mert célunk csak egy van
Második otthonának, a Real Madridnak a videójával emlékezünk Öcsire, Öcsibácsira, Puskás Ferencre, a Svábra, a mi kis falunk, Kispest fiára.
Második otthonának, a Real Madridnak a videójával emlékezünk Öcsire, Öcsibácsira, Puskás Ferencre, a Svábra, a mi kis falunk, Kispest fiára.
Bizonyára észrevettétek, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban kissé mintha irányt váltott volna az oldal. Kevesebb lett a csapattal, a játékosokkal közvetlenül foglalkozó poszt, és durván megugrott a véleményt megfogalmazó anyagok száma.
Sajnos ilyen időket élünk, és bár könnyű lenne összemosni a folyamatokat a közvetlen eredményességgel, kérlek, ne tegyétek. A tabella a sportszerencse alakulása számokban, ahol hol fent, hol lent vagy, lehetőségeidtől részben függően.
És minket most épp ez a “részben függően” foglalkoztat a leginkább.
Négy év az négy év. És az olyan, az életében is a határozott pontokhoz, mérföldkövekhez kötődő arc, mint én, az ilyenekre mindig figyel, ragaszkodik, igazodik. Megemlékezik róla a blogon. Mert négy év az mégiscsak négy év, egy olimpiai ciklus, egy kijárt középsuli teljes ideje, egy egész VB- (vagy EB-) periódus, majdnem egy egyetemnyi idő, és több, mint egy végigküzdött főiskola, munkahelyen ennyi idő sokak szerint már sok is.
És mi ennyi deje csakblogolunk már. Erre mondaná Richard Pryor a Vaklármában Gene Wilder-nek: “bazmeg, ez kemény!“. “Négy év” bővebben
Január 13-án hétfőn belevágtunk mi is a felkészülésbe, ahogy egy jólszituált bohócligás csapathoz mérten illendő. Az esemény kivételesen sajtónyilvános jelleget öltött, így mi is tiszteletünket tettük egy röpke órácskára.
Közben eltelt egy hét, így érdemes összefoglalni a történteket. Nem lesz sok.
