Mastodon

Két edzőmeccs maradt hátra a bajnokságig, vagyis lassan meg kell hozni a döntést: mit tervezünk játszani tavasszal?

És legfőképp: kivel tervezzük?

Van egy klasszikus felosztás a játékosok posztjai szerint: kapus, jobbhátvéd, belsővédő, balhátvéd, védekező középpályás, támadó középpályás, jobbszélső, balszélső, középcsatár. Persze a helyzet ennél jóval bonyolultabb, mert egy játékos akár több poszton is otthonosan érezheti magát, valamint játékrendszertől függően értelmüket veszthetik egyes klasszikus fogalmak. Elég csak Holcsikára gondolni, akiből előbb Rossi 2017 tavaszán balhátvédet (az egész oldalt bejátszotta, egyedül volt a szélen), majd Supka 2019-ben kényszerből középcsatárt csinált.

A négyvédős rendszerekben általában van két szélső védő és két szélső középpályás/csatár. A három/ötvédős rendszerekben alapvetően pazarlás lenne, ezért ott rendszerint a két csatárt a középpályások mellett a két szélsővédő támogatja. És van a mostanában annyira népszerű 3-4-3 (vagy 5-2-3), amit Rossi is játszat a válogatottnál, és ahol a kettő helyett négyen is alapvetően a szélen játszanak, bár a támadók (LW, RW) folyamatosan középre húznak. Vagy valami ilyesmi, ha jól értettem.

„Két edzőmeccs maradt hátra a bajnokságig, vagyis lassan meg kell hozni a döntést: mit tervezünk játszani tavasszal?” bővebben

A helyzetet senki sem tekinti át, zavartan szívjuk a Symphoniát

Néha nem posztot, hanem esszét írunk. Mint például most.

Én már pont nem lettem úttörő. Nekem nagyjából tíz év jutott a létező szocializmusból. Félig kertvárosi, félig panel-gyerekként, két tanárszülővel és a húgommal hoztuk a czeizeli és egyben rendszerkonform családmodellt.

Nem volt meg mindenünk, de azt sem mondhatom, hogy unatkoztam volna. Pedig valójában igen. Csak az idő ment. A lőrinci szomszédságban néhány hónapon belül születtünk páran gyerekek, nyomasztóan hasonló körülmények közé, hasonló Kádár-kockákká bővített házakba. A legtöbb játékkal közösen játszottunk, mert nem mindenkinek, hanem csak valakinek volt meg. Egy csillagküllős BMX maga volt a csoda, és G-nek ilyenje volt. Elvált szülők gyermeke, úgy könnyű – értelmeztük tízévesen a születésnapitól a karácsonyi ajándékig nyúló horizontunkon a valóságot.

„A helyzetet senki sem tekinti át, zavartan szívjuk a Symphoniát” bővebben