Egy hétig állt a Mezőkövesden épített reményszobor

Bp. Honvéd – Debrecen 1-3

Az egyébként is relatíve halovány bronzérmes terveink egy hete némileg erősödni látszottak, legalábbis a lelki tényezőket tekintve: végre ismét idegenbeli siker, klasszikus Eppel-Lanza gólduó, Bognár finom részrehajlásának kivédekezése a záró 20 percben, végre kisimult arcú Supka nyilatkozat, satöbbi, satöbbi. Vidáman jöttünk haza, na. Sőt, tegnap mind jómagam, mind Tesóm, mind az örök pesszimista Fater, de még a szimpatikus salgótarjáni drukkerkollega, akivel a meccsen szoktunk összefutni, egyetértettünk abban, hogy itt ma, nem tudjuk hogyan, de nyerni fogunk. Szívesen írnám, hogy Hanta is osztotta ezt az érzést, ki is olvasom valamennyire a tegnapi beharangjából, de mégsem merek nyilatkozni a  nevében. No, hát ilyen előzmények után, jó kispesti forgatókönyv szerint nem is jöhetett más, mint amit tegnap átéltünk.

Persze a rendszeres olvasó már foghatja a fejét: ez az RW is mit játssza itt a meglepettet, ha ő győzelmet vár, mindig torkosborz rodeó a vége, akkor meg mit csinálja itt a fesztivált, hogy “jajj hát én azt hittem nyerünk, aztán mégsem“. Hány ilyen poszt született már itt az elmúlt években? Nem kevés. De az a baj, hogy ez nem így működik: tegnap, és egész héten a megérzéseim elvakítottak.

Pedig, ha már előjelek…. tegnap esküvőről jöttem a meccsre, épp kiérve (nem, még nem saját, hiába kérdezte ezt évődve a Koncsik mestertől kezdve a salgótarjáni Józsi úron át Hantáig bezárólag egy sor ember tegnap) a Bozsikba. Na most ez volt életemben a 3. ilyen mérkőzés, és hát győzelem eddig egy sem érkezett a nászceremóniákat követő meccseimen. 2010 tavaszán Morales-szel még egész délcegnek mondható a Fáy utcai 2:2 az épp egy másik talján misterrel nyomuló Vasas ellen, de 2016 őszén a NER-kompatibilis sportállamtitkárnak öltözött RW már egy “csodálatos” leoktatást sírhatott végig az Üllői vendégszektorában a Cházár utcai templomi szertartásról érkezvén. Tegnap pedig egy elképesztően szürreális esküvőről, [ahol a helyszínen kiderült, a házasulandó lány amúgy az ex- áltisis magyartanárnőm  lánya, és összetalálkoztam gyerekkorom tanári karának felével, bakker, amikor velük napi kapcsolatom volt, még az Illés, Pisont, Kovács Ervin, Halmai, Duró nevek fémjelezték a realtime gombfocicsapatom] rohantam ki Kispestre. Hát, a tendencia nem javult.

Mindjárt magam is megverem, hogy ezt leírom, de tényleg ez a helyzet: nem kezdtünk rosszul. Meccstársaságunk egyetértett abban: egész jó támadásszerűségeket tolunk, kedvvel játszik a csapat, jönnek szép sorban a helyzet(ecsk)ék.  Aztán az első negyedóra vége előtt és után egy -egy perccel a tavasszal minket végigkísérő pöcs gólok sorozatára feltettük a két koronát. Ha Lovifotós ott van mögöttünk, fejhangon sipította volna: “Ez MIIIIIIIIIIIII?“.

“Ez MIIIIIII?”

Grófról épp a napokban dumáltunk Öccsel, hogy konkrétan klasszis teljesítményt hoz tavasszal, és én annyit mondtam: hetek óta úgy kell visszafognom magam, hogy ne írjak a srácról dicshimnuszokat, miszerint a legjobb kapusunk Nota óta, mert az elmúlt évek keserű pirulási után már nem akarok még egyszer úgy járni, hogy elkezdek rommá dicsérni egy játékost, erre az olyan lejtmenetbe kezd, ahol már a kézifék is fölösleges. Hát, szegény Dávid ma be is nyalta ezt a két debreceni leventególt, amihez ugyanúgy kellett persze a dekoncentrált védelem, de az ilyeneket pont kibravúrkodta Dávid az elmúlt hetekben. Viszont pont itt jegyzem meg: akkor utólag is gratula az elmúlt fordulókért, és drukkolok, hogy ez a tegnap csak egy kisiklás legyen.

