Három nappal a vezetőedző kirúgása után megszólalt a szakmai munkát felügyelő sportigazgató

Esküszöm, miután elolvastam a klubhonlapon megjelent miniinterjút Urbányival, még jobban összezavarodtam, mint eddig voltam.

Amúgy se egyszerű a helyzet, próbálok mérlegelni magamban, végiggondolni, hogy mit tudunk, mit fogadhatunk el tényként, ezekből mire lehet fixen következtetni, mire nagy valószínűséggel, valamint milyen scenáriók lehetségesek az ismert változók mentén?

2020 egy bonyolult világ. Két éve minden sokkal egyszerűbb volt: a merev és egyértelmű struktúra miatt, ha nagyon nem ment, ha rossz irányba mutattak a számok, akkor ki lehetett mondani, hogy például: Supkának mennie kell! Nem feltétlen Supival volt a probléma, bár az eredmények vele nem jöttek, hanem a merev szerkezetből eredő meghatározottságokkal. Akkoriban az edző volt az a fogaskerék, ami a leginkább csereszabatosnak tűnt a rendszerben.

Van tehát min gondolkodni.


Öncélú, átugorható rész

Pedig a napok pörögnének a Kispest nélkül is, komoly meló mostanság beosztani a hirtelen ránk szakad szabadidő-mennyiséget:

  • a lezárások miatt végre van idő bepótolni pár komolyabb hiányosságot sorozatfronton: például a Nagy pénzrablást (Money heist), valamint az Utopia idei kiadását, ha már az angol eredeti óriási kedvencem volt.
  • mivel még mindig nincs igazán gamelésre alkalmas gépem (igen, tudom, legalább egy éve húzom-halasztom a vásárlását, ráadásul az elmúlt hetekben beestek az újgenerációs konzolok is), ezért az átmeneti időre döntést kellene hozni, hogy Google Stadia vagy Microsoft Xbox Game Pass Ultimate előfizetés legyen a felhős játékokra? (Esetleg Nvidia Geforce Now, és akkor hozzáférhetek a steames* könyvtáramhoz?) Picsába, nem tudom. Annyi fix egyelőre, hogy az átmeneti időben egy MacBook Pro 2015 nevezhető az elsődleges gépemnek, illetve van még egy Xiaomi MiBox 3 androidos set top box a tévére kötve, hátha azon elfut valami streaming megoldás. Szóval tényleg nem egyszerű döntés, viszont a decemberi bezárkózás alatt szeretnék játszani. (Egyelőre Apple Arcade-on tolom: A Spongyabob zseniális, Rayman is bármilyen kiadásban, a Samurai Jackhez még mindig nem tudtam bekonfigolni a kontrollert (az iOS 13.valahánytól gyakorlatilag le vannak tiltva a nem Xbox-kontrollerek), az Oceanhorn 2-ről és a Sonic Racingről is jókat mondanak, még egyiket sem próbáltam.)

De ennyit a mindennapok kihívásairól. Vannak fontosabb dolgok is.

(* Már feltéve, amihez sikerül. Nekem pár játékot rántott be mindössze, viszont azt el kell ismerni, hogy wifin, távol a routertől a Sniper Ghost Warrior 3 egész szépen futott alatta. Havi 5,49 dolcsit akár meg is érhet.)


Vissza Urbányihoz

Szóval olvastam vele az interjút, és volt pár érdekes rész.

(…) a Honvéd érdekében szó nélkül vállalta a feladatot. Ami nem egyszerű, mint ahogy a tavaszi sem volt az, de Pisont István akkor is bizonyította, hogy képes felrázni az öltözőt, felszabadítani a játékosokat. Tud csapatban gondolkodni, egységet létrehozni (…)

Egység, csapat – mintha az elmúlt hónapokban hiányoztak volna. Kemény szavak. Akár úgy is olvashatnánk, hogy az öltöző szétesett, egyéni érdekeket kezdtek el követni a játékosok, és – esetleg – néhányan egyenesen az edzőjük ellen fordultak. (Ne feledjük, tavasszal, az MTK elleni kupelődöntő odavágója után már volt egy nagyobb csapatmegbeszélés “Mi a baj?” címmel.)

