Mastodon

Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li

Daaaaarrrrkkkkk (1909foto.hu)

“U, u, u, Ka-ban-guuuu!” – száll a ’kövesdi estében az ordítás, az Ábel 10 méterre tőlem totális extázisban „DarkDarkDarkDark”-ozik, Gyuri pedig utat törve a tömegen át siet oda hozzánk „nem hiszem el, mondom, ez oldalháló bazmeg, minek örül ez, erre gól, nem hiszem el, mi ez itt?” – rikoltja felém, én csak vigyorogva ölelkezek Öccsel, Apu alattunk srégen 2 sorral vakarja a fejét, Hantát nem látom, de valószínűleg egy „Kabangu, nem futballista. Imádom” jellegű mantrát tolhat ő is.

Megmondtam vagy megmondtam a beharangban, hogy jutalomidény az idei?

Aminek nyilván meglesz a böjtje, mert örökkön örökké nem alakul majd így minden meccsünk, mint a múlt heti, Újpest elleni, vagy a mai, mert egyiken sem a májusi totál magabiztossággal mentünk végig, mégis be lett húzva mindkettő. Hogy miért? Na, erre majd a végén visszatérek.

Délelőtt otthon, meg a lefeleúton nem voltam abszolút derűlátó. Igaz, ideges sem, mert mint írtam tegnapelőtt, jól érzem magam a Honvéd-bőrömben, de tartottam kicsit a meccstől. No, nem a klasszikus ok miatt, mint évekkel ezelőtt, hogy nekünk félni kell egy Kecsótól/Pakstól/Pápától, most éppen ’kövesdtől. Jobb a keretünk, jobb a CSAPATunk, ez nem vitás. Csak hát a régi szép időkben (kora kilencvenesek) is mindig be tudott csúszni vidéken egy-egy bealvás, pont, amikor már túl jól nézett ki a gárda nálunk, szóval a nagy számok törvénye alapján EdvM-mel is jön majd egy szopító, gyanítottam. Lehet, hogy pont most.

Konvojban csullankodtunk le a Babarmobillal és a mi autónkkal Matyóföldre, és kb. a Zsóry előtti  utolsó kútnál álltunk meg először pihenni, ahol a mindig csodás Honvéd-optimizmussal felvértezett kisBabar „öt védő a kezdőben, Eppel keretben se, nyilván eladtuk, Gazdaggal együtt” vidámító antréval nyitott, mire elkeseredett fejemre tekintve a (gondolom újfent 1-2 Szögedi Boszorkánnyal magát lelazító) Ábel közölte, hogy „nem kell a para Atti, a Danilo simán jobb lesz a szezonban mint az Eppel és még ott a Dark is”, de őt már nem kell komolyan venni, tartok tőle, privát univerzuma már egy LSD-tripen vegetáló arcét is megszégyeníti.

Kövesdre érve a rendőrök nem engedtek minket a vendégparkolóba, kérdésünkre, hogy „Kispestiek lennék, miért nem mehetünk oda?” „Mert megtelt uraim, keressenek itt a Lidl előtt”- adott váratlanul udvarias és konstruktív választ a matyó közeg, így nemcsak ennek a pozitív élménynek örülhettünk, hanem annak is, hitetlenkedve, hogy „ennyien leszünk?” Ennyien lettünk!

Ez most létszám volt! (1909foto.hu)

Drapi-kifüggesztés, helyfoglalás, és már indul is a meccs. Eppel valóban sehol, Lanza mellett Dániel Ló rohamoz(gat) elöl, futása a régi rakéta helyett továbbra is inkább egy vemhes (de legalább rideg tartású) mangalicáéhoz áll közelebb, mint Usain Bolthoz, de a technika az a régi, kapura ollózása, vagy kicsiben kavargatásai élményszámba mennek. Herje Krisu ott folytatja, ahol mindig abbahagyja, mérgezett egérként szántja fel a pályát, sajnos párharcokban nagyrészt még mindig vesztes, de én szeretném hinni, hogy lesz itt még fejlődés, a hozzáálláson sok múlik, azzal meg nála nincs gond. Geri az Geri, Kambi meg Kambi, mindkettő nagyot brusztol középen, csak egyvalami hiányzik, a középső középpályási kulcspasszok, ez valahogy egyiküktől se jön, amit Hidi már-már kezdett pedzegetni, Gerinek kell ebben majd többet vállalni szerintem, hisz ő már nem a 2. ember középen, hanem bizony az első ebben az új Kispesten. Hátul viszont tényleg öttel toljuk, Erik mester, úgy látszik, nem akar újabb egy félidős előnyt adni az aktuális ellenfélnek.

