Mastodon

Dúzs kiöregedése fényesen rávilágít a fiatalpercek rettenetesen életszerűtlen és sporttól idegen szabályozására

Pár héttel ezelőtt már felmerült, hogy Szappanos esetleges távozása esetén Dúzs Paksra igazolhat. Hogy kölcsönbe, vagy végleg, arról nem szóltak a hírek. Legjobb tudomásom szerint megtartanánk, hiszen perspektivikus játékos, azonban idén egyszerűen nem fér be, ezért csapatot kell keresni neki, lehetőleg olyat, ahol kezdőként számítanak rá. Az NB I-ből korábban is volt egy komolyabb ajánlata, azonban ott megmondták, hogy a padra vinnék, ami viszont nekünk nem felelt meg.

Az NB1.hu minap leírta egy cikkben Szappanos és Dúzs nevét, azonban egyetlen szóval sem említette, hogy Dúzs Szappanos helyére igazolhatna. Az puszta mázli, hogy a két részt sikerült úgy összekombinálni, hogy az véletlenül találkozik a valósággal. (Hajrá, szövegértés!)

Kellemetlen a helyzet, azonban a hibát nem az edzőben vagy a jelenlegi klubvezetésben, hanem a tulajdonosi körben, a kibeb*szott NER-ben és az MLSZ, valamint az NSÜ idióta szabályozásaiban kell keresni.

A legjobb, hogy a fiatalpercezést, valamint az érdeklődő lakosság tájékoztatását még arra sem tartják méltónak, hogy szövetségi, ügynökségi, vagy akár klubszinten leírják, milyen feltételekhez mennyi pénz társulhat.

“Dúzs kiöregedése fényesen rávilágít a fiatalpercek rettenetesen életszerűtlen és sporttól idegen szabályozására” bővebben

Helló, Ivan, helló, motiváció!

Honvéd – Gyirmót 2-2

Hétfő délután kettő múlt, ráadásul ünnepnap, ilyenkor már rég kint szokott lenni az összefoglaló és az osztályozókönyv az előző napi meccsről. Ezzel szemben ma még azt sem tudom miről írjak, mert nemhogy írni, gondolkodni sincs nagyon kedvem. Idény végére egyszerűen elvesztettem a motivációm.

A kötelezőket viszont le kell tudni.

A bentmaradás megvan, a feljutásról már az ősz közepén lemondhattunk, és még azt sem állíthatjuk, hogy bármi előremutató dolog történt volna velünk az idény során. Lejöttünk az NB II-be – és lébecoltunk egy évet.

Hiába a sok saját nevelés, hiába a hazai szinten sok szurkoló, a Kispest valahogy elveszett az egészből. Egyszerűen az nem mi vagyunk, hogy a bentmaradásért kelljen heteken át matekozni a másodosztályban. A kilátástalansággal önmagában nem lenne bajom, hiszen negyvenes vagyok, a fél életem erről szólt, azonban az a fajta kilátástalanság és disszonancia, ami jelenleg körülveszi a klubot, az simán öli a lelket, és igen, elveszi a motivációt.

“Helló, Ivan, helló, motiváció!” bővebben