Ha csak részben igaz a feltételezésünk (olvasatunk), akkor tényleg nagy a baj. Több olyan játékos is van a keretben, akinek egyszerűen jól felfogott érdeke kell legyen a jó szereplés, mert magát újra felépíteni érkezett hozzánk. Nagyon meglepő lenne, ha ennyire az önérdekükkel szemben cselekednének. Esetleg azt lehet még elképzelni, hogy egy Magukat Felépítők vs. Elkényelmesedők klikkesedés alakulhatott ki.

Karácsonyig négy sorsdöntő meccsünk lesz, szombat-szerda ritmusban, nincs idő ismerkedni, kísérletezni, hanem egymásban bízva és egymást segítve kell küzdenünk.

Tényleg nincs, remek meglátás. A számok is ezt igazolják.

Mi nem működött Bódog Tamásnál?

Amikor leültünk Tamással tárgyalni örült a Honvéd megkeresésének. Sem a kerettel, sem a stáb összetételével kapcsolatban nem volt kifogása. A megbeszéléseken azt mondta, hogy a csapatban van potenciál, a stáb megfelelő és gólokat, letámadást, látványos focit ígért. (…) Aztán elindult a bajnokság, meglehetősen hullámzó játékkal. Volt néhány jó periódusunk, de a látványos játék, az eredményesség elmaradt.

Legalább azt megtudtuk, hogy Bódog kinevezésében Urbányinak már szerepe volt. Sőt, Bódog a kerettel is elégedett volt a nyár elején, a friss igazolások nélkül is vállalta azt, amit vállalt.

Viszont.

A meccshiánnyal küzdő játékosok nem fejlődtek eléggé, az edző és a csapat közötti kommunikáció nem igazán működött. A koronavírus második hulláma pedig tovább rontott a helyzeten. Mindezek együttesen vezettek a váltáshoz.

Hoppá.

A kommunikáció nem igazán működött – mondja Urbányi. Valahogy sejtettük. Bódog múltjában rendre megtalálni a nem működést, így könnyű arra a következtetésre jutni, hogy bármennyire is felkészült, céltudatos edzőt, egyszerűen alkatilag alkalmatlan (hogy ezzel az erős szóval éljek) egy csapat kialakítására.

A meccshiányos játékosok fejlődésének hiánya egy bonyolultabb probléma. A nyári felkészülést követően érkeztek, és nyilván nem egyszerű egyszerre szinten tartani egy keretet, miközben nem kevés játékost kell kellene felhozni a többiek szintjére. A kapott gólok szerkezetének vizsgálata arra enged következtetni, hogy inkább a fordított út sikerült, és a keret egésze gyengült le egyfélidős-hatvan perces csapattá, és így idomult a lemaradással küzdő játékosokhoz. Hiába az öt cserelehetőség, tizenhat hatvan perc körüli játékossal nehéz megoldani a kilencven perces meccseket, pedig számszakilag alig van különbség, azonban a dolgok jelen helyzetben egy szorzásnál valamivel összetettebbek:

11 x 90 = 990 perc
16 x 60 = 960 perc

Pér bekezdéssel később maga Urbányi erősít rá a gondolatmenetünkre:

Ráadásul voltak játékosok, akik hosszú kihagyás után érkeztek hozzánk. Mindezeket figyelembe véve nem volt könnyű helyzetben Bódog Tamás sem, mint ahogyan egyik NB I-es edző sincs – de hogy vannak játékosok, akik 4-5 hónap elteltével láthatóan rosszabb állapotban vannak, elsősorban mentálisan, mint amikor nyáron ide érkeztek, azért aligha a vírushelyzet felelős csak!

Elsősorban mentálisan – és gondolom másodsorban fizikálisan. A mentálisba kapaszkodva könnyű visszakanyarodni az edző feltételezett személyisége és annak az öltözőre gyakorolt hangulatának kérdésköréhez. Egyre bonyolódik Bódog megítélése.