Tudtátok, hogy a Mezőkövesd edzője a Radványi Mikulás hivatalosan? Egészen vicces”- kérdi mögöttem elkorzózva Hanta, a hazai vezetőedző passzportbeli nevére utalva, élő és önjelölt Bohócliger kisokost játszva, majd mire válaszolnék, már csak a hátát látom a büfé felé menet. Öccs közben mellettem szorong, le se akart jönni, mondván, eddig akárhányszor jött ide, roller lett a vége, májusban ezért TV elől szurkolt, perszehogy 5:1 ide. „Ne beszélj hülyeségeket”, feddem meg, és szorítok, hogy a csapat is győzze meg őt erről. Egy győzelemmel.

A félidő felénél erre jó esélyek mutatkoznak. Egy beadást Danilo fejel le a gólvonal elé, Baráth Boti mellbedobással pedig behasalja a labdát a kialakuló metálkáoszban, 1:0. Ábel megdicsőülten lóleng alattam „Danilo, ennyi… Danilo, ennyi”,  üvöltözi, lehet, hogy valami amfetaminszármazék is volt abban a sörben.

Helyesbítettek, riszpekt! Mondjuk, ha a vendégből is látszana az eredményjelző, még jobban örülnék! (1909foto.hu)

A félidő nyugodtan csorog tovább, meddő MEZŐnyfölényben a hazaiak (bocsánat), de Koszta kerül csak helyzetbe nagy néha, Bobál Dávid pedig akkor ott van és gálázik hátul. Strestík halvány, még Vadnai próbálkozik, de hát ő a helyi Nagy Geri, nem az a gólvadász típus. Gróf pedig most is olyan magabiztos, mint amilyen a már itt a blog-kommentek között is „legendás” Dinosport-os interjúin szokott lenni, hehe.

A második etap ugyanígy folytatódik. Minden szép és minden jó, unalmasan csorgunk az újabb győzelmünk felé. Lanza szabadrúgást löbből a sorfalba, majd a kipattanót droppból veri rá, csodás mozdulat, kár, hogy pont ott áll Tujvel. “Mondjuk egy gól nem ártana” – morog Tesóm, és nem tudok nem egyet érteni. EdvM is így érezhet, Buksit lehozza és a pályán „Darrrrrk”, okay? Én bizakodok: a derék Kabangu általában egy jó beszállás, egy katasztrofális fellépés sormintában tolja kispesti karrierjét, és legutóbb, az Uppe ellen a többiek szerint mélyhomály volt. Na, majd akkor ma.

Egyelőre azonban baj van: egy átívelés után a ’kövesdi csereember fejeli vissza az ötösről a labdát, nézem, vajon ki érkezik erre, senki, mert közben ez a kapuba esett. Basszus. 1:1. Én már a három ponttal számoltam nagy kényelmesen, erre bealvó védelmünk csak összehoz egy gólt a hazaiaknak. Nézem a kispadot, Rossi hiszti helyett sóbálvány Erik a műsor, mögötte Lyndonczukk jegyzetel serényen. Remélem, van valami ötlet a hollandi boszorkánykonyhán.

A csapat visszapörög üzemi hőfokra. Kamber és Nagy Geri ívelgetnek a védelem mögé, az egyik ilyen kísérletet Lanza veszi le háttal, felpörgeti magának, majd olyat fél-ollóz kapura, hogy csak les mindenki. Kapufa a vége, a kipattanót Nagy Geri verné rá, de belevetődnek a hazaiak. A MECCS JELENETE volt, ordítom, és majdnem igazam van. Lanza egyre idegesebb közben sajnos, faragja is őt a védelem, de egyre kevesebbszer sípol a szeretett Erdős. Mindegy, ezzel nem okoz meglepetést.

Nincs rá szó. (1909foto.hu)

Lassan elkönyvelném az ikszet, de mégsem. Ez a csapat annyi pozitív meglepetést hozott már, annyiszor megmutatta, hogy a végső sípszóig megy előre… Hátha. Most is egy beívelés, de Deák fölé fejel. Ehh. Most Darknál a labda, oldalt, cselezni kezd, mint én az indiszponáltabb foci-csütörtökök alkalmával, mit művelsz, ember??? El is veszti, a kontrából majdnem gólt kapunk, Deák Putyi ment hátul. Osti Dark, bakker… Egy perc van hátra. Újabb támadás, talán az utolsó esély? Krisu húzza meg a baloldalon, és be tud adni. Szépen száll a labda. Ki van ott? Dark, bakker. Fejel. Oldalháló. Mit vártam… Erre Dark beáll Krisztus pózba, moraj a Tábor közepe felől. Oldalhálót fejelt és ünnepelteti magát? Ezt felgyújtják, nem normális, gondolom, Öccs értetlenül néz, aztán a hangrobbanás ránk is átterjed, mert Dark nyakában a csapat, Geri, Danilo, Lanza, aki az utóbbi 10 percben többször leüvöltötte a hajmeresztései miatt a kongói frizurakirályt, most elkapja az üstökét Darknak és 1 centről üvölt valamit az arcába majd ölelkeznek, hihetetlen, hogy megint extázis a vége, Apu „nem igaz, hónapok óta sebesre tapsolom a tenyerem, nem igaz” kiáltásokkal „méltatlankodik”, „remélem az enyém már véres lesz májusra”, üvölti Gyuri, én Tesómat ölelem meg: „ennyit a hülyeségről, hogy nem jöhetsz Mezőkövesdre!” mondom neki, és nem ellenkezik.

