Akadémiától Parókáig

Olyan szemrehányóan nézett már rám a bicikli az előszobában, hogy láttam rajta: nagyon is rossz néven veszi, hogy már ennyire belelógtunk a tavaszba, de idén alig használtam. Sehol egy ESMTK-meccs, már másfél éve nincs Bozsikba-kigurulás, és a hűvös tavasz is gyenge indok a munkahelyre bringával való bemenetel negligálására – szinte hallottam/éreztem a sértett szóaradatot felém szállni a kormány felől, így nem tehettem mást, nyeregbe ültem és lecsorogtam a wekerleközepi körúton keleti irányba Apuért, aki viszont egy igazi bringamanó, annyira, hogy Fanta wekerlei újságíró barátja egy remek leíró-definíciót is gyártott róla tavaly: “Édesapád sokszor látom kerékpáron…elég sokat mozog a telepen“. Eufemisztikus megfogalmazása ez Fater hrabali bringás csavargásainak, annyi szent.

Miután Apu is becsatlakozott, közös úticélon nem sokat töprengtünk: nézzünk rá a tavaly ősz óta nem látott Bozsikra, vagyis a hűlt helyére, meg az Akadémiát is felkutathatnánk, igazán. Szó szót, úticél pedig útcélt követett, és rövidesen szálltunk is a borús idő ellenére kokettáló csitrinek öltözve harsánykodó tavaszi Wekerlén, majd Öreg-Kispesten át. Kispest nekem mindig valahol a Honvéd, ezt már sokszor leírtam, így senki sem lepődik majd meg most sem, ha bevallom, hogy Csilláék volt háza előtt az Esze Tamás utcában a bajnoki döntő tömény levegőjű éjszakája, a Kossuth Lajos utcán áttekerve és kinézve a 42-es felé a 90-es évek végi gyalog hazamenetelek, a Jázmin-Kisviola-Endresz utcák Bermuda-háromszögében pedig az utóbbi évek őszi és tavaszi emlékezetes meccsestéi jutottak eszembe, csőstül.

Az Akadémiánál kezdtünk, a halványszürke égen kicsit a Nap is előbújt, ahogy leparkoltuk a bicikliket az egyik fa virágosláda-és-egyben-pad készség oldalán, én pedig kicsit elmélázva néztem a bejáraton át ki-be áramló magyar és külföldi focistaifjakat, szláv és izraeli srácok csiviteltek nagy elánnal, a Sparta Rotterdam és a Sturm busza pedig csöndes méltósággal parkolt a térkőtenger szélén. A térkőtengerén, ami e kis moozgásokat leszámítva szinte teljesen kihalt volt, csak egy jó Technikai Tamara czukkoskodott az autója mellett egy klubalkalmazottal. Az épülettömb csöndesen vetett árnyékot a placcra, hátul, az edzőpályákon is valami sziesztahangulat lengedezett. Fura így belegondolni, méláztam, hogy az interregnum- állapotok (jogilag most nincs interregnum, belátom, de a tulajok igazi személyzetátalakítása szerintem legfeljebb várat magára, el nem marad) mennyire leképeződnek a hangulatban és látványban is az arra érzékeny szemnek, és furcsa volt abba is belegondolni, hogy valamelyik emeleti irodában már senki sem majszolja a daily buktát valami félelmetesen true bőrkabátban szörfözve a youtube-on, újabb bálásKonére vadászva.

Következő célpontunk a Bozsik volt, itt a régi állóhelyi bejáróig csorogtunk a bringáinkon, ahol Fater előhalászott a zsebéből egy csöppnyi fotóapparátot, hogy csináljak képet az ex-stadionról. “De itt a telóm is...”, ellenkeztem, “meg ráadásul ott vannak Fanta drónképei az építkezésről…
A Hanta csináljon drónképeket, én meg csinálok fotót” – közölte orrát felhúzva Apu, majd körbecirkálta a terepet ágaskodópozícióért, amit persze nem lelt, így nagy dörmögve mégis beleegyezett, hogy otthon mutassam meg a Fanta-képeket (azt hiszem ez már így tudatosul benne, hogy Fanta a drónmágus, nem a derék olvasónk, bocsásson meg az önzetlen beküldő).