Itt viszont ezzel a két góllal el is ment a meccs, aki végignézte a tavaszunkat, és látja/érzi a csapat körüli hangulati tényezőket, vagy ránézett Supka lesápadó “ezt baz+ nem hiszem el” arcára, amint végig kell moziznia, hogy az egy hete Kövesden végre koncentrált csapat megint összebénázik két ilyen gólt, hát az már tudta, hogy ma megint roller lesz a vége. Mert innen hiába toltunk le félidő végéig 2 óriási, x nagy és y közepes helyzetet, ha mindet menetrend szerűen ki is hagytuk, kivéve a tegnap (is, sajnos) rendkívül indiszponált Holender helyett beálló Danilo remek jobboldali elmenetelét követően, mikor Eppel végre a léc alá verte az aláverendőt.

Eppöl a léc alá löbböl

Marci is érdekes srác. Idén messze nincs a tavalyi formában, sokszor mintha fejben nem lenne itt – és így is vert eddig 12-t a tavalyi 16 után. Évekig nem lesz még egy ilyen ékünk :( .

A félidővég két hőse

A második félidő előtt a srácok bizakodtak körülöttem, Hanta például egészen odáig ment, hogy virtuális hasitasijából előhúzva 10 kiló virtuális statisztikát, közölte: a Hemy-érában Supka alatt fordítottunk a legtöbbször. Én viszont már nem reménykedtem semmiben, és magam elé meredve tudtam: ki fogunk hagyni egy sor helyzetet, majd a DVSC lő még egyet, aztán a 90.-ben még egyet, és mehetünk haza. A második félidőről ezek után annyit tudok csak írni, hogy igen, ez történt, mínusz a 4. Loki gól, de cserébe a harmadik találatuk az viszont méltó lett az első kettőhöz. Kassai kéjes fejjel elfújt / benézett szabálytalanságai és Boti kiállítása már csak habcsókok voltak a tortán.

Szerepelj, Viktor!

Nyilván nem ezeken ment el a meccs, a pojáca élbíró tavaly is vezetett nekünk rendszeresen, és messze nem vele szívunk a legkomolyabbakat, Iványitól vagy Bognártól mindig sokkal jobban fázok, de kicsit már kezd sok lenni anblokk a derék Viktorból. és most már az sincs, hogy a nemzetközi csodakarrierje miatt kell lenyomni őt a hazai drukkerek torkán, hisz az a nemzetközi karrier jobban besült, mint Kosút szakálla a kispesti védelemben. Amikor pedig a lelátóról kapott ívre gúnyosan kigrimaszol a jó Kassai spori, akkor azért megkérdezném, hogy ilyenkor hova tűnik az az elv, hogy játékos/bíró nem mutogathat ki / ingerelhet nézőt?

Földön

Két hete azt írtam: srácok, próbáljátok meg ezt a bronzot, ha már az MK elment, legalább az éremmel (és nem a 4. hellyel, a nemzetközi kupaindulást olyan szinten lekalom, hogy az nem kifejezés, a jelen tavasz után, egy szétszéledő maggal jövőre ne menjünk mi külföldre, nincs értelme, még annyira sem, mint tavaly ilyenkor) búcsúztassuk ezt a csodálatos, hosszú egy évet. Ha hinnék a csodákban, azt mondanám: ez a kérésem még mindig áll. De a kezemet a szívemre téve, Nagy Geri még mindig off, Boti kicsekkolt (jó esetben egy meccsre, rossz esetben Kassai genyó jelentést ír az elhangzottakról, és akkor többre) 4 meccsünk van hátra, abból egy “mindig max iksz” Paks, egy utóbbi években mindig lutri Vasas, és… és Fradi, Vidi. Ha optimista lennék, most jöhetne az, hogy a Kispest-faktor miatt pont a két utóbbi valamelyikét szoktuk ilyenkor behúzni, de ha meg is  tesszük, akkor is ott a többi három. Engedjük el a bronzot, sajnos ez a helyzet. Aztán ha mégis a kezünkbe esik, annál nagyobb öröm. De most már akkor inkább csak egy alapprogramot kérnék: legalább a becsületünkért menjünk a következő meccseken, címben/serlegben/éremben már nem lesz kifejezve ez az idei idény.

De egy biztos, a tavalyi évet senki nem veszi el tőlünk. És a nagy össznépi kispesti kínlódásban ennek én valahogy még mindig tudok örülni.

