Tudom, unalmas, azonban bocsi, most tényleg alig van valamire időm. Kezdve azzal, hogy kedden, november 4-én lesz tizenöt éves a csakblog, és ebből az alkalomból a héten egy dupla adást vettünk fel a podcasthez, aminek egyelőre csak az első felét hallhattátok, és a második vágását, keverését, miazmást épp az előbb fejeztem be, hogy a jeles napon csak élesíteni kelljen. Cserébe viszont kellően elfáradtam ahhoz, hogy most pötyögjek bármit.
És igen, kezd kicsit unalmas lenni ez az állandó siránkozás, azonban mit csináljak, ha egy nap ugyanúgy 24 órából áll, mint amikor jóval lazább a tempó. Számolgattam, és az jött ki, hogy a temetőjáratot és egyéb családi kötelezettségeket figyelembe véve, a két adás vágása mellett most ennyi fér bele. Pláne, hogy hétfőn összefoglaló, osztályozókönyv, vagyis vagy azt csinálom, hogy az összefoglalót írom meg előre, és akkor hétfőn lehet podcastozni, vagy aminek van értelme, előbb a podcast és az összefoglalót pedig a meccs után.
Tizenöt év, bzmg, tizenöt év.
„Ez a vasárnap Dél-Pestről szól, ahogy annak egy normális világban lennie kell(ene)” bővebben