Kabangu Zolika, az este sztárja. (1909foto.hu)

A meccset követően levezetés a Lidl parkolóban, Gyuri, Hanta és kb. 100 kispesti még bevásárol hazaindulás előtt, Öccs közli, ő majd másnap, vidékre menet, inkább induljunk haza. „De holnap gusztus húsz”, közli Hanta („berkaperkelt, miazmás”, teszem hozzá gondolatban), így Tesó is beszalad a nagy grillbevásárlásra, ’kövesdi Lidl-túra, elképesztő. Aztán lassan mi is hazaindulunk a borsodi estében, zsinórban másodszor is remek matyó élménnyel, fejre állt a világ, tényleg.

Szóval vissza a nyitókérdésre. Miért? Miért menetelünk pontilag ilyen biztosan, noha a játék néha esetleges vagy széteső, noha sokszor szenvedünk a pályán? Mert egyrészt a csapatot viszi előre a bajnoki cím lendülete, frissen él még a srácokban a tavalyi zárás, az őrült utolsó öt meccs, nagyon beakadt az a lemez, hála az Égnek, és a lemezjátszó tűje nem is akar kiugrani egykönnyen a megszokott barázdából. Ne is tegye. Aztán itt van nekünk továbbra is a bajnokság legjobb játékosa, aki nemcsak olyan villanásokat tud, mint a tegnapi ha-bemegy-a-szezon-gólja félóllózás, hanem végig hajtja-űzi az egész csapatot, mindenkihez van egy-egy jó szava/seggberúgása, kinek mi és mikor kell. Máig nem hiszem el, hogy mi lett az egykori, Pécsett tiziösszevesző nagyképű egoista pojácából. I-má-dom! És a legfontosabb, ami kapcsán csak a meccs után a parkolóban vacsorálgató Hantát tudom idézni: „azért ez a Tábor, az ország legjobb tábora, hoz úgy nettó 15 pontot ennek a csapatnak egy idényben”. Nem tudok vitatkozni. Tegnap még többen is voltunk, mint a májusi 5:1-kor, a szekuritádék kénytelen kelletlen megnyitották nekünk az összes szektort (eleve nem értem, minek a meccs eleji szöttyögés, hogy elállják az utat a szélső szektor előtt, “oda nem mehetünk be, felsőbb utasítás“, Tállai NAVcukorbáró tán ennyire szívén viseli a látványunkat, hogy tömörödve álljunk, jobb összhatást keltve??), végig ment a buzdítás a Rőzse-Pisti duó fáradhatatlan irányítása mellett, a Pisti beköszönésekor az elején („szépjóestét mindenkinek”) már olyan jóízűen mosolyogtam, hogy olyan ez, mintha valami kedvenc bandám koncertjén lennék, ez a barátságos konferansz, király volt. Amit meg lefújás után művel a mag, még hosszú percdekádokig maradva a helyén és tolva a különböző rigmusokat, megugráltatva a civilben kisétáló (remélem tényleg CSAK sérült) Eppelt, eldörögve háromszor a BAJ-NOK-CSA-PAT-ot, a Szép-volt-fi-úk-at, és az új költeményt, U-u-u, Ka-ban-guuuuu, sírok, komolyan.

A csapat meg a pacsizás mellett a trademarkos EdvM-i tiszteletkört is végigintegette, a nyújtáskor meg fel-felugráltak velünk Eppelezni, kész, nagyon együtt van most a Tábor és a Csapat. A szakrálisan nagyon elkötelezett ex-főnököm azt mondaná erre: „kegyelmi időket élünk Kispesten”, hát komolyan ez van, már lassan csak azt várom hogy Hemy úr egy Puskas’ Army pólóban „Legendát nem lehet venni” üvöltéseket hallatva a következő meccsen ott vezényel a Kanyarban, miközben angyalok szórják a bőségszarukból a vörös-fekete ambróziát a kispesti felebarátokra a Bozsik fölött.

Azt hiszem, most vagyunk ehhez a legközelebb.