Ps.: Ahogy annak is, hogy a Kanyar megint kihívta a csapatot, és a korzó előtt is sokáig ment a pacsizás. Valahogy így néz ki egy normális drukker-játékos viszony, és ezeket a jeleneteket elnézve a vereség fájdalma is enyhül valamelyest.

Ps 2.: Pont 8 éve olvastam először az azóta megpilledt labdabiztos blogon az akkori fő szerző, bizonyos veghhanta beszámolóját egy (azt hiszem) Honvéd-Hali meccsről, amire kezdőrúgást vettek neki ajándékba az amúgy nem is focikövető jó barátai/barátnői a kerek születésnapjára. Még egy fotó is volt a cikkben, alig kivehető vonásokkal. Érdekes, gondolkoztam, kb. 20 éve járok ki, és még egyszer nem láttam ezt az arcot. Szűk egy évvel később, már elindult a csakblog, de az első hónapok virtuális párbeszédekkel teltek csupán. Az első meccsünk, amit együtt néztünk meg, egy Vidi elleni hazai MK-meccs volt, akkor találkoztunk személyesen először, és Hanta ugyanezt mondta: “kb 20 éve járok ki, és még egyszer nem láttalak élőben, pedig itt ültünk/álltunk egymástól x méterre”. Hát érdekes dolgokat hoz az élet – ennél a dumálásunkkor például egyikünk se hitte volna, hogy 8 évvel, egy egész általános iskolai periódussal később még mindig itt állunk 2 hetente egymás mellett, belőlem RW lesz meg Attis, meg “Faterom”, belőle Fanta úr, és igazából már ha nem állna ott, azt hiszem kurvára hiányozna a szürreális megjegyzéseivel meg a statisztikáival, még az állandó oltásaival együtt is. Boldog szülinapot, Fanta úr!  

Fotók: Babar – 1909foto.hu

 

“Egy hétig állt a Mezőkövesden épített reményszobor” bejegyzéshez 34 hozzászólás

  1. Az MTK meg a Várda azzal a lendülettel mennek vissza,ahogy jönnek fel.

  2. Debrecen 5 perc alatt megvert minket. Pedig meg volt a pressing 2-0nál,2-1nél is, és 3-1nél is…

  3. Komoly tétje lesz a következő évnek: a bentmaradás…. Mert ez a tulajdonos most is kukázni fog, meg felhozat 8 akadémistát.

    1. A kieses nem fog fenyegetni ,5-8.helyezés,néhány bravurgyőzelemmel.A várhatóan nyáron tovább gyengülő keret ellen a fagyi meg a fidi már maximális pontszámot fogja kalkulálni.Nem leszünk tényezők amíg az öreg itt van ,azt már a vak is látja.

      1. Minőséit,tapasztalatból tudjuk,nem fogunk.Lanza úgy néz ki megy,.megegyszer olyan mázlink nem lesz,ez világos.Dél -amerikai vagy afrikai felhajtó emberünk nincs.Az akadémia évek óta nem termel egy azonnal bevethetőt.De,úgy gondolom,a kiesés nem valós veszély,még úgy sem,hogy két tőkerős jön föl.Akik maradnak,azonban én nem látok többet az 5-8-nal.Ehhez hozzá kell szokni,ez van,hacsak nem történik tulajdonos váltás.Szerintem.

        1. Bajban is vagyok, nagyobb részt az optimizmus mondatja velem, nem a racionalitás. Sok múlik azon, hogy megy-e Lanza, Eppel, jön-e egy vagy két stabil védő, valaki, aki szervezi a játékot. Azzal tisztában vagyok, hogy pénzért aligha igazolunk, ahogy Te is írtad. Szóval azon sok múlik, hogy a “kukázás” úgy sikerül, mint Kamber, Eppel esetében vagy úgy, mint Kosút, Kukoc és sorolhatnám estig. Illetve nagy kérdés, hogy a fiatalok (Májer, Lukács, Banóék) mennyire izmosodnak bele a bajnokságba.

          1. A Te optimizmusoddal nehéz versenyezni! Bízol 1-2 stabil védő, és egy jó szervező érkezésében – 0 forint vételáron. :)

            1. Ja, sajnos mindig 3-4 melléfogásra jut jó esetben egy használható ember. Ne felejtsd el, nem azt írtam, hogy újra bajnokok leszünk, hanem azt, hogy nem lesznek kiesési gondok…

              1. Én értem, de ha mondjuk csak 2 ember távozna, és jön helyettük néhány Kosút, Kukoc szintű játékos, akkor ismét sikerül egy nagyot lépnünk visszafelé. És most állunk egálban a győzelmek, és vereségek közt…

      1. Az ilyen fajta magabiztos optimizmussal lehet a legnagyobbat koppanni.

  4. Fasza…7 NB1-es vagy nemzetközi tapasztalattal rendelkező játékosunk a kezdőben az NB3-as meccsen és 30 perc után 3-0 az ellenfélnek…És leszarom,hogy 2. az ellenfél…Ez így elég gáz!

