Sokadszorra történt meg az egymillióból egy – Horváthnak és Kunnak mennie kell!

Mióta várunk Horváth és Kun lemondására:

[easy_countdowner name=”feri_out” theme=”default” animation=”smooth” end_date=”2021-11-06″ end_time=”18:48:00″ day_label=”nap” hour_label=”óra” minute_label=”perc” second_label=”másodperc” day_color=”#60686F” hour_color=”#60686F” minute_color=”#60686F” second_color=”#60686F” circle_bg_color=”#E2E2E2″]

---

Pedig csak egy rossz negyedóránk volt.

Ilyen egyszerűen nincs. Tényleg létezik olyan ember a világon, aki egyszerre süllyed el a Titanickal, felrobban a Challenger űrsiklóban, kisiklik Szajolnál, a körúton sétálva fejére esik egy zongora, amin épp Beethoven játssza a tizedik szimfónia első leiratát, miközben kutyaszarba lép, és beleesik egy nyitva felejtett csatornába?

Mert Feri valami ilyesmit produkál Kispesten — a magyarázatok alapján. Tényleg, de tényleg lehetséges, hogy velünk nem csak minden előfordulhat, hanem elő is fordul? Ha valaki ennyire szerencsétlen, ennyire veri a sors, miközben folyamatosan lenyilatkozza, hogy mennyire babonás, akkor miért foglalkozik az edzősködéssel egyáltalán?

Ez van, ha mindenféle hangzatos marketingstratégiák, és nem a futball köré próbálsz felépíteni egy klubot. És ez van, ha a szakmaiság legapróbb nyomait sem lehet felfedezni a felépített klubmodelledben.

2021. november 6-án ott tartottunk, hogy a Heti Terv szombati, napközbeni tartalomként lehozott egy olyan anyagot a keretből kitett(!), és pár hete az NB III-ban játszó Bardeával, ahol csak a kattintás után derül ki, hogy egyáltalán a fakóról beszélünk (lead: „Nir Bardea az együttes teljesítményére fókuszál”). Komolyan, elhangzik benne a következő mondat: „Remekül érzem magam közöttük, jó egy ilyen közösségnek a tagja lenni.” És ezzel készültünk Debrecenre.

Mindeközben az Egyesült Államokba kölcsönadott (a Kansas kettőnek, és nem a Kansasnak, ahogy a klub állította), és alig egy hónap után visszaküldött Traoéról egyetlen szót sem sikerült leírni, hogy ott mégis mi a fene történt?

Persze a szurkolók altatása, ámítása, hergelése nagyon megy. Hangzatos, nagy szavak, nekimegyünk az MLSZ-nek, sarkunkra állunk — de azért elhallgatjuk, hogy pontosan mi is a bajunk, és természetesen, utólag sem írjuk meg, hogy egyáltalán mi a fenét akartunk, azon kívül, hogy néhány, általunk egyébként mélyen lenézett egybites szurkolónál szerzünk pár piros pontot a kib*szott Facebookon.

És akkor lefújták a meccset tegnap Debrecenben, az eltiltott Ferit helyettesítő Szamosi helyett a sokadik segédasszisztensedző Sütőt küldték be nyilatkozni. Se

• Mendelényi/Bozó tulajdonosok, se
• Kun Gábor ügyvezető, se
• Azurák Csaba kommunikációs igazgató, se
• Horváth Ferenc vezetőedző, se
• a minden feladatra alkalmas emberünk

nem szólalt meg azóta. A Honvéd Médiaközpont feltételezem felkészülten várta a híreket (Szappanos válogatott behívójára például szinte azonnal reagáltak), hiszen két éve létezik, felépített, működő modell, egy jó Instagram-sztorit bármikor összeszerkesztenek akár egy autó hátsó üléséről is, a fenekurvanagy profizmusban elég egy félmondat nekik, és komplett közösségimédiaélményt varázsolnak köré.

Az első lépés Azurák Csaba érkezése és a Honvéd Médiaközpont felállása volt, így most már saját fotóssal, videóssal, grafikai, illetve újságírói csapattal dolgozunk, a célunk, hogy minőségi tartalmakat állítsunk elő a szurkolóink számára.

2019.10.01. honvedfc.hu

Nekünk persze egy rövidke cikk is elég lenne:

Kun Gábor, a Bp. Honvéd ügyvezetője felmentette a munkavégzés alól Horváth Ferenc vezető-, és Szamosi Tamás asszisztensedzőt. Kun a további pályafutásukhoz sok sikert kívánt.

