Beharangozó

Két porszem száll a sivatag felett:
– Te, leszálljunk? – kérdi az egyik.
– Hülye vagy? Ilyen tömegbe?

Bp. Honvéd – ZTE @ Bozsik, 17:15

Az év utolsó hazai meccse következik. Egy csodálatos évé. Az egyik koronavírus-hullámhoz köthető lezárások miatt télen zártkapus meccsekkel kezdtünk ideiglenes lakhelyünkön, a Hungárián, ahová tavasszal egyetlen meccsre még visszatértünk, miután nagy nehezen bentmaradtunk a bajnokságban, hogy a nyáron, igaz egyelőre félhomályban, de legalább átadják végre az új Bozsikot, és ott lejátszhassuk az első bajnokinkat egy büntetés miatt zárt kanyarral, majd szépen, lassan átforduljunk a klub mutatott teljesítményével valószínűleg összefüggésbe hozható, és az újstadion-hatással egy idő után már nem ellensúlyozható nagyfokú érdektelenségbe.

Vagyis elérkeztünk december 11-hez, és a Honvéd-ZTE bajnoki labdarúgó mérkőzéshez. (Csípős hidegben, vezeti Erdős.)

bővebben

Csapatként kell küzdenünk és csapatként kell javítanunk magunkért, a klubért és a szurkolókért

Paks – Honvéd @ Paks, 20:00

Feri szavaival indítanánk útra mindenkit Paks felé:

(…) A nehézségekből azonban erőt kell merítenünk, közösen, egy irányba húzva kell futballoznunk. Csak a péntek esti meccsre szabad fókuszálni, ezen túl minden mást ki kell zárni, nincs más választásunk, meg kell szerezni a három pontot!
via honvedfc.hu

Mélyen átgondolva a dolgokat, valóban tarthatatlan, hogy napról-napra, hétről-hétre csak sipákolni tudunk, hogy mindent rossznak tartunk, hogy légbőlkapott kitalációk mentén vagdalkozva nevezünk meg mindenféle felelősöket, és az álláspontunkból még az azoknak ellentmondó szikár tények hatására sem vagyunk hajlandók engedni. Ennek itt és most véget kell vetni!

bővebben

Nem azzal van a baj, hogy a Föld mégsem lapos, hanem azzal, hogy nem merik elismerni: gömb (mert annak hiszik a csonkakúpot)

A Bp. Honvéd – Újpest elé.

Egyszerű a helyzet: az Újpest ellen nyerni kell. Minden más eredmény elfogadhatatlan. Az ún. sportszerencsére, illetve bármi másra hivatkozás időszakának vége, ráuntunk az üres és hamis szövegekre, többé nincs helye semmiféle magyarázkodásnak. A képlet a következő:

ha nyerünk — újabb egy meccs haladék (ajándék) a Kun/Horváth párosnak.
ha veszítünk — viszlát.

És így tovább, győzelemről győzelemre. Felőlem maradhatnának a világ végéig, hiszen a folyamatos győzelem előbb bajnokságot, majd európai kupagyőzelmet jelentene. Legfeljebb amikor majd visszatekintünk 2021-re, akkor elfog minket az undor, de sebaj, hiszen ott a BEK-trófea az ölünkben. (Ébresztő, Hanta!)

bővebben

Világirodalmi kontextusba helyezve próbáljuk meg elmagyarázni miről szól a Kispest-MTK, majd elkanyarodunk a felelősségek firtatásának irányába

minden rejtve rajtam,
a lényeg láthatatlan,
légy gyengéd, de hajthatatlan,
érd el azt, hogy látni hagyjam!
részlet Sallai János és Vandulek Zoltán: Tanga c. dalművéből.

