Nem bizony, hanem Józsi is. És ez így van jól, érjen már véget ez az ősz, ami nálam az 1997- és, a 2002-es, és a 2009-es mellett benne van az ÓTVAR TOP4-ben.
Amúgy Csábi megint jókat mondott, hallgassátok meg.
Címke: Csábi Józsi
▶ Dunaújvárosban vajon a 94. percben kapunk tizit?
– ezt nem Csábi Józsi kérdezi szegény, hanem én, mert kezd lassan elképesztő lenni az utóbbi hetek fricska-sorozata. Látni, hogy mit akarunk játszani, olyan edző van a padon aki átérzi ennek a Kispest-sztorinak a lényegét, végre nem a gianlucadimarzio.com-ról, vagy a spaghettigrande.it oldalakról kell megtudni a kezdőcsapatot, stb., stb. szóval jó irányba látszanak menni a dolgok, így szép magyarosan fogalmazva.
Csak közben lassan az egyik fő kiesőjelöltek leszünk ha nem vigyázunk.
„▶ Dunaújvárosban vajon a 94. percben kapunk tizit?” bővebben
▶ „…én nagyon-nagyon nem szeretek veszíteni – pláne Honvéd-színekben!”
Ilyeneket mondott nekünk tegnap a meccset követően Csábi mester, amiért már alapból kijár a vörös-fekete standing ovation, plusz megköszönte a szurkolóknak a felé irányuló sok-sok szeretetet, beszélt az ő alapvetően pozitív hozzáállásáról, és ennek eklatáns részeként arról, hogy jövő pénteken meg kell verni a Fradit. Úgy legyen! Hosszú interjú következik (a honvedfc.hu-s extended versionje).
Szóval: Hajrá Kispest, hajrá Csábi Jocó!!!
- Kapcsolódó: összefoglaló | osztályozókönyv
Megint majdnem – II. rész
Ha most a bajnokság elején lennénk, én határozottan optimistán tekintenék a jövőbe. Van egy határozott elképzelésekkel bíró edzőnk, egy legalább felerészben saját nevelésekre épített kezdőcsapat és sok-sok új ifjonc a padon, hosszabb távon gerinccé alakulni képes – alakítható – rutinosabb légiósok és magyarok által alkotott oszlop a kezdőcsapatban. Nem jönnek az eredmények az erős csapatok ellen? Sebaj, majd a 6.-7. fordulótól legkésőbb az is meglesz…
Most végülis kábé ugyanez a helyzet, csak sajnos már a 13. fordulónál tartunk, és az elpazarolt, irányzék nélkül letolt első 10 forduló most hiányzik nagyon: mikor már lassan a „nem hibázhatunk” fázisba érünk, nekünk akkor kellene megtanulni nyerni is és gólt lőni, mert a szimpatikus vesztes pozíció az már megvan a bekkelős vagy a balfasz-csapati mivolt helyett, de ebből a játékosoknak, szurkolóknak és szemmel láthatóan szegény Csábinak is már nagyon elege van. „Megint majdnem – II. rész” bővebben
Tét nélküli meccsre utazunk Fehérvárra – azaz dehogy, nagyon is van mit veszíteni
Hát valahogy így! Szívem szerint azt írnám: tét nélküli meccsre megyünk a Fejér megyei székhelyre, a Vidi annyival erősebb kerettel bír, hogy most aztán tényleg nincs vesztenivaló, menjünk ki a pályára felszabadultan, nyomjuk, ami bennünk van, ami a csövön kifér, aztán meglátjuk, hátha kifog egy gyengébb napot az állami alakulat, és akkor elcsíphetünk egy pontot (vagy bekkelve többet is?). Csak hát másik oldalon ott van a tény: Viercho elhúzódó ténykedésével már elpazaroltunk egy sor ilyen lehetőséget, amikor tét nélkül lehetett volna vigéckedni, most már bizony közel a veszélyes zóna, szóval egyre inkább pontok kellenének, több vereség egyre kevésbé fér bele.
Mondjuk talán ez a fehérvári még igen – de akkor a Fradit és a többi hátralevőt kell ütni. Nem egyszerű a képlet sehogy sem. „Tét nélküli meccsre utazunk Fehérvárra – azaz dehogy, nagyon is van mit veszíteni” bővebben