Mastodon

Én, a csendes többség fájó szívvel erősítem meg a tegnapi NEMemet

Aludtam egyet a dolgokra, átrágtam még egyszer, és úgy döntöttem, hogy marad minden az eredetiben: kihagyom a Fradi-Honvédot. Mert

  • nekem nem fér bele, hogy mint szurkolót állatként kezeljenek, bevagonírozva szállítsanak egyik helyről a másikra,
  • nekem nem fér bele, hogy mindehhez megmondják, hova és mikorra menjek egy értelmetlen helyre, hogy ott és onnantól majd nekem kellemetlen legyen,
  • nekem nem fér bele, hogy a személyes szabadságomat az arányosnál komolyabb mértékben korlátozzák!

Felnőtt magyar állampolgár vagyok, hadd döntstem el én magam, hogy mi a jó nekem. Hajlandó vagyok elfogadni, hogy egy Fradi-Kispest hordoz magában némi kockázatot, hogy oda minket, a vendégeket megkülönböztetett figyelemmel érdemes kísérni, ami együtt jár bizonyos megkötésekkel.

Ez stimmt, ebbe, ahogy eddig mindig, hajlandó vagyok belemenni, amíg az egész arányos és elfogadható mértékű. De azért az már nonszensz, hogy egy 16:30-kor kezdődő mérkőzés miatt 14:00-kor kelljen megjelennem egy temető főbejáratánál, egy szűk kis utcácskában, ráadásul jó előre kimondják, ne is igyál sört, bort, pálinkát mert nem fognak beengedni a meccsre.

Menjek oda, hogy a saját biztonsági őreink egzecíroztassanak? Azért ott még nem tartunk. A hátukra steward van írva, ami rendezőt, kísérőt jelent, és nem keretlegényt, aki leordítja a fejem, neadjisten megtaszajt, vagy még több. Mert tudjuk, mindez a mi érdekünkben történik.

Menjek oda, amikor a Népstadionban játszunk, és pont az ellentétes irány? Menjek oda két és fél órával korábban, amikor az út gyalog is nagyjából két óra?

Menjek oda, és fogadjam el azt, aminek látni, láttatni akarnak?

NEM! Ez már nekem, a csendes többség egy tagjának sem fér bele. Ne haragudjon kedves MLSZ, Bp. Honvéd, Ferencváros, rendőrség, rendezőség, kormány, és úgy általában mindenki, akinek ehhez a szégyenhez köze van, de én magamat embernek tartom (ezt tudom igazolni, kaptam az államtól személyi igazolványt!), magyar állampolgárnak (akinek jogai és kötelességei vannak!), aki szeretne emberhez, állampolgárhoz méltó módon élni – és szórakozni! Nem fogok jelenlétemmel asszisztálni a jelenlegi állapotok fenntartásához.

Köszönöm a figyelmet, maradok tisztelettel örökre Kispest-szurkoló, és legyen bármilyen fontos az életemben a Honvéd, vannak dolgok, amikből nem lehet engedni, mert ha megtesszük, azzal magunkat köpnénk pofán – alaposan.


Kispesti érdekeltségű meccs nélkül szerencsére senki sem marad. A tábor a Határ úton fog gyülekezni, a megszokott módon, déltől, aztán vagy Népstadion, vagy nem.

Ellenben ha nem, akkor tudom ajánlani a Soroksáron ötkor kezdődő Kispest – Orosháza kézimeccset, ahová a buszok egészen biztosan a Határ útról indulnak (esetleg az 52-es villamos, és átszállás a 35-ös buszra), és a csarnok előterében televízión lehet követni a Fradi-Honvédot.

Szeretném jelezni, hogy

a jelenleg érvényes (szombat, 15:11) feltételek mellett

nem megyek ki a Fradi-Honvédra!

Az előzmények itt olvashatók, a Fradi közleménye itt, a legfrissebb fejlemény pedig itt.