Nekem van egy elméletem, bár megerősíteni csak indirekt módon, számokkal tudom. Elmondom:

Bódog tényleg jót akar. Nyilván jót akar, hiszen ötven éves, edzőként fiatalnak számít, ha egyszer nagyot gurítana, sima élete lenne azt követően. Bódognak tehát érdeke az eredményes és(!) a jó foci. Fontos az és, mert relatíve eredményes edzőt viszonylag könnyű találni, azonban olyat, aki jó és előremutató focit játszat a csapatával egyszerűen lehetetlen. Pláne magyar kiadásban.

Bódog tehát belép egy öltözőbe, antré. Elmondja mit szeretne. A játékosoknak tetszik, persze, hogy tetszik, azt játszanák kicsiben, amit a Liverpool, talán még eredményesek is lehetnének vele.

Tart ez az állapot, az ún. hurráhangulat korszaka pár hétig-hónapig, majd kezdik megismerni egymást. Egyrészt az elvárásokat támasztó edző személyiségét, másrészt a játékfilozófiáról alkotott elképzelését. Innentől táblázatosan.

edző személyisége /
elképzelés leoktatása
kiszámíthatóis-isnem kiszámítható
jó tanárABC
is-isDEF
nem igazán jó tanárGHI

Emlékezzünk vissza az iskolás éveinkre. Nem feltétlen esett egybe a jó és a szerethető tanár fogalma. Egy dolog azonban biztos volt, hogy bármilyen kegyetlen is volt, a kiszámítható tanárokra emlékszünk vissza talán a legszívesebben. A kiszámíthatónál tudtuk, hogy mi lesz. Ha nem készültünk: egyes; ha készültünk: a tudásszintünknek megfelelő értékelés. Nem pofára mentek az osztályzatok, hanem tudásra. A tanár arca esetleg morcos volt, a stílusa is kissé faragatlan, sosem bratyizott a diákjaival, viszont ami tudást át kellett adnia, azt át tudta adni.

Bódogról egyelőre nem tudom eldönteni, hogy a fenti táblázatban, a tanáros hasonlatot figyelembe véve hova soroljam. Hajlok az E és az I közötti állapotra, viszont abban is biztos vagyok, hogy nem ennyire bináris a helyzet, és inkább egy négyosztatú, jóval finomabb ábrázolásra képes grafikonon kellene jellemezni, ahol az egyik, mondjuk a vízszintes tengely a tanári kvalitás, a függőleges pedig a kiszámíthatóság.

És a végére is maradt egy érdekesség:

Tudjuk, hogy ez egy alakuló félben lévő keret, vannak posztok, amiket meg kell, és tervezünk is megerősíteni a tél, illetve nyár folyamán. Mindezzel együtt, hogy ez egy nagyobb lehetőségekkel bíró összetétel, mint a tavaszi volt, nos, azzal szinte mindenki egyetért.

Már a télen erősíteni kell. Rendben, az erősítés minden csapatnak jól jön. Viszont azt nem értem, hogy mire erősítünk? Mi az a játék, mi az a filozófia, amit követni szeretnénk? Erősítünk a Rossi-féle hagyatékra, vagy erősítünk a Bódog által elképzelt játékhoz?

Jelenleg az van, hogy nincs véglegesített edzője a csapatnak, azt követően, hogy az elmúlt pár hónapban egy berögzült, jól elsajátított játékrendszerről próbáltunk átállni egy totálisan más felfogásra – és ezt az átállást vagy lekövették az igazolásaink, vagy nem. Most még tovább szeretnénk igazolni, miközben nem tudjuk (mi legalábbis nem), hogy kivel képzeljük el a folytatást.


Sajnálom, de ez az interjú engem nemhogy nem nyugtatott meg, hanem még jobban elbizonytalanított.

Egyelőre nem is merek nagyon előre tekinteni, inkább ugyanazt mondom, mint Urbányi:

(…) négy kupadöntővel felérő mérkőzés vár még ránk.

Pontosan. A lehető legtöbbet kell közülük megnyerni, hogy egyáltalán legyen értelme a folytatásról érdemben beszélni.


címlapkép (balról-jobbra): Urbányi, Urbányi, Urbányi, Urbányi, Urbányi, Urbányi, Urbányi, Urbányi, Urbányi, Urbányi, Urbányi (takarásban), Urbányi, Urbányi, Urbányi, Urbányi (takarásban), Urbányi, Urbányi, Urbányi