Lett volna reggel/délelőtt, tehát még munkaidő előtt valami minimál poszt a kupameccsről, azonban tegnap délután óta nem szolgáltat internetet a környékünkön az internet-szolgáltatóm. Illetve vonal van, csak net nem jön át és keresztül rajta. Járt egy kicsit az agyam a problémán, majd kitaláltam a megoldást, azonban mire összelőttem a vpn-t, hogy legyen vonalas netem, el is ment a posztírásra szánt időm.
Bevallom, nem sok emlékem van a Kerület elleni bajnokikról, pedig pont az első visszajutásuk idején a közelbe, Óbudára jártam középiskolába. Még a régi stadion volt, a másodosztályban, a hirtelen megugrott érdeklődés miatt felhúztak a fejépülettel szemben egy ideiglenes lelátót. A bajnoki címet ezrek ünnepelték, és talán az első pár fordulóra is megmaradt a nézőszám. Párszor mi is kimentünk, viszont arra már nem emlékszem, hogy hétköznap is voltak meccsek, vagy csak hétvégén, mert amúgy mi a francot kerestem volna Óbudán, ha közben a város másik végén laktam és a Kispestnek szurkolok?
Ősszel azon siránkoztam, hogy hova süllyed a kommentszekció színvonala, egymás és a posztszerzők cseszegetésével, néhol gyalázásával, mindenbe politikát belelátó újonnan kihangosított élharcosokkal, stb. Akkor a Stécés posztra érkező reakciók még visszaadták a hitemet, hogy az utóbbi hetekben ismét lelombozódjak, pedig most nem Fanta kapta az ívet, nem is én (mire kapnám mondjuk, alig jön már tőlem poszt). Kapja Pisont, Gazdag, Lovrics, Kamber, Urbányi, de még a portás és a Temesvár utcai kóbor kutya is. Ki jogosan, ki kevésbé, de egyre többet gondolkozom azon, olvasva ezeket a csodálatos fröcsögéseket némelyektől – és sajnos egyre többektől, hogy hova süllyedt – nem, most nem a klub, hanem a tábora, 2017 dicső és vállt vállnak vető együttállásából egy frusztrált genggé. Nem túl szívderítő.