Alaptétel: nehéz egy csapatot úgy osztályozni, hogy adegy: idegenben ment kettővel harminc perc után, majd simán döntetlenre adta az előnyt; adkettő: azon túl, hogy gyengék voltunk, az ellenfél még gyengébb. Ott álltunk a késsel, rátettük a torokra, majd ismét elfelejtettük megrántani.
Az alaptétel folyománya: Supka Attilát szóval kell tartani félidőben, ezentúl TILOS beengedni az öltözőbe! Harmadik olyan idegenbeli meccsünket játszottuk, amit nagyjából megnyertünk az első félidőben, majd jött a szünet, és a másodikban valami teljesen más. Ez egyszer belefér, kétszer még elfogadható egy idényben, de háromszor és szorosan egymás után már sok. Érthetetlen.
Az alaptétel folyománya által felvetett költői kérdés: Supka mester ennyire ne tudna meccselni?
Az alaptétel folyománya által felvetett költői kérdésre adott lebegtetős válasz: nem hisszük, de valami lehet benne.
A tovább után osztályozunk, és bár vitaképesek vagyunk, az érdemjegyek nem érdemtelenek, Kaposvár és Balatonföldvár között születtek, részben a hatvanhetes úton, részben az M7-es autópályán, egy Suzuki nyégyfős utazóközönségének súlyozott átlaga alapján.
KEMENES [5]: Egy megingása volt még az első félidőben, abból nem lett szerencsére semmi veszély. A második gól előtti védése pedig még mindig vita, hogy bravúr-e, vagy szerencsétlen mozdulat, ahogy az érkező kaposvári fejére paskolta a labdát. (A lefújás után a vendégtáborba rúgta a meccslabdát, ami annak fényében, hogy Sisa tréner még a sportlapban is hangoztatta, hogy azért cseréltek kispadot erre a meccsre, mert túl sok játékszer tűnik el a vendégdrukkerek körében, szóval ennek fényében különösen érdekes – és persze gesztus a szurkolók felé. Az érdemjegyen persze mindez nem változtat.)
NOVÁK [5]: Hozta azt az átlagot, amit tavaly Hajdútól megszokhattunk ebben a pozícióban, de idén valahogy nem akaródzik menni neki.
DEBRECENI [4]: Lassan elmúlik az az állapot, hogy egyedül maradok a véleményemmel, miszerint Debinek mostanság nagyon nem megy. Messze, félelmetesen messze van korábbi önmagától, és ami még sajnálatosabb, bőven alatta mozog annak a minimumnak, amiről el sem tudtunk képzelni, hogy egyáltalán képes lehet. Kérjük vissza az igazi Debrőnket!
LOVRIC [5,5]: 15 mérkőzés, 1335 perc – ennyit játszott idén a jó Iván. 220 perccel többet, mint a második helyen álló Botis. Sok, nagyon sok, látszik rajta, fáradt, a koncentráció olykor-olykor kimarad, hibára hajlamosabb. Az, hogy a védelmünk letudta két góllal a kaposvári estét, nagyjából a rutinjának köszönhető, de ha a továbbiakban is hasonló terhelést kap szünet nélkül, félő, a rutin is kevés lesz.
HORVÁTH ADRIÁN [4]: Továbbra sem jobbhátvéd. Ha itt hibázik, a támadó középre húz, bead, lő, vagy bármi olyat csinál, ami a kapunkra veszélyes. Botis hiányában Lovric ment be középre, és a tavaszi MTK elleni idénynyitó óta Supka mester úgy gondolja, a jó Hore megoldja a jobbhátvédet, mi szentül hisszük: nem, sőt, nagyon nem. Kérjük vissza szűrőbe (további magyarázat hamarosan).
TCHAMI [4]: Novákkal nem alkotnak rossz párost a balszélen. Alexisz stabil védőben, nyugalmat szül, így Krisztián hibáinak, labdaeladásainak sincs feltétlen súlyos következménye. Gyors, de pontatlan, és ezt Kaposváron is hozta. Cseréje HAJDÚ [5]: hozott egy kis nyugalmat a szélre, ami jórészt védekezőbb felfogásának köszönhető. Sajnos a támadásokat kevéssé segítette, de ez nem nagy kunszt, mert ekkor már olyanjaink nem nagyon voltak.
