Rég rettegtem ennyire egy semmiből feltűnő banánhéjtól, mint az idei tavasz előtt.
Nézegetem a keretünket a klubhonlapon, és nézegetem a keretünket nálunk. Nem gyenge, na. Igaz, tavaly nyáron is ugyanezt mondtuk, amikor sorra jelentették be a jobbnál jobb(nak tűnő) neveket – komoly mérkőzéshiánnyal. Kellett pár hónap, mire összekapták magukat páran, mégsem jöttek az eredmények csapatszinten.
Télen újabb játékosokat igazoltunk, sőt, egyeseket egyenesen vásároltunk, azonban kivétel nélkül mindannyian meccshiányosak. Pedig hiányposztra érkeztek, esetleg olyan posztra, ami nemhogy hosszú-, netán közép-, hanem lassan rövidtávon megoldásra, frissítésre szorul. Egyedül talán sajnálom, hogy egyedül Klemenz tűnik többposztos spílernek, aki talán kényelmesen tud mozogni a játékrendszerek között.
Négy ismerten minőségi, vagy a lekáderezése alapján annak tűnő játékos érkezett Kispestre a télen, és bár instant csak neccesen bevethetőek, ezekre az igazolásokra – ahogy a nyáriakra is – illik egy hangosat csettinteni: így kell csinálni!
Az egy másik kérdés, hogy mit tudunk kihozni a nevekből.
„Amikor még be sem jelentettük Bardeát és Klemenzt, ti már akkor is az ötödik helyre vártátok a csapatot” bővebben