Végre (?) vége

arzKár ezért, hogy ezt kell írni a szezon végén, amit a cím is ordít. Különösen a tavalyi májusra gondolva.…-kezdeném írni gépiesen, de olyanná válok lassan , mint Ivánbá a Népszabi sportrovatból, már én is mindig, de mindig ugyanazt írom, hiába, amikor a csapat szürkül, én is szürkülök, amikor jó szezont futunk, akkor sokkal könnyebb sziporkázni, szállni a szavak szárnyán, és írni a sok hülyeséget, amit vagy kedvel az olvasó vagy nem, de akkor az írót ez se zavarja. Hát most meg szürkülgetünk.

Olyan rosszak azok a bajnokságvégek, amikor tényleg várom a zárást. Amikor nincs izgalom a végén, csak a sóvárogva átpillantás Újpestre ahol az MK serlegnek örvendenek nagy erőkkel, vagy épp a MÉH-telep pozitív szoborszerűséggel felturbózott stadionjuknak viháncoló zöld kerületszomszédokra, ahol a bronz izgalma vegyül az utolsó fordulóba, vagy épp Debrecenre, ahol sok-sok helyi cívis masírozik ki délcegen a Nagyerdőbe, hogy a már szinte tuti bajnokságot behúzzák, telt ház előtt, fiesztával, lehetőleg papírvékonyra klopfolt kispesti borjúszeletekkel a petrezselymes krumpli mellé (már ha marad még hely a hajdúsági gyomrokban a tetemes mennyiségű véreshurka mellett – én kérek elnézést, ez gonosz volt).

Ilyenkor útra kelni is nehezen akaródzik, normál esetben, de most két nemnormál faktor is bejátszik azért. Egyrészt az ember azért gyarló – és így kíváncsi az új építményre. Ráadásul a tavasszal épült 3 aréna közül a másik kettő gazdájával szemben táplált zsigeri gyűlölethez képest a Lokit soha nem utáltam, a Vidivel való párharcokban is inkább nekik szorítottam, ha ezt lehet egyáltalán szorításnak nevezni… ráadásul ilyen-olyan debreceni elfoglaltságok miatt a stadion épülését is több állomásában láthattam., érdekel a végeredmény, na. (Saját vélemény, de ez lett a legötletesebb a 3 közül, s a legszebb környezet is itt lett kialakítva – persze eleve egy városi parkerdő volt a kiindulási alap, ami azért nem ígért rosszat). Egyrészt. Másrészt szintén ilyen-olyan egyéb jellegű elfoglaltságok miatt (túlórák, félig leszakadt hát – szóval van mentség) idén kimaradt a két utolsó túránk, Pécs és Győr is, így már erősen izgat egy mégoly sivár kimenetellel kecsegtető vendégeskedésünk élőbeni megtekintése is.

És bár most már semmiben sem bízom meccsügyileg, és sokadjára elsütni sincs kedvem az “annyira kilátástalan minden, hogy ezért nyerünk” szövegpanelemet, mert most annyira kilátástalan minden, hogy egy ilyen jóslatot már én sem hiszek el…- ennek ellenére szeretnék egy jó délutánt-estét, egy korrekt körülményeket biztosító stadionban, nézve a saját csapatom. Csak a mészárlást, azt nem szeretném. Nagyon a Lokinak áll minden, még az is, hogy nálunk rutindeficites fiatal srácokból áll fel a kezdő nagy része, jó eséllyel például rögtön egy Ignjátlanított védelemmel – ennek csúf vége is lehet. No és két hét alatt vezérürü sem nőtt ki a középpályánkon a földből… Nem lenne jó így nyárra elmenni pihenni, csak reménykedni tudok, hogy valami váratlan fordulat történik, ami miatt majd az emlékeink között később ez a szombat elnyeri (legalább) a “vállalható vereség” címkét.

És hogy ez miért lenne a lelkivilágunk ápolgatásán túl olyan fontos? Egyszerű. Lehet itt 1-2 hónapos nyári szünet, akkor sem mindegy, hogy a következő szezonra hogy fordulunk rá – egy kilences vereségszériával, vagy esetleg egy azt kozmetikázó, “na erre lehet építeni” zárófordulós eredménnyel (még ha az utóbbira építkezés egy új szezon előtt kapitális bullshit is). Így is eléggé fázok a következő szezontól, nagyon nem lesz mindegy az ottani rajtelkapás – és ha mondjuk akkor egy kisebb vereségszériával kezdünk, a srácok hova nyúlnak majd vissza pozitív energiáért? A 2013-14-es záró zakósorozathoz? Ez olyan lenne, mint Avril Lavigne 2003-mas MTV Icon-on előadott Metallica-feldolgozása: nem az igazi.

Azt hiszem most fejezem be ezt a posztot, mielőtt totálisan sötét jövőképbe kormányzom magunkat. Nézzük inkább (ha erőltetetten is, de) a jó oldalát a dolgoknak: ragyog a májusi nap, szombaton egy hangulatos stadionnéző túra vár, és megint látjuk a kedvenc vörös-feketéinket élőben. És ez azért alapjáraton sose rossz. A sötét gondolatokkal meg jövök majd vissza egy szezonértékelő-jövőboncolgató poszt keretében. Addig is arccal a hajdúsági napszítta rónák felé.