Legőszintébb sajnálatunkra, posztunk nem a kilencvenes évek kortárs költészetével kíván foglalkozni, hanem annál valami sokkal fontosabbal. Sajnáljuk, hiszen ha mégis a kilencvenes évek kortárs költészetét választanánk, akkor egy olyan kultúrtörténeti pillanatról beszélhetnénk, ahol megtörtént, hogy Csokonai reménye (földiekkel játszó égi tünemény), Radnóti szülőhazája (lángoktól ölelt kis), esetleg József Attila hűsége (talpig nehéz) által kitaposott ösvényen elindulva, Orbán Tamás leírta az évtized talán legfontosabb, és egyben legnagyobb hatású metaforáját: a szerelem is napolaj.*

*_ amennyiben mégis inkább ebbe az irányban indulnál el, ajánljuk a Régen minden jobb volt podcast vonatkozó adását, illetve a hozzá kapcsolódó posztot.

bővebben

Ha más nem meri hangosan, akkor én kimondok egy reálisan elvárható idei célt

Debrecen – Bp. Honvéd @ Debrecen, 17h

Előzetesen annyit, hogy nekem se Ferivel, se Szamóval nincs semmi bajom, alapvetően jófej karakterekként ismertem meg őket, valahol még szurkolok is azért, hogy velük legyünk sikeresek, azonban vannak pillanatok, amikor be kell látni: nem megy együtt. A kérdés igazából az, mikor jön el (eljött-e már?) ez a pillanat?

Nagyon kényelmes lenne a válogatott miatti kéthetes szünetet kihasználni egy edzőváltásra, és igen, Feriékben bőven van annyi meccs, hogy értékelhető legyen a teljesítményük, most viszont tekintsünk el ettől a felettébb praktikus helyzettől, és nézzük meg, mi az, ami elvárható lenne, és amit teljesíteni kellene ahhoz, hogy legalább középcsapatnak, felsőközépcsapatnak merjük nevezni a jelenlegi Kispestet.

bővebben

A nap, amikor minden eszköz megengedett: Felcsút – Kispest

Felcsút – Honvéd @ Felcsút, 17h

Csak a szokásos: utolsó kör, tehát Felcsút.

Tököm tele az egésszel, azonban úgy tűnik, korunk meghatározottságai között ez a jelenség egyszerűen kiirthatatlan az NB I-nek a környékéről, és félő, még nagyon sokáig együtt kell élnünk vele. Valójában nem is a magyar futball szégyene a jelenség, hanem a magyar társadalomé, azonban ezt az aktát inkább nem nyitnánk ki – tudjuk pontosan, hogy miről van szó. Pár címszó azért: legendát nem lehet venni, ahogy történelmet sem érdemes hamisítani, mert a kollektív emlékezet pont arra való, hogy emlékezzünk. ~~Ugye, kedves csuhásozókból lett turbókeresztények?~~

Vagyis az van, hogy ma a Tisztességes Magyar Ember, illetve a Tájékozott Európai Futballkedvelő is mind nekünk szurkol, hiszen Felcsútra látogat a Kispest, és innentől felesleges bármit ragozni. Soha nem múló gyűlölettel a névválasztás miatt, és akkor az irreális mennyiségben odaáramló lovettáról még nem is beszéltünk – mert ott is tudjuk pontosan, hogy miről van szó.

Feláll, taps, ováció, őszinte rajongás, bár kicsit fintorogva, mert azért nem értünk mindennel eggyet. Ilyenkor rendre Moldovától a Színházi vegyes 1. jut eszembe, ahol Alfonzó egy igen erőteljes példával illusztrálja, hogy ami nem tökéletes egészben (a közel tökéletes nem elég!), azt bottal sem érdemes megpiszkálni. Pláne, ha a tökéletestől való távolságát jellemző epszilon sugarú kör valami egészen undorító kis apróság. Értjük a példát, ugye?

bővebben

A Magyar kupa arról szól, hogy késő este továbbjut az egyik csapat, és mi reménykedünk, hogy a Kispest lesz az. Illetve esetünkben ennél valamivel többről

ZTE – Honvéd @ kupa

Nem feltétlen baj, hogy már napokkal a meccs előtt elutazott a csapat Egerszeg környékére. Van mit ki/átbeszélni bőven. Például olyan apróságokat, hogy mit csinálunk, és mit nem csinálunk egy megnyert meccs utolsó perceiben, hogy legalább pár olyan alapsémát tartsunk be, amit az ifitől gyakoroltatnak a világ összes labdarúgójával. A pályán a játékos tud hibázni (l. Pantelic, Klemenz és Batik együttes szerencsétlenkedése a második kövesdi gólnál), azonban az a készlet, amivel a játékos felmegy a pályára az edzőtől kell jöjjön.

