Ha nem tudunk mit fikázni, akkor inkább nem írunk semmit, sőt

Bp. Honvéd – MTK 3-0

legyen az, hogy minket is megvásároltak kilóra! A klub, a vezetőség, a tábor. Mindenki mindenkit. (Számlaszámunk után itt lehet érdeklődni, tárgyajándékokat előzetes egyeztetés után tudunk fogadni. – a szerk.) Vagyis most úgy fogjuk mindenben a rosszat keresni, fanyalogni, hogy közben jól csendben maradunk. A lényeg a következetesség.

Például ott van rögtön a büfé. Eddig az idény messze legjobb aprósága volt, hogy lehetett rendes sört (Horizont, Easy A) inni a stadionban! Tegnap viszont már nem, helyette szenvedhettünk a Borsodi Mesterrel. Kell a francnak. Állítólag – alig hat meccset követően máris – új cég vette át a szolgáltatást. Köszönjük. Sör legalább már nincs.


Aztán ott van a nézőszám. Hivatalosan 2156-ot jelentettünk le. Hangosan röhögök. Például a Paks ellen, amikor nagyjából ennyien, vagyis hivatalosan 2411-en voltunk, akkor a függetlenobjektív empirikus méréseim alapján hosszasan várakoztunk a büfében, most viszont ahogy lementem, azonnal volt minden. Csak sor és sör nem. Tényleg lehet valami az állítólagos új szolgáltatóban, hiszen végre gyors a kiszolgálás — és még véletlenül sem a nézők voltak irtózatosan kevesen.

Így néz ki egy negyedház Kispesten – gondolom a többiek a büfében vannak épp (képernyőkép: m4sport.hu)
frissítés // az előzőnél talán valamivel jobb kép a 2152 nézőről az MTK videójából

Még a magyar focival alapvetően baráti (valószínűleg nálunk jóval magasabb szintről megvásárolt) Nemzeti Sport is hitetlenkedett a hivatalos adaton:

Horváth Ferenc rezzenéstelen arccal tűrte a felé zúduló szitokáradatot, amely még úgy is fülsiketítőnek tűnt, hogy maga a mérkőzés bántó érdektelenség mellett zajlott.

ugyanitt: mindenki számára jól hallható volt, ahogy a tábor végül mégsem szidta Horváthot.

Ha azt mondjuk, hogy kábé ezren összeverődtünk erre az igencsak fontos meccsre, akkor valószínűleg közelebb állunk a valósághoz.


Mert egyébként fontos meccs volt, hiszen a világ összes valósága és félhülye, légbőlkapott összeesküvés-elmélete egyszerre jelenhetett meg a lelátón, illetve maradhatott otthon az internet összes kommentfelülete előtt. Szerencsére a korzóról hangosan szólt az álé, álé, b*zi Hemingway! — hiszen mi pontosan tudjuk ki a valódi felelős.

Amit kaptunk az a csend volt. Síri csend, szórványos tapssal. Nem szurkolni talán sokkal nehezebb. Pláne egy olyan meccsen, ahol az MTK mindenben partner volt:

  • a kiállításig kurvagyenge, hiszen az NB I. messze legrosszabb formában lévő csapata ellen legfeljebb egyenrangúak voltunk (hazai pályán, kismillió fogadkozást követően);
  • miközben az MTK egyszerre nélkülözte az új edzőjét és több játékosát;
  • szerencsére azonban Haraszti sporttárs elintézte, hogy az addig egyenlő erőviszonyok a második félidőre valamennyire megboruljanak;
  • ennek ellenére a utolsó percig egyetlen épkézláb támadást láthattunk, azt is az MTK vezette. Szappanos védett;
  • majd a legeslegeselegvégén nagy bátran bejött két fiatal (Kerezsi és a debütáló Szűcs), kaptak összesen négy percet — és összehoztak egy gólpasszt Lukicnak.

Jogos a taps. Legalább nekik.

A többiek majd, ha megérdemlik, ha szorgos munkával visszaszerzik a bizalmunkat.


