
Bár a csontjaimba is beivódó víz kb. még most is szivárog a csapzott testemből, és a cipőm is újságpapírokkal tömködve pihen a (lekapcsolt) konvektor alatt, a forró fürdővíz pedig már csobog a háttérben, mégis, valahol megérte ez a kanosszajárás a Fáyban, hisz egy értelmezhetetlen helyszínen, értelmezhetetlen gyepen, nyáron szinte értelmezhetetlen időjárási keretek közt mi nyertük a kilátástalan mocsárcsatát az Újpest ellen, így rögvest fővárosi rangadó-behúzással kezdtük az idényt és várjuk a Fratyit. Nem rossz, igaz?
„Kettő góllal nyertük az I. világháborús lövészárkokat idéző sárcsatát” bővebben



Az elmúlt években, ahogy már korábban is írtam, válogatott ügyben tejesen belesüllyedtem a nihilbe, és el is hittem, hogy erre képes csak a magyar foci, ez más sport, mint a labdarúgás, EB-n, VB-n sose leszünk kinn, és amikor kijutottunk, hát nyilvánvalónak tűnt, hogy mindez csak véletlen, és hazajövünk három 0:4-gyel.