
„Hirtelen nagyon fontos lett, hogy mennyi az annyi” bővebben
Mastodon
mert célunk csak egy van

„Hirtelen nagyon fontos lett, hogy mennyi az annyi” bővebben
amúgy ha valami fura okból kizárnák véletlen a győrt, az sem sokat lendítene rajtunk. ha minden pontjukat le is vonják, akkor is csak a pápán hozunk egyet. viszont onnan már csak egy kieső lenne.
| BHFC | Duna. | Hala. | Nyír. | Pápa | Pécs | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Bp. Honvéd | x | 3-0 | 2-0 | 0-1 | 1-2 | |
| Dunaújváros | 0-0 | x | 1-0 | 1-1 | 3-2 | |
| Haladás | x | 2-0 | 1-1 | |||
| Nyíregyháza | 2-0 | 0-0 | 2-0 | x | 3-0 | 4-0 |
| Pápa | 1-1 | 1-0 | x | |||
| Pécs | 2-1 | 1-2 | x |
Ahogy ősszel már megszokhattuk, tavasszal is lehet osztályozni a csapatot egytől-tízig, pont mint az iskolában is szokás, csak ott ötig. Tehát az egy a legrosszabb, tíz a legjobb, n.é. pedig a nem értékelhető, de azt kérlek, csak akkor használjátok, ha úgy érzitek, valaki kevés ideig volt a pályán ahhoz, hogy legalább egy hármasra, magyarán szarnak nevezhesd.
A másik, hogy ha lehet, ne trollkodjuk szét az egészet csupa egyesekkel, mert akkor nem jelent semmit, nincs értelme csinálni az osztályozókönyvet. Ha nem vesszük komolyan akkor nem lesz. Csak mondom. Köszi.
„Osztályozókönyv vs MTK” bővebben

Csodás koratavaszi délután, éledező napfény, egész jó fociidő, én meg itthon ülök tört bokával (levegőben lifegő lábbal ne blokkolj közeli bombázást a kapud előtt), hát, nem az év hétvégéje ez. Nem is tudom, mikor volt utoljára kihagyott hazai meccsem, kivéve ha épp nem tartózkodom Budapesten. Hát, nagyon régen. Furcsa is. Furcsa körülményekhez pedig furcsa beszámoló dukál, ez most ilyen lesz. „Törve, minden szinten” bővebben
azt hiszem más reményünk nemigen lehet az MTK ellen. Értem, hogy vannak, akik szerint Rossi a megváltó, aki a dekadens, fogalmatlan Csábi után majd elvezet minket a valhallába, vagy, ha oda nem is, a 13. hely környékére. Meg azt is értem, hogy ezek az újak igazából erősítések, és mi jók vagyunk, jók leszünk, hinni kell a csapatban.
Viszont én nehezen tudok hinni.
„Hátha megzavarja őket, hogy mi játszunk hazai pályán, mert” bővebben
Mielőtt nyárig pihenőre vonulna, folytatódik személyes retrospektív sorozatunk. A sorozat természetéből fakadóan továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.
Mai epizódunk tárgya végre egy örömteli félév, 2007 MK-meneteléstől bódult tavasza talán az utolsó abszolút „happy” félszezon, amit a közelmúltban átélhettünk. Egy pár hónapra megint profi klubnak, az egyik legnagyobb hazai csapatnak kezdett tűnni a Kispest, olyan alakulatnak, aminek mi mindig is látni akartuk Őt – és annak is láttuk a szívünkben. Csak a valóság, az mutatott mást. De végre ebben a félévben igazi tündérmese jött a pályán, ami bizony nagyon is kijárt megtépázott Honvédos önbecsülésünknek, bizony. Nézzük hát az örvendetes események krónikáját. „Az én Kispest-Honvéd-sztorim XXI. – 2007 tavasz.” bővebben
Tematikus oldalt szenteltünk az új Bozsiknak: ujbozsik.taccs.hu.