Amiről ha ketten tudnak, és egy beszélgetés általában ilyen, akkor arról mindenki tud

Igen, tegnap délután néhány szurkoló elbeszélgetett pár játékossal és edzővel arról, hogy mégis mi a fene történik Kispesten? Ki a felelős, mit lehetne tenni, esetleg, miért ekkora szar az, amit művelnek? Az emberek leginkább neveket, tényeket, indokokat vártak, azonban annál az üres fecsegésnél alig kaptak többet, mint amit a hivatalos kommunikáció is lehoz hétről-hétre.

A játékosok közül néhányan beleszaladtak a beszélgetésbe, néhányan maguktól jöttek oda, néhányan csendben kivárták a sorukat, és voltak néhányan, akik egyszerűen kikerülték az egészet, és mindenki háta mögött besunnyogtak a stadionba. (Felmerül a kérdés, hogy az minek játszik/dolgozik Kispesten, akiben annyi bátorság sincs, hogy kiálljon a szurkolók elé? Náluk még azt is többre tartom, aki visszaszól, miközben kussolnia és tűrnie kéne.)

Hogy pontosan mi hangzott el a spontán kialakuló eszmecseréken, az nem feltétlen tartozik a széles nyilvánosságra. Ilyen helyzetben játékos, edző és szurkoló is jóval több érzelemmel beszél (esetleg ordítozik), és néha kicsúszhat a száján olyan információtöredék is, ami a csapat, a klub, esetleg a szurkolók belső ügye.

Inkább általánosságban pár dologról:

  • Ahogy a kikerült képek alapján is látható, Feri, Szamó és Batik hosszan beleállt a beszélgetésbe.
  • Feri rendesen kapta, és egyértelműen a kialakult helyzet egyik fő felelőseként lett meghatározva a szerepe. Bár a saját védelmében tett rá kísérletet, végül nem tudta kidumálni magát, és maradt ami volt: az egyik fő felelőse a kialakult helyzetnek.
  • A beszélgetés egy idő után magát ismétlővé és unalmassá vált, annyira nem hangzott el semmi érdemleges. Talán a legmegalázóbb az volt az érintettek számára, hogy az emberek sorra hagyták ott az üres fecsegésüket. Érzelmek voltak, tartalom nem sok.
  • A mit lehet tenni? c. kérdéskör foglalkoztatta legjobban edzőt, játékost és szurkolót is — mindenki a másiktól kérdezte. Egyértelmű válasszal azonban csak a szurkolók rendelkeztek.
  • A napirend előtti felszólalók, vagyis az egyéb autókban helyet foglalók mind ugyanazt mondták: elindultunk egy úton, bla, bla, bla, a három játékos nem véletlenül, bla, bla, bla — mintha ki lett volna adva kötelező kommunikációs panelként.
  • Egyetlen olyan mondat sem hangzott el a megszólalók bármelyikétől, hogy: bocs, (én/én is) hibáztam. Senki, de senki nem érezte felelősnek magát, bezzeg a kurva körülmények. Az, bzmg, a körülmények.

Néhány kérdés azonban végig nyitva maradt, hiába hangzott el normális hangnemben, vagy akár vörös fejjel ordítva:

  • Hogyan fordulhat elő, hogy egyes játékosok és/vagy alkalmazottak nem azt csinálják, ami vélhetően a munkaköri leírásukban szerepel? Ezek a játékosok miért vannak még Kispesten? Gondoljunk bele, ha mi nem azt tennénk, amit a főnökünk mond, és ami a szerződésünkben van, akkor mi lenne az állásunkkal?
  • Ha ekkora a szar, akkor minek ölelgetni mindenkit a meccsek előtt, és minek kitenni az erről készült képeket, eljátszva, hogy minden a legnagyobb rendben? Minek hazudozni?
  • Hogyan lehet három játékosra kenni az elmúlt csaknem két évet? Pláne úgy, hogy ebből a három játékosból az egyik hosszan sérült volt és csak tavasztól játszik egyáltalán, egy másikat augusztus legvégén igazoltak le; a harmadik pedig az egyik legtöbbet foglalkoztatott játékos a keretben? Ha tudták, hogy milyen bomlasztók, vagy mifenék, akkor miért kötöttek velük szerződést a nyáron? Mert mindegyikkel kötöttek.
  • Ki rakta össze ezt a keretet? Ki igazolt? Ki a felelős bármiért?
  • Neveket, neveket, neveket! — egy sem hangzott el, hiába volt általános kívánság.

Fogalmam sincs milyen hangulat lehetet a beszélgetést követően az öltözőben. A sunnyogók biztos kérdezgették a többieket, és biztos volt olyan is, aki nem vette jó néven, hogy belefutott egy ilyen eszmecserébe. Jah, hogy előfordulhat, néha felelősséget kell vállalni a cselekedeteinkért? Tessék.


Az egyik kapun keresztül be lehetett látni az edzésre. Pár percig figyeltem, akkor valami formagyakorlatot végeztek, és nem úgy tűnt, hogy közben kedélyesen beszélgetnének egymással.

Mielőtt kérdeznétek, a Mindenre Alkalmas Emberünk természetesen ott vigyorgott a pályán. Külön érdekesség, hogy egy időben ő volt a társadalmi kapcsolatokért felelős manager a klubnál, és mi sem bizonyítja jobban az alkalmasságát a posztra, hogy a szurkolókat (társadalmi kapcsolatokat) kikerülve, egy hátsó kiskapun sunnyogott be az edzésre.

Ilyenkor érzi igazán mélyen át az ember, hogy mennyire tróger klub lettünk.


Valószínűleg a bili tovább fog borulni a következő napokban, hetekben, ugyanis az internet korában az a tapasztalat, hogy ha valamit legalább két ember tud, azt hamarosan mindenki tudja.


🗣 a hozzászólás // előmoderált
🧸 az offtopicot // az offtopicba.