Kun Gábor ezt követően benyújtotta lemondását az őt megbízó tulajdonosi kör felé. Kun honlapunknak a következőket nyilatkozta:

„Az elmúlt években én feleltem a szakmai stáb kiválasztásáért, én feleltem a szerződésekért, én feleltem a játékosok leigazolásáért, én feleltem a napi ügyekért. Úgy tartom korrektnek, hogy Feriért, a jelenlegi teljesítményért még én vállalom a felelősséget, azonban a következő edző kiválasztásában már nem szeretnék részt venni. További sok sikert kívánok a klubnak. Hajrá, Honvéd!”

álmodozom.

Foglaljuk össze, amit tudunk:

Kunnak mennie kell!

Az ügyvezető két és fél éve ügyvezeti a klubot, és a klub napról-napra egyre szánalmasabb produkciót nyújt. A Honvéd Kun regnálása idején köznevetség tárgyává vált. Egy kupadöntős, stabilan az első négy hely egyikén álló klubot vettek át, és züllesztettek egy folyamatosan a kiesés elől menekülő, de legalább jó drágán működő, totálisan befelé forduló, a saját nagyságába belebuzuló valamivé.

Egyáltalán nem érdekel, hogy a tulajdonosi kör alkalmatlan, hogy nincs valódi tulajdonosa a klubnak, ebben a rezsimben ez teljesen normális, a kötelező érvényű meghatározottságokkal felesleges foglalkozni. Aki viszont ebben a keretrendszerben ún. felelős pozíciót vállal, az pontosan tudja, hogy szép lehet, de okos sosem. Kunnak még a szépség sem sikerült.

Egy új, szurkoló- és közösségközpontú klubot építünk, amihez megvan a stabil háttér, de rengeteg munkára lesz szükség. (…) Fantasztikus, amit tesznek a csapatért (a szurkolók – szerk.), ezért is szeretnénk a jövőben minden téren kiszolgálni őket.

részlet Kun Gábor székfoglalójából. Ugye, pontosan tudjuk, hogy milyen téren kellene minket kiszolgálni jelenleg?

Kun két hónappal a tulajdonosváltás után érkezett Kispestre, vélhetően azért, hogy végrehajtsa a Nagy Tervet, amit a tulajdonosok — hiszen üzleti befektetők — már azelőtt meghatároztak, hogy elkezdtek volna tárgyalni Hemingwayjel a Honvéd megvásárlásáról. Tehát amit most látunk, az legalább egy négy évvel ezelőtt(!) kitalált valami beteljesedése.

Köszönjük, Gábor!

Viszlát.

Horváthnak mennie kell!

Ahogy a posztot kezdtem. Kurvára elég volt a magyarázkodásokból, hogy mindig minden velünk történik, hogy mindig mi vagyunk a f*sz rossz végén, VAR, koronavírus, csúszós talaj, nemvoltszerencsénk — elég volt.

Ez a csapat képtelen futballozni. Ez a csapat képtelen bármi futballra emlékeztetőt mutatni a pályán. Ez a csapat egyszerűen képtelen.

Mi az edző felelőssége, ha nem az, hogy miután kapott egy pilotot tavasszal, amikor csak egyetlen feladata volt: bennmaradni, majd kapott játékosokat, végigcsinált egy felkészülést, és amikor végre a sajátjának nevezhetünk egy csapatot, akkor rosszabb teljesítményt nyújt, mint a máséval, a kiesés elől menekülve.

Ennek így mi értelme van?

Tavasszal, egy átvett, Feri állítása szerint is romokban lévő kerettel 1,25 pont per meccs, ősszel a sajáttal, amit összerakott: 1,08. Gratulálunk. Azzal is előrébb tartanánk, ha nem csinált volna semmit.

Kilencet kapni a mocsokszar, szintén a kiesés elől menekülő Debrecentől. Gratulálunk.

Mi a francot akarsz még tőlünk, Feri? Ha annyira kispesti srác vagy, ahogy állítod, ha annyi érzelem köt ide, ahogy mondod, akkor kérlek, távozz. Egyszerűen mert ártasz nekünk.

Reméljük, egy úriember lesz az utódod, és nem azzal nyit pár edzést követően, hogy úristen, mit vettem át?

Köszönjük, Feri!

Viszlát!

Új utakon

Tudom, az NB I-es kispad egy erős hívószó, mindig lesz rá kellő mennyiségű jelentkező. Pláne mostanában, a hatalmas és indokolatlan fizetések korában.