        1. Azt írják,Lovrics is valószínűleg súlyosabban megsérült.Nézhetjük majd Kosútot a bajnokság hátralévő részében Baráth pótlásaként,mert visszaesőként jópár meccsre elmeszelik,az tuti!

  5. Erikesen feldobni mind a négyet meg a Darkot,aztán szóljon a rock.

        1. Engem is. Nem tudom, hogyan vihetem ki ezután a családot egy Kövesd elleni meccsre. Lehet, hogy írok is az MLSZ-nek, ki is ez a nő?

  6. Gondolom most nem vigasztal ez senkit, de Ivancsics Gellért ismét gólt szerzett a Rákócziban, ráadásul ismét nagyon fontosat: a vége előtt 15 másodperccel (!!!) egyenlített a III. kerület ellen egy sarkazásos góllal. Ezzel nagyjából-egészéből felsarkazott minket a másodosztályba:
    http://adatbank.mlsz.hu/match/46/0/16970/26/1248162.html

    Néhányszor meccs közben kijött a sodrából, láthatóan zavarta, hogy a többiek nem értik, amit szeretne, kár, hogy nem láttam Honvéd meccsen, kíváncsi lennék, vajon ott is tolt-e ilyeneket?

    Áfonya bácsi írta, hogy rokonszevez a kerületi klubbal, mostantól én is. :) Eleve meglepett, hogy majdnem teltház volt (kb 800 néző), akik ráadásul igen komoly szurkolást produkáltak. A stadionjuk olyan, mint a Vasasé volt a felújítás előtt, tehát az egyik hosszanti oldal mellett van egy fedett lelátó, meg az egyik kanyarban pár lerakott szék és ennyi, csak sokkal kultúráltabban néz ki. Ráadásul a csapatuk is nagyon jó, alaposan megszorongattak minket, jövőre harcban lesznek a feljutásért. Ha valaki még emlékszik a Vasasból a Tóth András nevű mészárosra, ő az edzőjük, végigüvöltözte a meccset, de az tény, hogy a III. kerület tavaszra nagyon jó lett vele. A szurkolókat, miegyebet figyelembe véve, ebben a klubban lenne potenciál szerintem, sokkal inkább, mint néhány egykori “nagycsapatban” (pl Csepel).

    1. Azért a Csepelnek most jöttök egy nagy köszönömmel, amiért elintézték az Ajkát… :)
      A Kercsi a 90-es évek elején az NB2 egyik (ha nem A) legjobb csapata volt, stabil 2-3 ezres nézőszámmal, nagyjából 5-6 fordulóval a bajnokság vége előtt mindig feljutásra álltunk, aztán szépen leadtuk a meccseket, nehogy ez megtörténjen. :) Aztán egyik évben úgy döntött fő szponzorunk, Klivinyi úr (a messze földön hírhedt High Life Disco tulaja, az akkori felvilág egyik feje, Klivinyi Kinga jelenlegi kéziválogatott Faterja), hogy mégis vállaljuk be az élvonalat. Nem jött be, kizakóztunk, aztán megindultunk a lejtőn, 20 évnek kellett eltelnie, hogy újra felcsillanjon egy kis reménysugár, hogy lesz itt még jó foci.
      Egyébként a Kercsi nem kis játékosokat nevelt ki, Mészöly Kálmán, Dunai Anti, Müller Sanyi, vagy ha már Honvéd blog, Esterházy Marci és Garaba Imi is nálunk kezdte pályafutását. De ha a jelenre fókuszálunk, akkor például Kleinheisler Lacikára is rennnnnndkívül büszkék vagyunk… :D

      1. Igen, meccs közben folyamatosan követtük az Ajka meccs alakulását, nem kicsit könnyebbültünk meg a végén. :)
        Azt nem is tudtam, hogy Kleinheisler is III kerület nevelés, annak ellenére, hogy egész erős a csapat, szerintem még azért beférne. :)

  7. Kukac egy fabatkát sem ér, el kel küldeni a francba + mindenkit akit nyáron ide hoztak (Danilón kívül). Jöjjenek a fiatalok inkább.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.