Szombaton immáron ötödik barátságos meccsünket játszottuk ebben a felkészülési időszakban, ellenfelünk a lassan standard edzőpartnerré avanzsáló, a szlovák bajnokság harmadik helyét elfoglaló Dukla Banska Bystrica volt. A rendezvényről bővebb infó az „Elolvasom »” gomb egyszeri lenyomásával érhető el.
Bár Supka mester néhány héttel ezelőtt megígérte, ezen a csörtén már nem a rendszerint pocsék meglehetősen gyenge teljesítményt nyújtó próbajátékosok tesztelésén lesz a hangsúly, két szláv fiatalember most is lehetőséget kapott a bizonyításra. A blogunk egyetlen jelenlévő szerkesztőjéből álló árnyékszakvezetés szerint sem Jovanovics, sem a már szerdán elvileg elküldött, majd megsajnált és még egy lehetőséget kapott Milic nem jelent erősítést.
Úgy tűnik, a héten előbb meggyengült, majd teljesen kámforrá váló jobb oldalunkat házon belül próbáljuk pótolni. Az érkezésünkkor épp a biztonságiaktól könnyes búcsút vevő Takács helyett az akadémista Moga, majd sérülése után Remes, míg Abbas posztján Vólent, majd Nagy Gergő kapott lehetőséget. Stabil őszi kezdőink közül Rouani, Danilo, Moreira és Akassou is a korlátot támasztotta, az új igazolás Lovrics és Ivancsics viszont a pályán volt.
A meccs egyébként a tipikus „a felkészülés kemény szakaszában járunk, ilyenkor nem igazán a játékon van a hangsúly” szakmai modorossággal jellemezhető, az első félidőben legalábbis nem sokszor sikerült a vendégkapu elé kerülni. Azért egy komoly lehetőségünk akadt: egy csel után az amúgy magához képest egész biztatóan mozgó Vólent találta el a kapufát közelről, de kiszorított helyzetből.
A folytatásban a héten az U18-as válogatottal készült Nagy, valamint Czár Ricsi is mezt húzott, az első nagy lehetőséget viszont a vendégek alakították ki, egy bal oldali beadás után fejelt mellé az üresen álló csatáruk. Néhány percen belül próbázónk, Milic erősen ajándékszagú tizenegyest harcolt ki, amelyet Gege magabiztosan értékesített.
A 82. percben a szlovák csapat egyik védője nagyon csúnyán felvágta Nagy Gergőt, így a spori kénytelen volt ismét büntetőt ítélni, azonban a vendégek nem tudták elviselni az ítéletet. Előbb tömegjelenetet rendeztek, majd az idegösszeroppanás határán álló szakvezetőjük tanácsára a játéktér elhagyásával befejezték a meccset. Sadjo baba ezután értékesítette üres kapura a büntetőt, de ezt csak mi láttuk, így nem volt érvényes.
Egy szó, mint száz, az előkelő 4-0-1-es edzőmeccs-statunkkal a bajnokság elején is kiegyeznénk, azonban ez egy meglehetősen beteg gondolat, amelyet egy közepes erősségű tockos segítségével már ki is ürítettünk örök optimista koponyánkból. A jövő héten egyébként újabb edzőmeccsek következnek és remélhetőleg egy-két igazolás is beficcen.
Az alábbi összeállításban léptünk pályára:
Tóth (Kunsági 46’) – Moga (Remes 68’), Debreceni, Lovrics, Sadjo – Horváth, Hidi – Vólent (Nagy G. 46’), Ivancsics, Hajdú (Czár 66’) – Jovanovics (Milic 46’).
A fotó saját (Babar), de kiírom, nehogy megsértődjem.
Egy meglepő és egy várható igazolás hírrel fogadta ma olvasóit 
Hegyiiván-díjas (azaz egy szebb világban péklapátra érett) című posztunk apropóját az adta, hogy szombat délután a Dacia Mioveni román másodosztályú csapata ellen folytatódott felkészülési találkozóink szériája a Bozsikban. A találkozón ezúttal gyengébben muzsikált a próbajátékosokkal teletűzdelt csaptunk, 0:1 lett a vége, úgy hogy Kunsági büntetőt is fogott. Rövid szubjektív beszámoló a hajtás után.
Jelen posztocskánkkal, mely címéhez méltóan megpróbálja összegereblyézni az elmúlt napok hivatalos és informális csatornáin érkező Kispest-related híreit, pletykáit, történéseit, a múlt heti rovat-starthoz hasonlóan a heti izgalmasabb ránkvonatkozásokat kísérli meg egyberakva tálcán kínálni olvasóinknak.