Egy hét van hátra a stadionavatóig, és kettő az első bajnoki meccsig. (Utóbbihoz az MLSZ még mindig nem társított időpontokat, de ugye, minek az a nagy rohanás? Pláne nyáron.) Gondoltam, ha valami, akkor az utolsó hétre fordulás remek alkalom lesz egy vasárnap esti sétával összekötött stadionmustrára.
Egyrészt érdekelt a jegyvásárlás megoldása, a kihelyezett terminálok, a beígért átalakítások és a most készülő shop állapota, valamint az esetleges tömeg mozgatásának lehetőségei, úgyismint például a forgókapuk száma, és használhatósága.
Végül egy jó másfél órára ott ragadtam, és azt kell mondjam, bár továbbra is a négyszögletű stadionokat kultiválom, mégis egyre jobban tetszik az új Bozsik formája, és egyes megoldásai. Jó volt kicsit leülni elé a padra, és csak szimplán bambulni.
A következő évek úgyis arról fognak szólni, hogy ezt kell belaknunk. Vagyis most már tökmindegy, hogy tetszik vagy sem, ez van és kész. Minden apró hőbörgés, nemtetszés, durva hiányosság milliárdos közbeszerzést jelentene, és abban biztosak lehetünk, hogy a stadion pórnépnek szánt háromnegyede lesz az utolsó, amire milliárdokat fognak mostanában költeni.
„Az új Bozsik annyi forradalmi megoldással érkezik, hogy szinte újra kell tanulnunk a meccsrejárást” bővebben