Egy győzelem után nagyon nehéz felelősöket keresni, ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy az egyelemű halmazt érdemes viszonyítani a többeleműhöz. Lehetni lehet, viszont a levont következtetéseket is érdemes sorba rendezni, majd később, amikor a halmaz elemszáma kettőre, háromra, sokra emelkedik, akkor mennyi a még akkor is igaz megfigyelés.
Szeretnek az emberek olyan hibákba esni, hogy egy elemből végtelen hosszú következtetéseket vonnak le. Van, aki szimplán butaságból, mert nem lát túl a pillanaton; van, aki végtelen optimizmusból (netán az ellenkezőjéből), viszont l. itt is az előző pontot, esetleg nevezhetjük őt aranyosnak is.
És vannak, akik megfigyelik a dolgokat. Például észreveszik azt, ha egy zord figura, aki hatalmas bakancsával, óriási lendülettel minden óra négy perckor feléjük kezd szaladni, majd az utolsó lépés előtt kissé felugorva, az egyik lábat lendítve tökön rúgja az illetőt, akkor, ha az egyik óra négy perckor történetesen elmarad a művelet, az egyrészt jó, másrészt lehet, érdemes lenne az idők végezetéig megismételni.
Persze vannak még sokan mások is.
„Visszaálltunk az ötvédős rendszerre – és máris nyertünk” bővebben