Az MLSZ igent mondott a folytatásra, én viszont nemet

Az, hogy Csányi Sándort és az MLSZ elnökségének nagy részét ellenszavazat nélkül újraválasztották, nem jelent mást, mint azt, hogy a magyar futballvezetés teljesen elszakadt a magyar futballvalóságtól. A szurkolóktól már egy ideje, de az mindegy, az állami pénzből fenntartott látványsportág elvan nézők nélkül is.

Ha a bedőlt Quaestort leszámítjuk, melyik cég a legjelentősebb nem (legalább részben) állami szponzor az NB I-ben? Még az is lehet, hogy Bíró Péter Lombardja Pápán.

Elképedve olvasom az újraválasztott elnök székfoglalóját: tovább a megkezdett úton. Minden szipi-szuper, a szövetség európai módon működik, minden döntésük helyesnek bizonyult, a magyar futball hamarosan prosperálni fog, sosem volt még ennyire jó.

Csak éppen

  • az NB I jelentős része az állam csecsén lóg, ha nem lenne TAO, nem lenne tévés pénz, nem lenne ilyen-olyan támogatás, akkor sorra dőlnének be, ahogy látjuk azt az NB II-ben például;
  • még annyi néző sincs, mint volt az elviselhetetlen, embertelen, rasszista, stb. körülmények között.

Kinek csinálják tehát a futballt?

Kijelölés_047Például van egy elfogadott stratégia, amiből kiderül, a 2014/15-ös bajnokságra elérjük az 5000 nézős átlagot a bajnoki meccseken. Ugyan jelenleg egy fordulóban vannak nagyjából 15000-en, ami nem rossz, csak éppen nem három meccs van egy fordulóban, hanem nyolc. Messze vagyunk még, nagyon messze. (2010-ben, a stratégia elfogadásakor 2800-as volt az átlag, de hol van az már?)

Kijelölés_048

Azt hiszem az eredményességgel kapcsolatos elvárások és a valóság közötti kapcsolatról inkább ne is beszéljünk. Bárcsak ott tartanánk ma, ahol 2010-ben.

Kijelölés_049

A kedvencünk azonban ez az ábra. Vannak kiemelt célok, és vannak hozzárendelt teendők. Például a nézőszám növelése és a barátságos hangulat feltétele a beléptető rendszer, a biztonsági adatbázis, a névre szóló jegy és a szankciók. Ja, és a kényelmes stadionok.

Könnyű lenne most demagógnak lenni, de olyan még véletlenül sincs, hogy mondjuk futball, helyette inkább aránytalan alapjog-korlátozás (névre szóló jegy, szurkolói kártya). Aztán csodálkoznak, hogy néző meg sehol.

És mi erre a válasz? Készek vagyunk tárgyalni a szurkolókkal, de a névre szóló jegy és a kártya megmarad. Akkor meg minek és miről? A szurkoló társadalom pont e két dologból nem kér, ez fényesen kiderült az elmúlt másfél évben. Régi vesszőparipám, hogy a stadionok – természetesen állami forrásból – be vannak kamerázva, egy rendesen működő biztonsági szolgálattal kiszűrhető minden olyan elem, aki nem való egy mérkőzésre. Minek ehhez újabb és újabb köröket futni?

Idézzük csak Csányi Sándort:

„Rendkívül fontos, hogy tele legyen az ország minden szeglete jó játékvezetőkkel, jó edzőkkel, ki kell irtani közülünk azokat, akik nem odavalók, kiabálnak a gyerekekkel, üvöltöznek és ebből próbálnak tekintélyt szerezni, és nem a szakmai munkájukkal – mondta Csányi Sándor. – Igyekszünk megtalálni azokat a pontokat, amelyekkel a leghatékonyabban tudunk beavatkozni. Szeretném megemlíteni a megtisztulási folyamatot, legyen ez a stadionokon belüli rend. Azt gondolom, alapvetően rend van, eltekintve azoktól, akik engem szidnak és a b.zi MLSZ-t, de ez benne volt a pakliban, amikor elvállaltam az elnökséget. Olyan atrocitások, amilyenek korábban előfordultak, már kevésbé fordulnak elő a nemzeti bajnokságokban. Sajnos alacsonyabb osztályokban még akadnak kirívó esetek. A cél az, hogy a profi klubok házon belül meg tudják oldani a fegyelmi ügyeket.”

