halasztás @ Budafok [frissítés: 11:20] // gondolom tízkor kezdődhet a munkanap a Budafok titkárságán, mivel a közleményük szerint 10 óra 3 perckor futott be hozzájuk a Honvéd halasztási kérelme. Döntés a délutánra összehívott vezetőségi ülésen.
osztályozókönyv vs Felcsút // Kamber, Lovric, Baráth, Hidi, Zsótér a sorrend (azaz öt bajnokunk, és egyben az öt túlkoros mezőnyjátékosunk)
bajnokság // az Újpest hivatalosan se áll ki a Diósgyőr ellen, a három pontot a Diósgyőr kapta. (via MLSZ)
arra viszont // továbbra sincs magyarázat, hogy ha a Felcsút nem állt ki egy meccsre, akkor azt miért kellett lejátszani (a másik fél számára egyértelműen rossz időpontban)?
Nyugalom, senkinek sem kell csalódnia, mert nem, nagyon nem értek egyet vele.
Nem azzal van bajom, hogy halasztani szeretnénk a Budafokot, hiszen vasárnap lenne egy NB III-as meccsünk is, ráadásul a meccs után két hét bajnoki szünet következik, ami talán elég lehet arra, hogy legalább a sportorvosiját visszakapja pár hiányzónk, szóval abszolút az érdekeink mentén próbálunk cselekedni a kérelemmel.
Ami viszont nem fér nekem bele, hogy mindezt nyilvánosan tesszük, mintegy nyomást gyakorolva az ellenfelünkre, akinek ugyebár a halasztási kérelem elfogadásakor a saját érdekeit kell elsődlegesen mérlegelnie, és csak másodlagosan a sportszerűségi érveket.
Tudom, a pénztártól való távozás után nem illik reklamálni, azonban mivel korábban több posztunkban is szóvá tettük a dolgot, ezért minden jogom megvan egy kis népi demagógiához:
Az Újpest pénteken nem áll ki a Diósgyőr ellen: játék nélkül a Diósgyőr kapja a három pontot.
A Honvéd második csapata nem állt ki a Dabas ellen: játék nélkül a Dabas kapta a három pontot.
A Felcsút nem állt ki a Honvéd ellen: óriási sportdiplomáciai sikerként le kellett játszani a meccset egy másik, számunkra a lehető legrosszabb időpontban, szerda kora délután, a klubnál bedurrant koronavírus-járvány kellős közepén, amikor a keret felét tapasztalatlan 16-19 évesekből tudjuk csak összetákolni.
nem tudni, hogy hányan hagyják ki a mai mérkőzést a keretből;
Tamás a Kövesd ellen begyűjtött piros lapja miatt biztosan;
és a meccsen sérülés miatt lecserélt Szabó Alexről se tudni semmit;
sőt, azt se tudjuk, hogy milyen összetételű lesz a kispad, mind a személyzetre, mind a cserékre nézve.
Igazából nem tudunk semmit, illetve annyit igen, hogy ezt a meccset augusztusban kellett volna lejátszani, amikor a mi keretünk – természetesen a friss igazolások kivételével – teljesen a rendelkezésünkre állt. És amikor még a 4-4-2 gegenpressingre átállás volt a prioritás.
Fair? Nem, de így alakult. A sport már csak ilyen, ezért is szeretjük.
Szülinapi levelek landoltak postaládánkban. Örültünk.
Ma cseten rám írt Hanta, hogy Attis, holnap 10 éves a blog, kaparsz valamit? Merthogy ő is tervez, de ha van mondanivalóm, ne fojtsam magamba. És mivel ma épp túl lettem egy húzós munkanapon, ki nem hagynám a kedvenc műfajom, a hol szívszorító, hol keserédes visszaemlékezést, gondoltam elsőre… Aztán rájöttem, hogy azt már százszor megírtam, a keményvonalas kollegák pedig kb. annyira örülnének neki, mint egy meghatott visszaemlékezésnek az 1919 tavaszi hadibajnokságról… A törzsközönség is már százszor elolvasta ezt tőlem…
Úgyhogy csavarjunk kicsit a dolgon, saját ömlengés helyett átadom a szót másoknak. A 10 éves születésnap ugyanis mégiscsak 10 éves születésnap, és az elmúlt évtizedünk meghatározó arcai közül többen is e-mailben, táviratban, levélben, vlogban jelentkeztek a csak@taccs.hu címen, elküldve nekünk jó vagy rossz kívánságaikat, gondolataikat rólunk. Mi pedig nem vagyunk szégyenlősek és ezeket közzé is tesszük!