Továbbá szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzásegített egy olyan elhatározáshoz, ami szinte példátlan a családunk történetében, generációkra visszanézve: ignorálni a Bp. Honvéd (Kispest) egy fővárosi mérkőzését.

(itt most egy káromkodós szakasz következne, de elhagyom)

Nem hittem volna, hogy valaha el tud jönni ez a pillanat.

Én csak annyit szeretnék mondani, hogy

napok óta a vasárnapi Fradi-Kispesttel kelek-fekszek, és tök jó lenne, ha újra nyernénk, mint ahogy a Fradi ellen az utóbbi időben általában.

Közben kissé náthás, a torkom is fáj, Tchami sincs már, hogy újra oda-vissza eldöntse, de a lényeg, hogy még van péntek, meg szombat, meg vasárnap délelőtt és mehetünk a Népstadionba (apropos, a Puskásban fogadja a Fradi a Honvédot, ejj), én meg addig kúrálgatom magam vitaminokkal, zsírban sült hagymával (ez nem gyógyszer, de finom), és némi pálinkával, ha úgy adódik, szigorúan fertőtlenítésnek nevezve.

Most csak ennyi, mindenkit puszil

hanta

ui: remélem lassan titeket is elkap a meccsláz

Mezológia 3. – Tisz(t)a sor

Kis pihenés nektek az utóbbi hetek beszámoló-statisztika-beharang verklijében, és kis pihenés a meló miatt hetek óta néma RW-nek egy poszt képében. Néhány hete olvashattunk hanta tollából egy figyelemreméltó ismertetést a taccs.hu-n egy fiktív magyar válogatott mezről. Sütő András formatervező (hogy hivatalosak legyünk… – nem hivatalosan pedig blogfejlécünk és arculatunk tervezője) volt felelős a mezfantázia elkövetéséért, és a pusztán játékból Tisza márkába öntött félig retro, félig nagyon is mai válogatottmez-kreáció bizony nem is kapott rossz visszhangokat az olvasói körben. Emberünk azonban nemcsak designer, hanem méginkább Honvédos is, így nagy téteket mertünk volna tenni arra szerkesztőségileg, hogy előbb-utóbb kipattan a fejéből egy Kispest szerelés ötlete is. Kipattant, úgyhogy ezt most elétek tárjuk.

Tervezőnk a klasszikus csapatmez-hármasban (hazai, vendég, extra vendég) gondolkozott, főmezként vissza is hozva a csíkos megoldást, meg nem is, vendégként pedig egyrészt egy klasszik fehér, másrészt a „szokásostól markánsan elütő” verzióként egy sárga megoldás rajzolódott ki a laptopképernyőn.

És nem mondhatjuk, hogy e tervek csak úgy lógnak a levegőben… mindhárom mezben ott figyel a közelebbi vagy távolabbi múltunk, egy-egy sikeresebb korszakunk mementóiként, ugyanakkor nem érezni rajtuk a sokszor elcsépeltté váló, izzadságszagú tucatretro-hullámot.

A főmez (fent) hármas osztatú megoldása ugyan elsőre inkább Ajax/Arsenal/PSG, semmint mindenkori Milan vagy ’93-mas Matchwinner csíkozás, de ha nagyon megerőltetjük magunkat, valahol a ’94-’96-os giga-Diadoránk ugrik be, a finom fehér választóvonal alkalmazása miatt. A fehér váltótárs jóval régebbre, Puskásék világverő Honvédjához repítenek vissza az ultimatív klassziker BHSE keresztcsíkozással – de fiatalabb drukkereinknek is könnyű azonosulási pontot kínál az NB1B-s diadalmas idényünkre való relfexióval!

A harmadik mez tradíciója Kispesten nem túl erős, igazából kettő ilyenre emlékszem, ami hosszabb karriert futott be, mint egy meccs: a 2007-es MK-győztes Hummel fekete (de ez sem szerepelt talán tíznél többször), illetve újfent a „Gösseres Diadora” sárgája, ami viszont ott van minden idők legjobb váltómezei közt itthon, nemcsak Kispest-viszonylatban. Hát erre tekint vissza tervezőnk ezzel a 3. mezzel, a két oroszlán feloktrojálása a fölső két oldalára pedig amilyen giccsesnek hangzik látatlanban, annyira csecse lett renderelve. Riszpekt az ötletért.


