mert célunk csak egy van
Bátorság, Barátság, Buzgalom
Hetven évvel ezelőtt, a sportbarátság jegyében a Kispesti AC egy gyönyörű, hímzett zászlót kapott az MTK-tól alapítása negyvenedik születésnapjára. A zászló érdekessége, hogy pár hónappal később már sem a KAC nem létezett (Bp. Honvéd), sem az MTK (Bp. Textiles), mindkettőt alárendelte a hatalom egy szentebb célnak.
„A Kispesti Futball Ház rejtett kincseiből” bővebbenmeccsidőpont // jövő héten nem vasárnap, hanem szombaton hattól fogadjuk a Debrecent, mert, ugye, a Fradi átesett az EL-be, és az EL csütörtökön játszik, tehát a bajnokságban átkerültek vasárnapra, és mivel mindkét csapat meccsét tévésnek jelölték ki, így mi átkerülünk a szombati idősávba, a Fradi meg a vasárnapiba. Így mennek ezek.
Batik // egy meccset kapott, kihagyja a Kisvárdát. (sebaj, a régi hetes újra a pályán lesz.) (jó, annyira nem sebaj, hiszen mint azt tudjuk, Craiován Batik megérkezett Kispestre!)
Ne maradjon el a beszámoló ezúttal sem, mégha retrospetív is lesz a poszt
Mit tesz az idő, akár másfél nap, ami a vasárnap este (= egy vasárnap késődélutáni meccs esetében a beszámolóposzt klasszik ideje), és a kedd dél közt telik el… Főleg, ha olyan kulcsesemény fémjelezte másfél napról van szó, mint amilyen a tegnapi hétfő volt. Bizony, ha nem zuhanok bele Paksról hazaérve az ágyba, és inkább megerőltetve magam, gépelni kezdek, akkor egy szoftos világvége cikk íródott volna – azért csak szoftos, mert az optimista kicsengésű diósgyőri beszámolómat nyilván nem akartam volna zárójelbe tenni teljesen, másrészt borzalmak ide vagy oda, valahol még bíztam az átigazolási időszakban, főleg haloványan, és ambivalens érzésekkel, a Zsoldy visszahozatalában. Mióta ez pedig bekövetkezett, a „kurva nagy bajban lehetünk idén” kicsengése a paksi meccsnek hirtelen átváltozott egy „mikor lesz már szombat?!„-ba. De kicsit lenyugodva, most komolyan: tényleg minden megváltozott volna?
„Paksról utólag, egész más nézőpontból” bővebben
Emlékszem, a Mister „első eljövetelekor”, még 2012 nyarán az első hazai bajnokin, a DVTK ellen a mindig lelkes fő Korzópápa (aki saját bevallása szerint SOSEM szid saját játékost és edzőt) a kispadoknál nagy erőkkel capoeirázó Marco Rossit nézte, majd az akkor még számunkra meglehetősen új mozgáskultúrától kicsit meglepetten csóválva fejét, úgy döntött, azért beküld valami verbális biztatást. Néhány olasz lelátói alapszóból álló bonmot-ját 1 percig ismételgette, ám a díszbokrok túloldalán épp magát rommá Cazzo-zó Marco rá sem hederített, így a csalódott hangadó így zárt: „E tutti Avanti, Andiamo…. (szomorú legyintés) a kurva anyád„. Hát, pont ez a klasszikus jár az eszemben a Kispestereket napok óta lázban tartó hír kapcsán, annyira benne van minden.
„Én csak annyit kérdeznék, öreg: ezért érdemes volt lelépni?” bővebbenAkkor szálljunk be mi is a magyarfocinak nevezett játékba.