És érzésem szerint belőlünk pont a magabiztosságnak egy olyasféle alapozása hiányzik, hogy legyen nem sok, de legalább pár unalomig begyakorolt, unalomig átismételt megoldásunk, amihez bármikor fordulhatunk, amihez igazodni lehet, ha valami baj lenne, ha nagyon ránk mászna az ellenfél.

bővebben

Poszt helyett minden egyéb Kövesdre

Hányszor, de tényleg hányszor megfogadtam: nem megyek másnaposan meccsre, mert a meccs az ünnepnap, és abból csak egy van egy héten, sört kóstolni viszont bármikor lehet. (Egyszer érdemes lenne megvizsgálni, hogy melyik, végül betartatlan fogadalom hangzik el legtöbbször a szurkolók szájából. Részemről az “ide se, jövök többet” a legerősebb tipp.)

Ha az ember másnapos, akkor a meccsen is csak kókadozik, szóval most (fél kilenc van) jöhetnek a kávék és az egyéb népi praktikák. Tizenegytől fakó az akadémián, háromnegyed négytől pedig Feri és a Csapat. Ha másnaposka vagy, akkor ez egy hosszú nap lesz.

bővebben

Csak a szokásos: azért játszunk ki-ki meccset, mert egyik csapat sincs még kész

Döntően ugyanis erről szól a magyar bajnokság.
Videoton – Honvéd @ Székesfehérvár, 19:30

Nem állítom, hogy minden meccsét láttam a Videotonnak, mert nyilván nem lenne igaz. A nyolc bajnokiból és a Dicsőséges Nyári Kupamenetelésből talán az utóbbi kettőt követtem háromnegyed szemmel, illetve az előbbiből láttam cirka három-négyszáz percet. Mondjuk azt sem teljes odaadással, a képernyőre tapadva. Ment a háttérben, és néha néztem, néha nem.

Amúgy az megvan, hogy

Örményország Európa talán legszegényebb országa, ahol
még rendes bajnoki rendszer sincs, és a szinte egyetlen, vagyis
az első osztályt elvétve fejezi be annyi csapat, amennyi elindul?
Ráadásul a Videoton ellenfele (Ararat Yerevan) is csak azért nem esett ki az elmúlt tíz évben legalább ötször, mert nem volt hova.
Bónusz: a nyáron az Ararat két legjobbja is eligazolt a csapattól.
Sőt! A párharc (sic!) után a remek nevű elefántcsontparti csatárukat (Kone Mory) leigazolta az Újpest, azonban még az itthon csontutolsó csapatba sem fért be egy negyed óránál többet. (És igen, Konéra a Profi témáját linkeltem.)

Szerencsére ezeket a kínos tényeket a sajtó baráti része elfelejtette megemlíteni, így a lakosság felületesebben tájékozódó részéhez el sem jutott. A sportlap legalább pedzegetett valamit finoman, mégiscsak, na, ők a szakma.

bővebben

A pont ma 35 éves Bozsikban tehetnénk egy lépést az önbecsülésünk rendezése végett

Bp. Honvéd – Kisvárda @ Bozsik, 20h

B. szintén Kispest-szurkoló. Minap együtt ültünk egy megbeszélésen, hogy képviseljünk egy oldalt. A megbeszélések természetesen mindig csevegéssel indulnak, oldani kicsit a feszültséget:
— Kivel játszotok hétvégén? – kérdezi a másik oldal.
— Kisvárda, pénteken.
— (elmosolyodnak) Az kemény lesz.

Igen, ott tartunk, hogy a futballt nagyjából követők is tudnak arról, hogy a Kisvárda jelenleg vezeti a bajnokságot, és hogy a Honvéd egyelőre ugyan nyert hármat, viszont az elmúlt éve(i) alapján, inkább nem meri senki kimondani, talán még elképzelni sem, hogy valami működő dolog lehet nálunk.

És akkor elmosolyodnak, hiszen 2021. október 1-én, a kispesti Bozsik stadionban^[1], a Puskás Ferenc utcában, a Bp. Honvéd ellen jelenleg egy Kisvárda nem csupán esélyesebbnek, hanem konkrétan esélyesnek tűni. Tényleg, hova süllyedhetünk tovább? Úgy a Kispest^[2], mint a magyar labdarúgás?

bővebben