- Európa-liga // 14:00-tól tartják ma a következő kör sorsolását.
- ha továbbmegyünk a luxemburgiak ellen, akkor a következő párosítások győzteseinek egyikét kaphatjuk:
- B36 Tórshavn (feröeri) – Beşiktaş (török)
Spartak Subotica (szerb) – Sparta Praha (cseh)
Ufa (orosz) – Domžale (szlovén)
Leipzig (német) – Häcken (svéd)
Gent (belga)
Željeznicar (boszniai) – Apollon Limassol (ciprusi)
- Supka és a háromvédős rendszer // tegnap a Góóól!2 nem csak a pofátlanul szemérmetlen reklámozásról szólt, hanem elhangzott benne egy nagyon fontos mondat: Supka elismerte, hogy a háromvédős rendszerhez igazoltunk, vagy próbálunk meg igazolni játékost (, játékosokat), vagyis idén elég valószínű, hogy elmarad a nála megszokott négyvédős rendszerre való átállás!
Címke: Supka Attila
Supka tavasszal nem csak megállította a zuhanást, hanem a Hemigway-éra egyik legjobb félidényét hozta
Minden relatív.
Eriknek mennie kell – ha valami egyértelmű volt az ősz végére, akkor az, hogy Eriknek mennie kell. Elismerjük, hogy nyáron nehéz örökséget vett át, egy bajnokcsapat kispadját, és amíg tartott a lendület, és a félelem tőlünk, nem is volt nagy gond, azonban amint érződni kezdett a munkája, a zuhanás is megindult. Az utolsó kilenc meccsből négyet nyertünk, ötször kikaptunk, a türelem pedig végleg elfogyott.
Télen nem történt semmi váratlan, másodszor is visszatért Supka, akiről tudtuk, hogy rosszul fog indulni, keresi a csapatát, de amint meglesz, az eredmények is jönni fognak.
Pontosan úgy történt minden, ahogy vártuk.
Búcsúzni tudni kell
Tudni bizony, és ez csak a legnagyobbak kiváltsága, meg ilyesmik, tényleg. No ne ijedjünk meg, a cím elsősorban a csapatra és az idényre vonatkozik – bár, ha a korzóról lesétálva az étert belengő savanyújóska hangulatra gondolok, akkor meg is ijedhetünk, mert hivatalosan-nem hivatalosan, azért itt többen búcsúztak, mint csupán az idény. Felemás érzések következnek. „Búcsúzni tudni kell” bővebben
Látványosan kerülni Európát
Van egy elméletem. A lényege, hogy sem a Paks, sem a Debrecen nem akar kijutni az Európa-ligába. Nem klubként, egyénenként. Az Újpest talán, de ugye nekik van még egy kupadöntő is. És akkor vagyunk mi, ahol a tulajdonos állandóan azt hajtogatja, hogy a cél az európai kupaszereplés.
A játékosok nyilván rühellik, kezdhetik korábban a felkészülést, hogy valami isten háta mögötti ország, még a régi Fáynál is ócskább stadionjában, negyven fokos hőségben játszanak, majd egy-két ilyen megpróbáltatás után kiessenek. Eleve rövidke a nyári szünet, alig két-három hét, tényleg a francnak kell Európa.
Mondom, ez csak egy elmélet. Kicsit olyan, mintha a harmadik helyre még esélyes csapatok összezárnának, és tolnának minket, az egyedüli akarókat feljebb. Szeretnek veszélyesen élni, hiszen ha a Fradi, Videoton, Vasas hármasából nulla ponttal jövünk ki, az ugyanúgy nem meglepetés a magyar bajnokságban, mint a kilenc.
Epilógus
Ülök itt a gép előtt, szombat kora reggel, és azon gondolkozom (szokás szerint), hogy milyen elképesztően gyorsan elrepült ez az év. 365 napja ilyenkor közepes gyomorgörccsel készültem a debreceni túrára, pakolgatva össze a napi cuccokat a hátizsákba, nem is sejtve, hogy egy 5-2-t tolunk a végén a szezon legjobb első félidejével. Aztán jött a felejthetetlen utolsó hét, amit csoda, hogy túléltem, a bajnoki döntő napján még a kocsmakvíz országos döntővel is. Nos, a Quiznight döntőjébe ezúttal is bejutott a csapatunk és ma oda is megyek – viszont onnan eljőve mindenre megyek, csak bajnoki döntőre nem.