Néha olyan érzésem van, hogy a meccsek egyes szakaszaiban mintha csak a mezt vinnénk ki a pályára. Rajta van a Kispest címere, szépen felvasalva, tehát tessenek tiszteletben tartani. És amúgy is: vezetjük a bajnokságot, és ezt is tessenek tiszteletben tartani, valamint szó nélkül elfogadni, hogy mi leszünk a bajnokok. Operettfutball.
Meccsek óta azt látom, hogy hiányzik a koncentráció. Főleg a védelemben látványos, mert ott kapjuk a gólokat. Nem állunk oda rendesen, nem vállaljuk fel a párharcokat, miazmás. Mintha azzal számolnánk, elől úgyis megrúgják az eggyel többet. És közben mindenki gólt akar rúgni, hiszen benne van a csapatban a lehetőség, azonban vannak feladatok, amit akkor is el kellene látni, ha épp mondjuk vesztésre állunk, vagy épp megnyugtatótan vezetünk. Mert ha nem, akkor az 1–0 sosem lesz valódi előny. (Egy Vasas ellen, az ún. Nagy Meccseken lehet, meglesz 1–0-nál is a koncentráció, viszont ahhoz még kevesek vagyunk, hogy a Tiszakécske ellen ennyi elég legyen, hogy ne vegyük őket is eléggé komolyan.)
„Operettfutball” bővebben
