Alapvetően semmi időm posztot írni, inkább betoldom ide az esemény galériáját, és hozzáteszem, iszonyat jó volt a csülökpöri!
Visszajár a klubkártya ára!
Múlt héten robbant a hír, hogy szeptember 15-től csak és kizárólag klubkártyával lehet majd látogatni az NB I és a Magyar Kupa meccseit (utóbbit vélhetően akkor, ha egy élvonalbeli csapat a házigazda, igaz, erről bővebben még senki sem mondott semmit), valamint a válogatottat.
A szövetség tájékoztatása elsőre értelmezhetetlen volt, így bárki, aki nem csak szolgamód átvette, hanem el is olvasta, hirtelen kismillió kérdéssel szembesülhetett magában. Velünk is hasonló volt a helyzet, így megkerestük az MLSZ-t, akiktől kimerítő választ kaptunk.
Ennek az egyik sarokpontja volt, hogy a több klub által is térítés ellenében szolgáltatott klubkártyák árával pontosan mi is van? Az MLSZ adja az infrastruktúrát, az MLSZ fedezi a kártyák árát, fizet kompenzációt a kluboknak, tehát mire fel az elkért 500-1500 forint?
Osztályozókönyv: először nem Gyula a meccs embere!
Az derül ki a számokból, hogy Job minekvan, Gyula és Szabi rendben, és Ignja jegeltetése baromság. Godoy dettó.
Az idei évtől visszahoztuk az osztályozókönyvet, annyi csavarral, hogy korábban mi mondtunk egy számot, mostantól viszont együtt. Az első három kört simán behúzta Gyula (a Nyíregy ellenit nem publikáltuk, így azt higgyétek el nekünk), most viszont Kemenes Szabi. Az se rossz.
„Osztályozókönyv: először nem Gyula a meccs embere!” bővebben
Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz elsőre
Régen esett csak úgy le az állam. Például ha így hirtelenjében az elmúlt éveket vizsgálom, akkor keményen gondolkodnom kell, hogy egyáltalán min és mikor. Például az Utopia című angol sorozat pilotján, egy ksamili (Albánia) tengerparti szirt tetejére épült étteremben kispajtásaimmal ücsörögve és nézve a naplementét, egy másik kedves barátom esküvőjén állva, az igen kimondásakor (miközben épp akkor is az MTK-val játszunk, és Kanta újfent gólt lő nekünk) (szegény Szabi), netán amikor a velünk élő Bogyópapagáj végre felbátorodott, és odaállt mellénk a kanapéra tévét nézni.
Szóval ritka volt a minő pillanat, ami úgy egészében jellemezte a szombati felcsúti meccset.
Osztályozókönyv vs. MTK
Kitölthető itt. Egytől tízig mondca a véleményed.
Szürke lapok a kispesti naplóban
…de igazából a szürke helyett írhatnék tré-t, gázos-t, vagy alpáribban ultrasz*rt is. Ilyen napokat élünk. Nem a legtragikusabb fajtákat, mint a kiesős idényben, vagy a klubmegszűnés-rémes hónapokban (ilyenből is sok volt), de nem tudom, hogy a mostani helyzet mennyivel jobb azoknál az outputját tekintve. Tényszerűen persze jobb, én aztán nem kultiválom a minden érdekesebb Hemy-döntésnél klubhalált vizionáló látásmódot. De tény: a mostani koncepciótlan szürkeség azért elég lélektépő, és kőkeményen próbára teszi a még kitartó drukkerek tűrőképességét. Ha meg elhisszük, hogy itt mégis van koncepció, pont az, amit látunk – abba inkább bele se gondolok, mert akkor ennek a blognak is annyi értelme van, mint kisMáncsónak az olasz válogatottságról álmodozni.
Mondjuk ő megteszi, nyalom a zokniját.
MTK @ Felcsút (próbálom értelmezni)
Legalább nem a helyiekkel, hanem egy számunkra is értelmezhető ellenféllel szemben avatjuk fel idegenben azt a valamit, ami amúgy akár lehetne fontos, szép, hasznos meg minden, de nekünk csak egy förmedvény, egy gnóm, egy arcátlanság marad mindig is. És azt is hallani, már hullik a vakolat, a díszburkolat, hogy silány a minőség, a legszebb öröm meg a káröröm, csak éppen nem.
Ja, amúgy szerdán kupameccset játszottunk Csornán
Ami sikerült, ahogy sikerült (2-0 ide), de talán nem is ez a lényeg, itt kötelező volt a győzelem. Ami viszont igen, hogy az ilyen megyei csapatok elleni meccsek mindig remek murik. Így volt ez most is, és így volt ez legutóbb is, Kemecsén.
„Ja, amúgy szerdán kupameccset játszottunk Csornán” bővebben
Valószínűleg nem volt les a nyíregyi gól
Kostic passzol Rezesnek, aki rosszul veszi át, de a labda pont annyira pattan el tőle, hogy Bajzát ziccerbe kerüljön. A lényeg viszont az Ignja eladott labdájából indító Kostic.
Próbáltam kifotózni a megfelelő pillanatot, hogy akkor les volt-e vagy sem, de úgy látszik nem, mert Baráth Boti mintha hátrébb lenne, mint az induló Rezes.
♫ Baráth Boti: Nem akart jönni az eredmény
