Traoré // a klub részéről valahol lemaradhatott az elmúlt hetekben a nagy bejelentés, hogy Projektjátékos Traoré az Egyesült Államok sokadosztályába került fél évre kölcsönbe – derül ki az MLSZ adatbankjából. (thx Dani)
Horváth Feri // a feljutás (vagyis 2004 nyara) óta a legalább tíz meccsen a padunkon ülő tizenhat edző közül az ötödik legrosszabb mutatóval rendelkezik[*] (félkövérrel az új tulajdonosi kör idején igazolt edzők):
9. Giuseppe Sannino 25 meccs, 1,36 pont per meccs
10. Pölöskei Gábor 16 m, 1,19 ppm
11. Aldo Dolcetti 39 m, 1,13 ppm
12. Horváth Ferenc 14 m, 1,07 ppm
13. Pietro Vierchowod 10 m, 1,00 ppm
14. Gergely Károly 15 m, 1,00 ppm
15. Sisa Tibor 26 m, 0,85 ppm
16. Bódog Tamás 12 m, 0,83 ppm
1,2 pont per meccs // szükséges az utóbbi időben a biztos bennmaradáshoz az NB I-ben.
Most hetekig ilyen-olyan elfoglaltságok (meló, esküvőkre járás, talán nyaralás) miatt nem fogok tudni meccsre menni, és a régi reflexek miatt ez napok óta bánt, egész héten pedig az lebegett előttem, hogy pont ezért az MTK ellen mindenképp kinn kell lenni. Már csak azért is, mert végre nem ideiglenesen vagyunk a Hidegkuti vendégszektorában, hanem azért, mert évente csak kétszer kell idejönni és ebből ez az egyik; mert amúgy szeretek erre a környékre meccsre járni, és mert olyan béna gödörben lévőnek tűnik a csapat, hogy ilyenkor mindig nyerünk egy váratlant. De, úgy látszik a 2019 tavaszán kezdődött csodálatos új érában, mint annyi minden más, ez a trend is fejre állt.
Tegnap este, pénztárzárás környékén nagyjából 325 eladott jegynél tartottunk az MTK-ra. Vagyis az elmúlt hetek, hónapok megtették a hatásukat.
Pedig eskü, azt hittem, a közel egy évig tartó, néha megszakított kényszerpihenőt követően az embereknek majdnem minden mindegy, örülnek, hogy végre meccsre lehet menni. Együtt, stadionba.
Ehhez képest mégis úgy tűnik, az eredmények igencsak számítanak.