És innen bonyolódik a helyzet. Mikortól mondhatjuk, hogy visszaszerezték a bizalmunkat (egyáltalán elveszett az a bizalom? most akkor hogy van ez a megvásárlós sztori?), mikortól nem kurvagyenge? Pontokban mérik, vagy teljesítményben? Mert tegnap pontot szereztünk, viszont lósz*rt se mutattunk. Ugyanaz a szenvedést és fogalmatlan focit láthattuk, mint eddig, egyedül a szerencsés ellenfélválasztásnak köszönhetjük az eredményt.

  • Most akkor Horváth takarodj van? Igen.
  • Most akkor a játékosok vigyék el a balhét, és ne az edző? Igen.
  • Most akkor minden tökéletes a klubházban? Igen.
  • Most akkor, ha verjük az Újpestet, akkor minden megbocsátva? Igen.
  • Most akkor hiteltelenek azok, akik eddig azt mondták, hogy minden szar? Igen.

Valahogy ez így egyszerre a Kispest jelenleg. Én például konkrétan rettegek attól, hogy a hátra lévő meccsek alapján valahogy megerősítik Ferit, és még a tavaszt is vele kezdjük. Tényleg nem lepődnék meg, ha hivatalosan is egyes játékosokat tennének felelőssé az elmúlt két év nihilje és szakmai szerencsétlenkedése miatt, és valamiféle öltözőtakarítással és Ferivel folytatnánk. (Természetesen a megvásárolt tábor és a csakblog alaptalan fanyalgása ellenére és mellett. Egyszerre.)

Ott tartunk, hogy kismillió valóságértelmezés csap össze, és habitustól függően formálódik hangsúlyossá az éterben, vagy marad meg az egymás közötti beszélgetésekben. Plusz mindezek mellett ott van a klub saját valósága, azonban azt az emberek egyre inkább valamiféle verklibe szorult viccként kezelik (abszurd nézőszámok; többet nem játszhatunk ilyen gyengén; munka, munka, munka).

Hogy a poszt összevissza, hogy hol ezt mondom, hol azt? Igen. Pont ez a lényeg. Egy percig sem gondolkodtam a mondatokon, leírtam bármit, ami az eszembe jutott. Nem érdekel, hogy nettó f*szság, hogy esetleg van valóságalapja, nem érdekelt semmi, hiszen itt minden egyszerre igaz, még az is, amit látunk, tapasztalunk, hogy nem.


Semminek semmi értelme.

Bonyolult a helyzet, hiszen miért szidna bárki egy csapatot, miután hazai pályán, űrfocival 3-0-ra verte a közelmúltban még KEK-döntős ellenfelét, az egykor a világfutball alakulására is komoly hatással bíró MTK-t? Az első félidő kilátástalan nulla-nulláját követően, miután a második félidőben szinte azonnal megszereztük valahogy a vezetést, miért legyen újra hangsúlyos a kurvagyenge? Az persze, tudjuk, látjuk, azonban most a pontok kellettek.

A nem szurkolás sokszor keményebb, kegyetlenebb kritika, mint végig horváthtakaroggyozni. Egy csapat, ami egyszerűen nem érdemli meg, hogy szurkoljanak neki.

Ez a stáb, és ez a klubvezetés az én bizalmamat végleg eljátszotta az elmúlt két hétben. (Még nem tudom, hogy mi is megvásároltak vagyunk, miután sokszor ugyanazt mondjuk, mint a tábor kommunikációja, vagy általános szarrágók, akik mindig csak fanyalognak. Ránézek a számlánkra, hátha úgy könnyebb lesz dönteni.) Három játékosra rákentek mindent, és az sem érdekel, hogy ez esetleg valamiféle első lépés a vágyott megtisztulás felé, sőt, az sem érdekel, hogy esetleg pozitív hatása lehet az öltözőre, hiszen a főbűnösnek kinevezett játékosokkal éppen azok írtak alá nyáron szerződést, akik most a saját felelősségüket is rájuk kenik.

Nyertünk egy meccset, lehet boldognak lenni, hiszen nincs itt semmi látnivaló. Egy szánalmas csapat ellen, egy váratlanul jött emberelőnyben a második félidő elején találtunk a semmiből egy gólt, egy tizenegyest, és ennyivel behúztuk — komoly szintmérő, lobog a hajunk a Változás Szelében.

Szombaton jön az Újpest.


Osztályozókönyv //

címlapkép: fb/honvedfc

? a hozzászólás // előmoderált
? az offtopicot // az offtopicba.