mert célunk csak egy van
Volt szerencsém elhallgatni a meccs előtti posztban néhány esetet, ami arról szólt, hogy a Békéscsaba sorsa nem teljesen reménytelen, és mint a mellékelt ábra mutatja, tényleg nem volt értelme két győzelemmel számolni náluk. Ergo: sportszerűen nem szóltunk bele a kiesés dolgába, hanem tettük a dolgunkat és győztünk, majd vártuk a többi eredményt, hogy vajon meglehet-e még év végén a hatodik hely?
„Győzött a sportszerűség és a józan ész – kiesett a Csaba” bővebben
Mondom a lényeget: Nagy Gerit kihagyni bődületes hiba volt, Rossi tehát kockáztatott, amivel nem csak minket lepett meg, hanem félő, már az elején elbukta a meccset.
„Nem fogom Rossira kenni, mert annál sokkal gyengébbek voltunk” bővebben
Nincs kedve valakinek összefoglalni a tegnapi meccset szövegesen? Bevallom, én egy cseppet többet ittam, mint azt szoktuk volt meccs előtt, ami azzal járt, hogy bár még csak bódult sem volt az ember, inkább átbeszélgette a teljes első félidőt, ami ennek következtében úgy elrepült, mint ebben a bajnokságban egyik sem. Ráadásul ugye a múlt heti forduló is kimaradt, így bőven volt miről trécselnünk.
Igazság szerint annyira bejött múlt héten Debrecenben a „nem várok semmit, csak egy jó tavaszi napot” hozzáállás, hogy direkte így mentem ki most is a Bozsikba, csupán azt sajnálva, hogy szegény Öcs pont a meccs előtt dőlt ki egy koratavaszi torokgyula miatt, így a Szulejmán Gyulát ezúttal csak Apuval és a többiekkel követhettem árgus szemekkel. „Véget ért a kínos sorminta, nyerhető meccsen is győzött a csapat! WTF?!” bővebben
…közölte jellegzetes érces orgánumán Gumó úr, a megkerülhetetlen kispesti szurkolói élő legenda a mögöttem lévő sorból a Nagyerdei Stadion vendégszektorában, én pedig csak vigyorogtam és bólogattam, mert ez a mondat, ez a hangszín és az épp aktuálisan indokolatlan jó kedvünk a megmagyarázhatatlan győzelmünk előtti utolsó percekben, szóval mindez együtt tökéletesen összefoglalta a kispestiséget, amiért még járunk a kritikán aluli módon szervezett és minőségű magyar bajnokság meccseire magyarfocit nézni. Ebben benne volt Nemes és Olajkár, Kovács Kálmán és Pisont Pista, a Bozsik korzója és az ország bármely benzinkúti WC-jében feltűnő Kispest-matricák, Hrabal és Rejtő, Nick Hornby és Moldova. Meg az életem fele. „„Amíg élek, ezt akarom látni”…” bővebben