A normálishoz hasonlító piaci körülmények között azonban a Honvéd padja, ebben a felépítményben egyáltalán nem lenne vonzó senkinek. Ebben a közegben csak megbukni lehet, és ez a bukás feltétlenül és kiszámíthatóan bekövetkezik legfeljebb fél éven belül.

Ebben a modellben egyszerűen képtelenség dolgozni. A tulajdonosi kör, a klubház olyan aurát sugároz az öltöző felé, ami szimpla és ösztönszerű parazitizmusra neveli az egyéneket. A profizmus marad címszó, amikor azt tapasztalják a mindennapokban, hogy semmiféle követelmény nincs, hogy a vezetőség vagy elérhetetlen, vagy ha megjelenik véletlenül, akkor mindenkivel cukiskodik. Esélyt sem adnak a mindenkori edzőknek, hogy valamiféle rendet tartsanak. Pláne, ha az edzők nagy része erre eleve alkalmatlan.

Most komolyan elhisszük, hogy két-három tucat, mindenféle kontroll nélkül agyonfizetett labdarúgó saját érdekéből nem fog szarni mindenre és mindenkire, ha azt látja, minden fronton megágyaztak számára, elég csak belefeküdni a mérhetetlen kényelembe. Legfeljebb hetente másfél órán át kap egy kis szidást, azonban amikor csilingel a banktól érkező SMS, amikor megjön a fizetés, akkor röhög egy nagyot magában, és csinálja tovább — a nagy semmit.

Ha valami, akkor ez egyértelműen a klubház felelőssége. Ez a klubház szétrohaszt bármit, elveszi bárkinek a futballkedvét, ez a klubház

áhhh, hagyjuk.

Miben reménykedhetünk?

A kurvanagy szerencsénkben.

Bár nagyon nem kedvelem, azonban itt egy Storck-szerű edzőre van szükség, aki

• kellően nagy név az öltöző felé,
• kellően nagy név a klubház felé, és
• kellően nagy név a közvélemény felé, hogy

valamiféle rendet tegyen a klubnál. Sajnos sikerült olyan helyzetbe navigálni magunkat, hogy az egyetlen reményünk egy olyan erős ember érkezése lenne a klubhoz, aki a saját posztjának határain túlnyúlva, az egész klubot rázza gatyába.

Storcknál tudnék jobb edzőt, még a magyar piacon a közelmúltban megfordult nevekből válogatva is, azonban olyan szereplőt most nagyon nehéz lenne találni, akinek van bármiféle bizalmi indexe a futballtársadalomnak nevezett valamiben, és aki ha kiáll a közvélemény elé, akkor az ott elhangzottakkal szöges ellentétben álló dolgot már nagyon nehéz lesz megcsinálni a klubházban.

Tényleg nincs jobb ötletem, mint a nyáron már belengetett Strokk. Szörnyű, de ez van.

Köszönjük, Kun Gábor! És köszönjük, kedves Azurák Csaba, hogy egy kibaszott nagy hazugságfelhőben próbáljátok meg elringatni a szurkolókat. Sikerült annyi szart összehordanotok a galériára, és sikerült annyira minimális eszközökkel alátámasztani a födémet, hogy most minden, de tényleg minden a nyakatokba hullik.

Szó se róla, megérdemlitek.

Talán nem az új stadion vipjére, a bratyizás vágyott szinterére, az interaktív padlóra, a raktárban álló hatezer halkésre kellett volna remegve kisírni újabb milliárdokat, hanem a valóban fontos dolgokkal foglalkozni: a csapattal, a klubbal, a közösséggel. Ugyanis a tapasztalat szerint nem a halkések száma építi a jövőt.

---

Felesleges tovább ragozni, a lényeget mondom:

Kunnak és Horváthnak (és stábjának) mennie kell!

Az esetleges további nevekről majd később értekezünk.

Nincs is jobb alkalom erre, mint november 7., a Nagy Októberi évfordulója.

Jelenleg már az előrelépés lenne, ha egy integető lufiemberre zakót adnánk, és ráírnánk, hogy ügyvezető, valamint egy pályán felejtett bójára melegítőt húznánk, és edzőnek neveznénk.

Most van az a pillanat, amikor távozzon, akinek távoznia kell, a többiek pedig húzzák meg magukat addig, amíg fel nem építik újra a bizalmunkat.

Köszönjük mindenkinek, amit a klubért tettetek!

Elég volt a haverokból, viszlát!

---

Osztályozókönyv //

---

címlapkép: Vie Studio/Pexels.com

? a hozzászólás // előmoderált. 
? az offtopicot // az offtopicba.