagyis 23-án pedig Budafok. Álomév lenne, ha nem lenne minden zártkapus.

Beszéltünk arról, hogy a Diósgyőr ellen az NB I. szintjén közel űrfocit játszottunk, azóta a Diósgyőr hozta a formáját a ZTE ellen is, azonban még mindig kimagaslóak az értékeink. Egy meccs, tudom egy meccs, és tudom, hogy a bűnszar Diósgyőr ellen, azonban, hogy lehet, hogy pont mi, és nem más focizta le őket ennyire? És miért nem valamelyik másik meccsen történt hasonló? Mondjuk egy Fradi-Pakson.

bővebben

Indokolatlan, azonban távolról és hunyorítva hajmetálnák tűnő klipet tettünk a posztba címlapkép helyett, és leírtuk ezt a tényt cím helyett

Bp. Honvéd – Diósgyőr @ Hungária, 18h

Remek napra ébredtünk kedves barátaim és Nyuszi egyéb üzletfelei. Tipikus téli labdarúgóidőben (vezeti: Pintér) lehet otthon maradni, hogy megnézzük 2020 két leggyengébb klubjának mérkőzését. A pályán természetesen pusztító küzdelmet várunk, nem lesz egyszerű legyőzni a saját árnyékát egyik csapatnak sem. Viszont, ha csak kicsit is sikerülne, akkor legalább az egyik futballra emlékeztető jelenetekkel szórakoztathatná a csatornaválasztása mellett kitartó televízió-nézőket.

Nyugalom, kedves feleim és híveim, proletárok! Hatalmas szerencsénkre a Honvéd és a Diósgyőr játssza időben is a legkevesebb futballt az NB I-ben, ami esetünkben azt jelenti, hogy 49 perc tiszta játékidőnél többre ne számítsunk. Sőt!

bővebben

Nem a csapatoddal van a baj, hanem a hozzáállásoddal!

Tanácsok a szezonra egy profi kiesőjelölttől

Ádika vendégposztja a Honvéd-Diósgyőr elé.

Drága honvédos feleim, sőt, talán sokatokat nevezhetem a barátomnak is!

Rendhagyó szezont élünk meg, de ti több szempontból is: mi miskolciak csak annyi furcsát észlelünk, hogy nem tudunk kimenni a meccsekre, nektek viszont egészen szokatlan módon azzal is szembesülnötök kell, hogy kedvenc csapatotok kieső helyen áll az ősz vége felé. Egy csapat persze mögöttetek van, és épp a Diósgyőr az, viszont veletek szemben nekünk az idei egy teljesen átlagos szezon.

Mivel Hanta sok remek élményt adott nekem (igaz, a nagyrészükre nem emlékszem), itt az ideje valamit nekem is visszaadnom ebből, ugyanis jól láthatóan nem csak a Kispest nem tudja kezelni ezt a helyzetet, de a szurkolói sem. Pedig egy kis odafigyeléssel, higgyétek el, nagyon könnyen együtt lehet élni azzal, hogy a csapatotok szégyent hoz rátok, sőt! Egy idő után, ha jól csináljátok, már nem is szégyen lesz, hanem átalakul valami olyan típusú büszkeséggé, amit a vigyorogva az egyesért vizsgára érkező diákok szoktak érezni.

Úgyhogy itt vannak az én csokorba szedett életvezetési tanácsaim nektek, Miskolcról, a szokásosnál is kiélezettebb* szuperrangadónk előtt, amivel talán jobban meg tudjátok élni ezt a szezont!

*_ Ádinak sajnos igaza van: 2020 két leggyengébb csapata játszik egymás ellen. Fokozni talán csak úgy lehetne, hogy ha a harmadik leggyengébb otthonában, a Megyerin rendeznék a meccset.

bővebben