Valószínűleg nem csak az utolsó percekkel van itt a baj, hanem az összes többivel is

Bp. Honvéd – Mezőkövesd 2-3

  • 7. perc // 0-1
  • 17. perc // emberelőnybe kerülünk
  • 69. perc // 1-1, vagyis egyenlítünk az emberelőnyünk 52. percében
  • 82. perc // 2-1, vezetünk az emberelőnyünk 65. percében
  • 85. perc // 2-2, Batik bénázik, egyenlít a Kövesd az emberelőnyünk 68. percében
  • 93. perc // 2-3, Batik kéz, tizenegyesből újra vezet a Kövesd az emberelőnyünk 76. percében

A Fradi ellen 67 percet játszhattunk emberelőnyben (0-1-nél), és érdemi veszélyeztetés nélkül hoztuk le vereséggel a meccset. A Kövesd ellen 77 perc emberelőnyt kaptunk (0-1-nél), ugyanúgy hazai pályán, viszont most legalább voltak helyzeteink, azonban Antal talán életében először jól védett ellenünk, vagyis a végén így is kikaptunk.

Nincsenek szavak, még most, másnap sem.

(címlapképünk: a meccs egyik legjobb pár perce, amikor nem láttunk semmit belőle)


Egyszerűen az van, hogy kezd egyre nagyobb szenvedés lenni szurkolóként Feri edzősége.

Egyszerűen nem érzem, hogy arra az egy-egy néha előforduló részsikerre kellene alapoznom, amikor azt látom, hogy a márciusi érkezése óta alig van előrelépés, és jóval több a megalázó, durva vereség, mint az a pár részsiker (l. mondat eleje), amibe kapaszkodva bíznom kéne a jelenlegi felépítményben. Nekem egyszerűen nem megy egy ideje, bocsánat.

Én Ferit nemhogy kezdem elengedni magamban, hanem valahol már elengedtem, és várom, mikor lesz vége a szenvedésünknek. Fáj az a pazarlás, amit hétről-hétre látunk, hogy ezzel a kerettel ennyire vagyunk képesek. Nem fogok tüntetni Feri ellen, de azt sem fogom elfogadni, hogy ilyen meccs egymillióból talán, ha egy van, hiszen semmi különös nem történt:

  • ismét képtelenek voltunk tartós emberelőnyben meccset nyerni,
  • sokadszorra kaptunk ki az utolsó percekben,
  • a különbség csak annyi, hogy szintet lépve, végre sikerült kombinálnunk a dolgokat:
  • hazai pályán, tartós emberelőnyben, az utolsó percekben fordítják meg ellenünk a meccset.

Akarom én ezt?

Csak egy pici játékunk lenne, egy iciri-piciri, egy csíra, egy kezdemény, amiben legalább pár sörtől bódultan bízni lehetne, tényleg bármi, hiszen az elmúlt évtizedek rászoktattak az igénytelenségre a futballban, szóval tényleg bármi jó lenne.

És/pedig ebben a bajnokságban nem kell sok. Itt bárki bárkit megverhet, bármi megtörténhet (l. a mi meccsünket, vagy akár az Újpest-Videotont), azonban ha kicsit tudatos vagy, akkor legalább annyit elérhetnél, mint a Kisvárda. Értitek, a k*b*sz*tt Kisvárda, és nem a Honvéd.

Nem most lett elegem, de most legalább kimondom, hogy ez az egész, amit mi sportszakmailag előadunk, az mégis mi a fene akar lenni? Mit akar a klubvezetés, lesz bárminek bármi következménye valaha? Mit akar az edző, mit akarunk a csapattól egyáltalán? Meddig még?


Legfeljebb majd ide is tesázik egyet kiváló érzékkel a kvázitulajdonos úr, ahogy a szurkolók egy nem elhanyagolható része értelmezi CR2 szerepét.