Tehát alapvetően rend van. Arról nincs ugyan szó, hogy mikortól, de gondolom itt úgy érti, a kártya és a nevesített jegy miatt. Akik maradtak, azok ugyan néha szidják, meg megy a “Buzi MLSZ”, viszont az benne van a pakliban. Kétmillióért. És az atrocitások is kevésbé fordulnak elő, vagyis azért a kártya sem tökéletes.

Csak mondom, az ember nem a kártyától meg a névre szóló jegytől lesz majd nem huhogó rasszista meg vascsövekkel verekedő huligán, hanem adegy a józan belátásától, adkettő a környezet viselkedésétől, adhárom a személyre szabott retorzióktól (büntetőjogi felelősség). A kártya nem fogja távol tartani, a kártya jelenleg nem más, mint egy jelkép, ami mögé könnyen be lehet bújni, és kijelenteni: nagyon rossz az irány.

Azt láthatjuk, hogy a futballszakma és a klubok egyöntetűen Csányi mellé álltak, viszont továbbra is bennünk van a kisördög: a szurkoló vajon hol marad? Végtére is nem a szurkoló és a sportoló ifjúság (egészséges nemzet) miatt van az egész? A szurkoló miért csak a szavak szintjén partner, miért nem vehet részt a döntéshozatalban, miért nem képviseltetheti magát az MLSZ-ben? Miért érzi úgy a szövetség, hogy a szurkolót egzecíroztatni, irányítani kell? A szurkoló már nem is önálló tudattal és akarattal rendelkező állampolgár? Vagyis amint belép valaki egy stadionba, mondjon le egy valag jogáról, maradjon csöndben (mert abból nem lesz baj) és fogyassza a fogyaszthatatlant?

fradisas
A Fradi már megérkezett Európába / fotó: fradi.hu

Talán nem a válogatott mérkőzésein magukat szelfiző arcfestett úrifiúcskákat és -lánykákat kellene etalonnak venni, mert ők csak ilyenkor vannak kint, minden más időpontban nem ők a szurkolók. Persze értem, van egy akarat, hogy mégis ők legyenek, de sajnos az a szomorú tapasztalat, hogy amint kicsit esik az eső, kicsit messzebb van az idegenbeli város, kicsit eredménytelenebb a csapat, akkor azonnal eltűnnek. És, hogy mi erre a bizonyítékom? Az új stadionokban csak az első egy-két meccsen volt teltház, utána elmúlt a felcsúti Mordor és a debreceni aréna újdonság-varázsa, maradtak a szürke, Pápa és Paks elleni bajnokik hétköznapjai. Ott viszont kurvára nem trendi szelfizni magunkat.

Tehát nem tárgyalni kellene (illetve belebegtetni, hogy tárgyalnánk), hanem bevallani, ezt csúnyán elbasztuk, a mi hibánk, hogy elmaradnak a nézők a stadionokból. Előbb tessenek valamit felmutatni, hogy a szurkolói oldal egyáltalán komolyan vegye a tárgyalási szándékot. Vissza kell venni a pofából, elfelejteni a sikerpropagandát és valódi feladatok mentén, valódi emberekért dolgozni.

Mert ezt lenne valahol az MLSZ feladata. Az üres stadion soha nem fogja azt ordítani: Hajrá, Magyarország!, vagy netán Csak a Kispest, ahogy a TAO-pénzek hatékony elosztása sem lesz képes épkézláb keresztlabdát átívelni a túloldali szélsőnek, sőt, azt is elárulhatom, a szurkolói kártya sohasem fogja leoktatni egyetlen NB-szintű csapatnak sem a presszingelés tudományát.

A Magyar Labdarúgó Szövetség elkötelezett a sportág hagyományainak ápolása, művelőinek segítése mellett. A Magyar Labdarúgó Szövetség megismerteti és népszerűsíti a labdarúgó sportágat a gyermekek és ifjak körében; segíti és támogatja, hogy minél többen szenteljék szabadidejüket a labdarúgásnak; versenyeket szervez annak érdekében, hogy a labdarúgó sport magas színvonalú, szerethető legyen és nemzetközi sikereket érjen el. MLSZ, Alapszabály, Preambulum

Álrendelkezésekre, áldumákra, álfeladatokra pedig mindig egy válaszunk lesz: a szurkolói demagógia.

Köszöntem a figyelmet.