mert célunk csak egy van
Fegyelmi bizottság, vízilabda, Banó-Szabó, Godoy
A Videoton elleni meccs miatt pénzbüntetést és a B2-B6 szektorok egymeccses bezárását kaptuk, utóbbit fél évre felfüggesztve. (A kanyar a B1-B7 szektorok, vagyis a két szélét nem érinti a bezárás.)
A történelmi tapasztalat és a tabella.
Nekünk a Kispest S01E17
Visszatérve a normális kerékvágásba kibeszéltük a legutóbbi két meccset, ahol a hat szerzett ponttal sikerült megfordítani a bajnokságot és az élre állni. Kíváncsian várjuk a téli történéseket.
Az adás második felében Bozsik József születésének századik évfordulója kapcsán beszélgettünk a Futball házban látható vele kapcsolatos tárlatról, valamint a szobrának avatásáról, és ha már így összegyűltünk, tartottunk egy személyre szabott történelemórát Kispest legnagyobb barátjának: a retusálómesternek.
„Őszi bajnoki cím, Bozsik-szobor, személyre szabott történelemóra” bővebbenVasas–Honvéd 1–2
Félidőben azt magyarázta nekem G., aki egyáltalán nem akart sörözni a meccsen, viszont mégiscsak úgy alakult, hogy ezek simán fordítanak. Támadóbbak, nem lehet lelkesedésből végigcsinálni. „Hülye vagy.” – gondoltam magamban, azonban hangosan nem mertek kimondani, mert bár a lelkem mélyén ugyan bíztam benne, az agyam mégis azt diktálta, lehet, igaza van. „Meglesz, nyugi” – böktem ki végül valamiféle magamra erőltetett magabiztossággal, „a Kecsó ikszelt a Mezőkövesddel, jó nekünk az egy pont is.”
Alig húsz perc múlva már a „dehogy jó” álláspontját képviseltem, miután Pekár befejelte a másodikat. Helyzeteink vannak, ezt meg lehet csinálni. Elképesztő az a támogatás, amit a lelátóról kapnak, szakad az eső, mindenkinek szar, itt most nem lehet elfáradni. Ha csak egy nagyon kicsi kell, akkor azt a nagyon kicsit nekünk kell kifacsarni belőlük.
„Easy” bővebbenVasas–Honvéd @ Fáy utca, 20:00
A Vasassal játszunk este, mégsincs bennem semmiféle rangadóhoz hasonló hangulat. Még ha a bajnokság aktuálisan első két csapata is játszik egymással, ez csak egy meccs lesz a sok közöl az NB II. posványában, amin lassan és valahogy túl kéne libbennünk, mert lehúzza az embert.
Fura, hogy a Vasas még így is az értelmezhetőbb ellenfelek kategóriája. Az egész másodosztályban pár ilyen maradt, és azok közül is többen újak, mint a Kecskemét, vagy a Szeged, ami egy egészen másik Szeged, mint a korábbi Szegedek. Továbbá Videoton és esetleg a Békéscsaba. És ennyi. Mindenfajta lenézés nélkül, egy Kispestnek az NB II. ennyi. A mi világunkból a többiek legfeljebb szerencsés kupasorsolások, esetleg hírverőmeccs per falunap.
És még így sem érzem a Vasast. Talán azért, mert már rég szarok, az elmúlt tizenöt évben inkább másodosztályúak, mint nem. És ott is rendre kilátástalanul vergődnek a dobogó környékén, és buknak el, ha kell, akár az utolsó pillanatban, mint mondjuk tavasszal, pont ellenünk. Őszintén? Ki nem szarja le őket?
„Csicska vagy, Petőfi! Hol voltál tavaly Kisvárdán?” bővebben
