[HK017] Kérdésekkel provokálni egymást
Hétvégi Kötekedő podcast
Mastodon
mert célunk csak egy van
Hétvégi Kötekedő podcast
Honvéd – Nyíregyháza 1-1
Hát, akkor ez most elment. Talán ki lehet jelenteni. Múlt héten azt számolgattuk, amennyiben az ETO tartja a formáját, akkor három pont felett valamennyivel kellene zárnunk a meccseinket, hogy idény végén feljutó helyre kerülhessünk. Tegnap nyert az ETO, mi döntetleneztük, a szükséges átlagpontszám pedig 3,49-re ugrott. Ekkora bukásban sajnos reménykedni sem érdemes, pedig tudnák kárörülni Lukic miatt a bukásuknak.
Vagyis jövőre is másodosztály.
Az a másodosztály, ahol jelenleg az összes néző, tehát a bajnokság összes nézőjének (a klubok adatközlései alapján) 28 százaléka a Kispest meccseire kíváncsi. Nagyjából minden harmadik-negyedik ember, aki kiment egy NB II-es meccsre, az láthatta a Honvédot, vagy, és ez a jellemzőbb, már eleve a Honvéd miatt váltott jegyet.
„A veretlenség megmaradt, de sokra nem mentünk vele” bővebbenEsemények, amikre évek múlva is emlékezni fogunk.
Mindannyian pontosan tudjuk, a «jövőre csak jobb jöhet» feszes ellentmondásban van a «régen minden jobb volttal», amiből az következik, hogy 2023-at nem a klubtörténelem egyik legrosszabb, hanem valójában a jövőben várhatóan történetekhez képest egy mérsékelten sikeres évként kellene értelmezni. Az, hogy erre a ma embere mentálisan nem alkalmas, az egy újabb kritikája a magyar fajunknak. Képtelenek vagyunk valódik sikerként megélni a valódi sikereket a valódi sikerek pillanatában.
Hihetetlen, de közöttünk járnak az olyan emberek, akik például a kiesésünkben nem a rendszer, a klub, és legfőképp a csapat sikereit látják. Akik szerint nem az egytől-egyig csodálatos férfiak maradtak alul a pályán, hanem valamiféle sötét erő, egy háttérhatalom ármánykodása (talán listázni kéne őket!) vezetett idáig minket.
2023 volt az év, amikor a NER teljes mellszélességgel megérkezetett Kispestre, és megmutatta a valódi arcát.
Nekünk nincs más dolgunk, mint talpra pattanni, és véresre tapsolni a tenyerünket. A többit intézik.
„2023 legemlékezetesebb kispesti pillanatai” bővebbenElindult valami.
Néhány hete pár szurkoló gondolt egy nagyot, mert úgy érezte, az NB II-be kiesés, valamint az új klubvezetés együtt egy remek lehetőség arra, hogy új alapokra helyezze a szurkolók és a klub kapcsolatát. A Kispest és a Honvéd mindig is erős közösséggel rendelkezett, és ha valamit, ezt érdemes feléleszteni, gondozni, mert errefelé hagyományosan a szurkolók jelentik a klubot. A két háború között rendszeresek voltak a találkozók az egyik Kisfaludy utcai sörözőben, sőt, gyakran ott tartotta az egyesület a tisztújító közgyűléseit is. A hatvanas évek végén feléledt a Baráti Kör, azonban legtöbben talán a régi Hotelra emlékezhettek, ahová bejárhatott bárki, és ott egy Bambi mellett találkozhatott a játékosokkal, edzőkkel, vagy magával az atyaúristennel, Komora Imrével.
„Kétoldalú kerekasztal” bővebbenIgen, tegnap délután néhány szurkoló elbeszélgetett pár játékossal és edzővel arról, hogy mégis mi a fene történik Kispesten? Ki a felelős, mit lehetne tenni, esetleg, miért ekkora szar az, amit művelnek? Az emberek leginkább neveket, tényeket, indokokat vártak, azonban annál az üres fecsegésnél alig kaptak többet, mint amit a hivatalos kommunikáció is lehoz hétről-hétre.
A játékosok közül néhányan beleszaladtak a beszélgetésbe, néhányan maguktól jöttek oda, néhányan csendben kivárták a sorukat, és voltak néhányan, akik egyszerűen kikerülték az egészet, és mindenki háta mögött besunnyogtak a stadionba. (Felmerül a kérdés, hogy az minek játszik/dolgozik Kispesten, akiben annyi bátorság sincs, hogy kiálljon a szurkolók elé? Náluk még azt is többre tartom, aki visszaszól, miközben kussolnia és tűrnie kéne.)
„Amiről ha ketten tudnak, és egy beszélgetés általában ilyen, akkor arról mindenki tud” bővebbenMeccstémának most rövid leszek. A futball általában a szurkolókért van. Klubokat normális esetben a köz alapít, a helyi közösség, lokálpatrióták vagy sportbarátok, vagy a kettő együtt. Maguknak, szenvedélyből, a saját örömükre. Ők termelik ki az első éra játékosait, és mindenkori szurkolóit. Nos, ezek az úgynevezett futballklubok.
Aztán van olyan jelenség, amit nem ért az ember. Vannak fura képződmények. És a fura képződménynek minden nyúlványa, kelléke is fura. Például a szurkolótábora. „Meccstéma: „szurkolói… nincsenek”” bővebben
ezért levelet írtak az MLSZ-nek, hogy talán érdemes lenne végiggondolni a törvényi szabályozásnál keményebbre szabott szabályozásait. A Hivatásos Labdarógók Szövetségének honlapján megjelent nyílt levelet változtatás nélkül közöljük.
„A szurkolók után már a labdarúgók is több nézőt szeretnének a lelátókra” bővebben