mert célunk csak egy van
Ma Újpestre látogatunk, várhatóan nagy erőkkel, Kanyar, Korzó, boldog-boldogtalan, nyilván blogunk és csatolt elemei is teljes létszámban vonulnak majd fel a vendégszektor lépcsőin. Addig viszont Hanta is és én is szülinapokon vizitálunk, meg ügyeket intézünk, meg minden ilyesmi, szóval nagy beharang helyett most csak egy kibeszélőt tolunk fel, ahogy a ziláltabb időszakainkban szokás. “Pesti derbi!” bővebben
Olyan mikor volt utoljára, hogy hattól a Megyerin Újpest-Honvéd, fél kilenctől pedig az Üllőin Fradi-MTK, vagyis nagyjából azonos időben, egyazon metróvonal mentén játszik legalább három olyan csapat, aminek a szurkolói finoman szólva sem kedvelik egymást? Emlékeim szerint az ilyen helyzeteket éveken át kínosan kerülték, és ha a sorsolás szeszélye mégis összehozta, akkor más és más napokra pakolták át őket az adott hétvégén belül.
Az újpesti polgmesti és szurkoló Wintermantel egy erős felvezetésű Facebook-bejegyzésben szállt bele Kubatov ferencvárosi klubelnökbe és párttársba, majd érkezett az internetről konzultáló MTK-elnök Deutsch Tamás, és úgy védte be zöld kollegáját, hogy én szentül hittem az első mondatai alapján, ő is belerúg egy hatalmasat, de aztán lila majmozott egy jót. Mondjuk jogos hogy nem, végül is a szurkolókról ment a vita, és neki előbb még ki kell szótáraznia a szó jelentését. Egészen csodálatos percek lehettek mindazoknak, akik élőben követték az eseményeket.
“A Wintermantel vs. Deutsch cicaharc megvolt Kubatovért?” bővebben
Két meccs óta veretlenek vagyunk! Sőt, sorozatban két meccsen gólt rúgtunk! Tavasszal négy meccsen összesen hármat. Gondoltátok volna ősszel, hogy így összeáll a csapat? Mindegy. Inkább osztályozzátok a látottakat.
…a pénteki kérdőjeles posztunkból kiindulva, a tegnap este ugyanis elég szűkmarkúan bánt a tényleges válaszokkal. Gyakorlatilag egyet sem adott. Magamban azt mondogattam a stadion felé sántikálva, hogy “ha nyerünk, még nem tudom pontosan hogyan, de bennmaradunk; ha kikapunk, vége a dalnak. Legalább ezt majd megtudom ma este”.
Erre persze iksz lett. “Nem lettünk sokkal okosabbak…” bővebben
(A mai beharangban minden a képzelet szüleménye, a valósággal való bárminemű kapcsolat csupán szemfényvesztés).
Tegnap este, a beharangozó videónk készítése közben dumáltam kicsit mikrofonon kívül Kemenes Szabival, és ő is megerősítette azt, amit minden játékosunk mantráz az utóbbi hónapokban: mennyit jelent nekik a közönség támogatása, csakúgy, mint az MK-győzelmeink, vagy az évekkel ezelőtti első bronzunk idején, a tavalyiról nem is beszélve. Jó volt ezeket a szavakat hallgatni a csapatkapitány szájából, aki ráadásul az utóbbi egy-másfél idényben talán még jobban véd, mint 2009-2012 közti korszakában. “Egy szebb és jobb világban így nézne ki egy UTE elleni napunk” bővebben
ezért levelet írtak az MLSZ-nek, hogy talán érdemes lenne végiggondolni a törvényi szabályozásnál keményebbre szabott szabályozásait. A Hivatásos Labdarógók Szövetségének honlapján megjelent nyílt levelet változtatás nélkül közöljük.
“A szurkolók után már a labdarúgók is több nézőt szeretnének a lelátókra” bővebben
Szabi szerint egy derbin pontot szerezni az önmagában érték, Mboma lövésébe pedig csak belekapott. Nekem mondjuk okés, de ettől még nagyot védett úgy általában.
Prosser hisz abban, hogy megragad a kezdőben, és nyilván újra hallaná, hogy “Prosser beb*szta, Prosser beb*szta…” Persze ehhez néző is kéne.
(Az interjúkat természetesen RW készítette, arról viszont nem tehet, hogy a csapatbusz ott bőgött a háttérben.)
Mikor tegnap este háromnegyed 8 fele Hantával az anyósülésen bekanyarodtam az Üllőire a Hungáriáról, nem sejtettük, hogy nap negatív csúcspontja vár ránk: 35 perc alatt csorogtunk le a Népligettől az Ecseri útig a négy sávnyi kocsit egy sávba szűkítő 3-mas villamos sínrekonstrukció okozta útlezárás okán. Miután a meccset a Hungárián már teljesen kiveséztük, a népligeti vasúti felüljáró alatt Hanta mester csak annyit nyögött be üveges szemmel az akkor már 2-3 perce honoló csendünkbe: “nem mondom, hogy nem unatkozom“. És bár az unalom az újpesti meccsünk kapcsán is sok emberben előjöhetett, mint első szó, ami eszébe jut (ha nem Honvédos és nem épp az utolsó 10 percet nézte a delikvens), az, hogy a negatív élménycentrum nem a Szuszában, hanem ebben a későnyáresti dugóban ért el minket, az azt is mutatja: pesszimista várakozásaimhoz képest nem lettünk kivéreztetve a liláknál, sőt. Végül is lehet örülni az egy pontnak. Csak ez a moralesi időket idéző “játék”, ez piszkálja kicsit a kispesti ínyenc-csőrt. “Olasz meló, pesti dugó” bővebben
