mert célunk csak egy van
A VaSAS nem zöldSAS, erre rájöhettünk tegnap is, lévén bekövetkezett a rosszabbik forgatókönyv, mitől tartottunk. Úgyhogy a szombat mindössze két halovány pozitívumot hozott csak nekünk:
…mondanám, hogy „gyerekek, ezt nem hiszem el„, de annyi ilyet láttam már Kispesten, vagyis en bloc a Honvéddal kapcsolatban, hogy sorolni is kár. A Fradi elleni mindig más, írtam a beharangban, de Kispestfaktorozhatnék is egy egészségeset, vagy vekenghetnék csodáról, de egyiket sem teszem, inkább virítson itt a címbeli megállapítás, és örüljön mindenki a csodás hétvégének. „Klasszik Kispest: két meccs mélypont után lesimázzuk az utcahosszal vezető leendő bajnokot…” bővebben
Fanta úr nem semmi, mire hazaérek és lerogyok a gép elé, hogy akkor még beszámoló is kell, már itt vár felhegesztve a mai, tényleg örök hála, ilyenkor kéne csöndben elkullognom a sarokba, és örülni, hogy egy fárasztó túra után nincs meló, én meg mégis ideülök, nem vagyok normális, tudom, de valahogy úgy érzem, ha már lenn voltunk, akkor már legyen beszámoló, és így egy pici beszámoló a rend kedvéért lesz is. „…és tényleg :)” bővebben
Akkor zanzásítva: Vernes egy ideig jobb ha meghúzza magát a szurkolók előtt, mert kezd egészen penetráns lenni ami körülötte történik. Hidi dettó. De nem csak miattuk kaptunk ki Miskolcon.
„És képzelhetitek, mi van ha Kassai nem fújja be lesnek a harmadik gólt?” bővebben
Igen, mintha mi sem történt volna, nem lett volna téli szünet, hanem a Vasas elleni idegenbeli önsorsrontás (és reánk olvasott bírói rontás) után egy héttel folytattuk volna tegnap a szezont: klasszikus Kispest-meccset láthattak a nézők. Ellenfelünknél több helyzettel, dominálva, néhol szép támadásokat vezetve buktuk el a meccset, a kötelező jellegű védelmi hibánk és persze a beamfetaminozott Potyamackó miatt. Bohócliga, Kispest, így szeretlek. „Mintha mi sem történt volna, pedig…” bővebben