JOHNSON [3,5]: Itt meg kell állnunk legalább egy szóra. Egyrészt, mert Hore az ő kezdőbe jelölése miatt (is) került át jobbhátvédbe, ami alapból gond. Másrészt, mert egyszerűen nem értjük, miért maradhatott végig a pályán? Összeesküvés-elméleteink szerint az ügynöke nyúlt át valahogy Supka feje fölött, és érte el, játszatni kell, hátha így eladható formában lendül. TÉVEDÉS! Félelmetes volt, amit ezen a meccsen művelt. Volt, hogy utolsó emberként – felszabadítás helyett – egyszerűen lekészítette a kaposvári támadónak a labdát, és csak annak az ügyetlensége, és meglepődése okán nem lett belőle helyzet. A társak látványosan kerülték a labdával, és láttuk, amikor már nem volt más lehetőség, ha hozzá passzoltak, abból általában gond kerekedett. Az utolsó percekben csak Hidi remek helyzetfelismerésével úsztuk meg egy három-a-kettő szituáció kialakulását a kapunk előtt, mert Johnson töketlenkedett egy jókorát.
IVANCSICS [5]: Zelenka fájó hiányában Gege kezébe került a karmesteri pálca, ami alapból nem lenne gond, mert belőle legalább kinézzük a pontos passzokat, de ahhoz, hogy azok váratlanok és jók is legyenek (azaz helyzet alakuljon ki belőlük) jóval több önbizalom, és játékperc kell. Az utóbbi időben egyre többet szerepel, és ez meg is látszik a teljesítményén. Csak így tovább, egy jó Ivancsics mindig jó ha van a keretben.
ABASS [5,5]: Az idei év egyik kellemes meglepetése számunkra a Franciaországból visszatért jobbszélső. Amióta vannak csatáraink, egyre kevesebbet kerül a kapu elé (bár mérkőzésenként azért még így is akad egy-két kihagyott ordítója), ellenben egyre hasznosabb gyorsaságával a szélen. Ezúttal sem volt gond a sebességgel, és kivételesen a passzok is vállalhatóra sikeredtek. Cseréje HIDI [-]: egyfelől jogos, hogy a kaposvári lendületet meg kellett törni a középpálya erősítésével, de továbbra sem megy a fejünkbe, hogy ez miért nem egy Johnson-Hidi cserével történt. Abass még fáradtan is gyorsabb a fél magyar mezőnynél, míg Johnson permanens emberhátrányt jelentett nekünk a védelem előretolt tengelyében.
TORGHELLE [5]: Valami olyasmi hiányzott ebből a csapatból, amit Sanyika hozott el nekünk. Az erőszak, mint olyan, jelenléte a támadójátékunkban. Sanyika stílusa per definitionem alapból leköt legalább egy-két védőt, a többieknek terület nyílik, csak épp ki kellene használni. A második gólunk előtti megmozdulása, ahogy felment – az esélytelenség teljes nyugalmával – fejelni, és így megzavarni a hazai kapust, hogy a labda továbbpattanjon, majd érkezzen Danilo, szóval az valami csatárjátékra emlékeztető momentum volt. Az ötös érdemjegy most nem feltétlen az ő hibája, ha vannak/lettek volna társak, fényesebb lenne.
DANILO [6,5]: Két gól az két gól, főleg úgy, hogy egyik sem büntető, ráadásul Daniloról beszélünk. Hogy nem nyolcas, az csak annak köszönhető, hogy a kaposvári tizit ő hozta össze (ráadásul ezzel begyűjtve az ötödik sárgáját, vagyis kihagyja a Diósgyőr elleni rangadót), hogy végül kiegyenlítettek, és hogy az utolsó pályán töltött húsz percében teljesen játékon kívül került. További kritikánk (bakker, mennyire felemelő lenne minden más helyzetben, hogy egy duplázó játékost kritizálunk), hogy néha felhagyhatna az öncélú és ab ovo értelmetlen cselezéseivel, néha felnézhetne, látná, jönnek mögötte, segítenek, nem feltétlen szükséges belemennie a kétes kimenetelbe. Cseréje DÉLCZEG [-]: érthető volt a behozatala, bár talán kissé kései. Pályára lépésével a sebességet (Tchami, Danilo, Abass) felváltotta az erőszakosabb játék, de a hátra lévő kilenc perc kevés lett a győzelem megszerzéséhez.
(fotó: 1909foto.hu)