A monstre túrát végül a Kispesti Temetőben zártuk, nagyszüleim sírjára helyezve 2 csokrot. Ilyenkor mindig leülök mellettük egy pár percre, és gondolatban végigrohanok azokon a “híreken” amit nekik mondanék arról az időszakról, mióta nem voltam kinn, alapvetően magamről és Öccsről, de Papának azért 1 mondatot mindig a Honvédról is. Ugyan ő nem volt akkora focidrukker, mint Apu vagy Öcsém vagy jómagam, de mégiscsak atletizált a KAC-ban, szóval gyerekkoromban becsületből mindig megnézte a Honvéd meccseit a TV-ben, bár mindig hozzátette azt is, hogy Puskásnak, Bozsiknak és Bányainak a cipőjét se… (meg Tichyét, tette hozzá ilyenkor Fater és ebben egyet értettek az Öregével). Szóval egy mondatot most is kapott a klub, mi pedig indultunk haza. Azaz indultunk volna, de Apu közölte, hogy tegyünk egy kört még egy oldalsó parcella felé. “Ott van eltemetve a Nagy Istán, a Paróka. Parókának becézték, mert korán kopaszodott. Na mindegy is, gyere arra, Ati, megmutatom.” – Nem ellenkeztem, Apunak vannak néha ilyen fordulatai, és abból mindig valami érdekes kaland sül ki, így gurultam utána. És valóban a sírkövek között egyszercsak előbukkant egy egyszerű emlékkő, rajta a Nagy István 1939-1999, Emlékére állíttatták sporttársai felirat. “Kispesti volt ő is?” -kérdeztem. “Neeeem“- válaszolta Apu elgondolkodva. -“MTK-s, de imádtuk a játékát, azért nem semmi csapat volt az sem, az Oborzil Satyával jó kettős voltak…” (Ennél az Oborzil Satyánál plüss hegyiivánok kezdtek hullani az égből a lelki szemeim előtt). “Végül a Bp. Spartacusban fejezte be, az NB II-ben, de miatta még néha oda is kijártunk. Mióta pár éve észrevettem, hogy itt van a sírja, mindig ha jövök a Papáékhoz, hazafele idegurulok, és lesöpröm ezt is, mert mindig tele van minden szeméttel, avarral. Hát idegurulok, és lesöpröm. Na ennyi. Még ne gurulj tovább, beugrom a révaiba”.

Úgyhogy nem gurultam, hanem megálltam a temetőkapu előtt, és azon gondolkoztam, hogyha Hrabal vagy Krúdy, vagy Neruda ismerte volna a Fatert, azt hiszem meghívták volna egy jó korsó sörre, én meg majd, ha megérem, szeretnék ennyi idősen legalább ennyire érzékeny maradni ezekre a kis finomságokra, mint ez a kis kitérőnk volt hazafele. Úgyhogy már épp elérzékenyültem volna, mikor a slóziról visszaérkező Fater elsüvítve mellettem lefékezett, ránézett a Bozsikra, majd közölte.
Jövőre meg kiesünk.” – majd kövér gázzal elporzott a Hengermű irányába.
Én pedig mosolyogva gurultam utána.

“Akadémiától Parókáig” bejegyzéshez 26 hozzászólás

  1. Nehezen lehetne jobban kifejezésre juttatni a XX. század már elmúlt, de még ilyen emlékképekben fel-feltörõ életérzéseit az ilyen írásoknál.

    1. Ez a Felcsút utánpótlás-alapítványa, a PAFC ettől teljesen különböző cég – ettől lesz ez igazán durva.

  2. Juhász Rolanddal kell Danilonak megküzdenie, ha holnap verjük a Soroksárt.

  3. Fú, gyerekek, ez a Vidi odalépett a gázra rendesen… Leiskolázták a Debrecent…
    Ha bejutunk, nem lesz egyszerű meccs a kupadöntőben..

    1. Nekem is néha eszembe jut, tulajdonképpen milyen durván simán (ez némileg képzavar) elengedtük. Volt nincs. :) Nincs már Honvéd napja eljött már, azt kész. Mégiscsak valahol az életünk része volt több, mint egy évtizedig. Mondjuk ő is jól eltűnt a bal fenéken. Kupadöntőre vajon eljön (haha, már ha bejutunk)?