Külön felhívnánk a figyelmet a -nem találok rá jobb szót- hihetetlenmód gusztusos nyakmegoldásra (elöl, hátul) és a nadrágdíszítésekre. Különösen a fehér away mez nadrágon a vörös-fekete Tisza logók tetszetősek a szemnek!

Lehet, hogy elfogultak vagyunk, de ha valami tér-idő-kontinuum csavarodás miatti alternatív valóságban teremnénk, és ebben a szettben pompázna a csapat, hát nagy erőkkel indulnék old Babar úr boltjába – és, amilyen súlyos arc vagyok, azt hiszem fél éven belül mindhármat megvenném. Ennél nem tudok többet mondani, kérem kapcsolja ki.

Jó nézegetést.  (Bővebben itt illetve már itt).

Forrás: http://www.behance.net/sutoand

Van humora a futballnak: tizikkel nyertünk a Hali ellen, miközben

Radó akciógólt szerzett.

Minden más pontokba szedve a hajtás után.

  • Ayub Daud rendben volt, bár érdekes, hogy nem középcsatárt játszott, mert
  • ott Job tolta, akit viszont szélsőnek/középpályásnak hoztunk. Előbbi minőségében olyan, mint Tchami volt, hasonlóan magas (NOT), de legalább pontosabban ad be, és úgy tűnik, mint aki képes helyzetbe kerülni, vagy ez előidézni.
  • A két futkározós szélsőhátvéd gondolata nem hülyeség Rossitól, a baj csak az, hogy adegy: Boti nagyon nem érzi középen, viszont a szélen nem alkalmas a támadáskísérésre, adkettő: MaxiKing nem védő, hiába játszik be egy teljes oldalt faszányosatn, adhárom: Alcibiade saját maga. Egyelőre szavazzunk meg a felállásnak egy kis időt, hátha bejön, mert abból lehet még egy komolyabb jóság.
  • De olyan majd ne legyen, ami most volt Radó gólja előtt, hogy senki semerre, viszont a kapunk előtt észrevétlenül átkúszhatott volna a berlini Love Parade.
  • Nagy Geri egyre nagyobb szerelem. Miki, akit végre kievett a fene egy NB1-es meccsre, és aki amúgy olaszfocibuzi (valahol ebben van egy kötőjel) szintén rögtön kibökte, tehát nem feltétlen az van, hogy mi mondjuk, hanem látszik is. Ugyan egy minta nem minta, de azért valami.
  • Godoy cseréjét nem értettük, nem volt rossz. Mindegy igazából, mert a helyére beálló Hidivel sem volt gond.
  • Vernes a padon kezdett, nyilvánvaló volt, hogy be fog állni. Tavaly Rossinál nem volt még egész meccses játékos, idénre vált azzá, most pedig lehet, hogy Daud érkeztével vissza? (Összeesküvés-elmélet: Rossi az olaszokat játszatja bárki ellenében is. –> Következmény: fagyos hangulat az öltözőben.)
  • Amikor viszont beállt, indolensen viselkedett, nem kéne. Benne legalább annyi van, mint mondjuk Radóban a túloldalon, csak amíg belőle valahogy előmászik, nálunk nem. Vajon miért?
  • Kösz spori, hogy Lovresz a pályán maradhatott, pedig csereként állt be alig valami időre.

Nagyjából ennyi történt. Okosabbak nem lettünk sokkal, kivéve, hogy Daud, Job és Godoy kezdett, vagyis három poszton a kezdőbe igazoltunk az őszi idény közepén, és szorítottuk a lelátóra például Lőrinczyt, Prossert, a kispadra Vernest, Holendert, és csak ugyanoda Testardit.

Remélem valami rotációval készül a mester, mert az első négyért tudunk szorítani, hogy legyen.