Aztán persze lehet, a Nagy Döntésképtelenség és Látszólagos Alkalmatlanság nem más, mint a Valódi Profizmus, és a kőkemény számok, adatok, elemzések alapján egyértelmű, hogy ki kell tartani Feri mellett, mert látszik az irány, tudatos a mozgásunk, türelem, türelem, türelem.

Természetesen, amennyiben a fenti helyzet előáll, úgy véresre fogom tapsolni a tenyerem az űrfocinkon, őszintén boldog leszek, revideálom az összes álláspontom, és egy

Tévedtem,
végig Ferinek volt
IGAZA!

feliratú pólóban fogok azt követően meccsre járni, hogy látható legyek, hogy leköphető, megdobálható legyek, mert olyanokat mertem leírni a Nagyszerű Koncpecióról, hogy elegem van a közös szenvedésből.


Az utolsó percekben konkrétan minket megverető Batik egy külön fejezet, azonban ezt az aktát csak résnyire merem kinyitni:

  • tényleg mindent megtehetnek a játékososok a legkisebb következmények nélkül?
  • mert a meccsen az látszott, mintha semmi sem érdekelné a játékosok egy jelentős részét, úgy passzolgattak, sarkalgattak, olyan volt a hozzáállásuk, mintha
  • minden, még a szar is le lenne szarva.

Olyan érzésem volt, mint akik leszakadtak a valóságról, a saját kis világukba fordultak (l. hasonló: a klub szintén egyre inkább szorul vissza a saját világába, nulla reakcióval a közegére), ahol nincs kontroll, ahol nincs számonkérés, ahol a mindennapok része a kurvajók vagyunk, vérprofik vagyunk vonal hangsúlyozása, és ami egyre inkább kijön rajtuk a meccseken is.

És mondom, az a kemény, hogy nem csak a játékosok, hanem az egész felépítményen, az egész klubon ezt a magukba, a saját kurvajóságukba fordulást érzékelni. Ráadásul, amilyen pechünk van, hónapok, félidények óta így élünk, és egyre inkább kezdik elhinni a saját maguk által kitalált valóság(ok) valóságos valóságát, kezdik szinte egyetlenként kezelni – és egy olyan álomvilágba ringatják magukat, ami kikerülve a Zord Valódi Valóságba, a mérkőzéseken megmérettetve rendre kiderül: totális csőd, még időhúzásnak is gyenge.

Köszöntem a figyelmet.


Továbbá //

  • annyi is elég volt ellenünk, hogy az emberhátrányban játszó ellenfél,
  • gólhátrányban, amikor már édesmindegy, akkor nem csinált semmi extrát, semmi váratlant, mint
  • letámadtak minket a térfelünkön, hátha.
  • És bejött.

Vagyis tényleg semmi különös nem történt, ami egy ilyen helyzetben váratlan lenne, mégis képtelenek voltunk megoldani a feladatot.


Utolsó perces meccsek az elmúlt egy évben //

  • 11.04. Felcsút, 90. perc 0-1, -1 pont
  • 11.29. Felcsút, 93. perc 0-1, -1 pont
  • 02.13. Budafok, 92. perc 2-3, -1 pont
  • 03.07. Kisvárda, 92. perc 0-1, -1 pont 
  • 03.13. Diósgyőr, 91. perc 0-1 0-0, spori nem adta meg
  • 04.18. Videoton, 78. perc 2-2, 90. perc 2-3, -1 pont
  • 10.01. Kisvárda, 93. perc 2-1, +2 pont
  • 10.24. Mezőkövesd, 85. perc 2-2, 93. perc 2-3, -1 pont

Az utolsó negyed órában két meccset is elveszítettünk úgy Ferivel, hogy előtte vezettünk: áprilisban a Videoton, most pedig a Mezőkövesd fordított ellenünk.

Nekem ne mondja senki, hogy a harminc bajnokiból hét nem statisztikailag releváns mennyiség. Az. A meccseink nagyjából negyedén a kilencvenedik perc után kapunk ki.


Osztályozókönyv //