  4. Na, az IQ koronázatlan királyai a szomszédban már a tőlük megszokott korrektséggel buzikispesteznek,mert letiltották őket (egyelőre) a hazai szektorokba való jegyvásárlásról. Itt üzenném azoknak a szurkolótársaimnak(leginkább az ultrarészének),hogy ezért/ennek kizárására volt jó a (kötelező!)klubkártya b+! De olyan jó tüntizni mindig vmi ellen… Esélyük nem lett volna hazaiba menni. Így ott lesznek,ezáltal valakiknek kellemetlen,valakiknek érdekes szituk fognak kialakulni,de érzelemmentes,na az biztos nem lesz. Jó,van aki ezt szereti(nekem pl tetszik),viszont a békésebbeknek ez lehet nem annyira jön át,de nekik nyilván nincs is mitől tartani(aki nem akar fesztiválozni,annak nem is osztanak általában jelmezt,szóval ők csak mozizzanak nyugisan,de a jelenlét kötelező). 😅
    Tehát, ha már így van,remélem kidugjuk az orrunkat jó sokan és tesszük a dolgunkat. Nekem eszem ágában nem lett volna menni,mert teljesen őszintén mondom,nagyon-nagyon nem érdekel a meccs,hidegen hagy ez a szar….,de így ezt most nem tudom másnak venni,mint kötelességnek. Te is vedd annak. Mindenkire szükség van,presztízskérdés,h ezek a …… ne tudjanak a mi hazai pályánkon pofátlanul örömködni.
    Aki tudja,vegye meg online klubkártyával szerdán,mert csütörtöktől bukni fogjuk(akkor indul elvileg a pénztári értékesítés),ha a nagy bajnoki mámorukban még szabikat is vesznek ki melóból,hogy beálljanak a pénztárakba jegyért,mi meg kibattyogunk a zárás előtti percekben…
    Szóval:hajrá. (Ki ne hagyja valaki,mert a szezon legérzelemdúsabb meccse lesz garantáltan.)

    1. A honlap azt írja, az elővételes pénztárban is kell klubkártya. Aztán gondolom ha marad jegy szombatra, azt már esetleg odaadják klubkártya nélkül is.

      1. pár napon át lehetett venni klubkártya nélkül, szóval aki korán kapcsolt, az már jöhet.

    2. És tényleg vannak annyira buták,hogy olyanon filózgatnak hogyan fognak kivezetni többszáz fradistát. Az eszükbe sem jut,hogy pár pofon kiséretében dicstelenül távoznak majd,miután egy gólnál kiderül,hogy fradisták(mint a legutóbbi meccsen).

      1. Alza típusú zöldtaknyok bárhol felismerhetők, nem kell ahhoz gól.

  5. Koromnál fogva nem láttam Parókát játszani (legalábbis nem emlékszem, bár lehet, hogy pár évesen mégis), de sok jót hallottam róla én is még a kistextes időkből! Nagybátyám (valójában bonyolultabb rokoni viszonyban álltam Polgár Lacival…) a Kistextnél dolgozott, valami kisfőnök volt a szállításnál, nem emlékszem pontosan, mert sajnos elég korán elment… Régi honvédos volt ő is, a Honvédból ifi válogatott is volt, de sajnos a szíve miatt csak alacsonyabb osztályban játszhatott, azt se túl sokáig (ez volt a Kistext SK). Utána talán szakosztályvezető lett, bár ezek a pozíciók kiskoromban még nem voltak teljesen tiszták előttem, mindenesetre ő vitt ki először (és még sokszor utána is) a Bozsikba! Akkor még nem volt amerikai hot-dog, meg ilyesmi, így mindig a helyszínen kente nekem a májkrémes kenyeret (az én fiamat már hot-doggal is tudtam csábítani…) a haverjai legnagyonn örömére, és folyamatos zrikálás közepette! Ezúton köszönöm Neked, Laci, hogy örök Honvédossá tettél!:)
    Hová jutottunk el Parókától…

  6. Ennél az Oborzil Satyánál plüss hegyiivánok kezdtek hullani az égből a lelki szemeim előtt… Hrabal, Krúdy, Neruda…RW .. ennyii.. :)

  7. Lehet Boér Gábor lesz az edzőnk jövőre. Békéscsabáról távozik és Szentes elég közel van Csabához :-)

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.