A két csapat kioltotta egymás játékát, azonban mi találtunk egy gólt, és ezzel esélyt kaptunk arra, hogy megharcolhassunk a győzelemért

Kisvárda – Honvéd 0-1

Épp csak kikértük a három korsó Borsodit a várdai Mini Sörözőben, amikor eszünkbe jutott, hogy már lehetnek összeállítások. Mobilt elő, adatbank pont emelesz pont hu, koppint, görget – aztakurva. Négy fiatal a kezdőben! Parádé. Ennin sehol. Már most megérte levonatozni.

Nézzük a cseréket. Bazz, hat, akarom mondani, hat mezőnyjátékos mindössze. Abból egy a Maxim, szóval inkább öt. Vagyis Traoré, szóval legyen négy. Lovric csak biztonságból, három az inkább, hacsak Dúzs nem tud belső középpályást is játszani. Szűk lesz ez, nagyon belenyúlni nem lehet a meccsbe.

Szerencsére nem is kellett.

Illetve bejött a végén Lovresz, hogy rendezzük a sorainkat, ráadásul az ötvédőre átállásban Kerezsi is kifulladt a szélen, majd időhúzó(!) cserének Zsótér, ami arra is jó volt, hogy Courts megtapsoltassa Kocsis Dominiket.

Értitek, a két öreg, Lukic és Mitrovic 61-61 percet kap, a fiatalok 80-88-at. És nem érdemtelenül.

Rendben, az ember jobban szereti a saját nevelésű játékosokat, azonban annyit néztük mostanában Ennint, hogy bárki, de tényleg bárki, akár a bemelegítésről egy ottfelejtett bója szerepeltetése is nagyobb boldogság sokunknak, mint az Eszkimó (bocsánat: Inuit) Pelé játéka. Ehhez képest a két fiatal szélső iszonyatosan jól szurkolható, miattuk lehet szorítani a csapatnak, ésatöbbi. Ja, és ők tényleg meg fognak dögleni a pályán, mert nekik baromira nagy dolog az NB I-ben játszani. Pláne, ha egy tábor élteti őket. Nem az a lényeg, hogy fiatalok, hanem a kötődés egy képzelt közösséghez, illetve a bizonyítási vágy. Pont erre a kettőre van szükségünk.

És ha már itt tartunk, nézzük meg az eredményességünket a fiatalok játékperce szerint:

  • 348 perc (Szabó A., Bocskay, Kocsis D., Kerezsi [kiharcolt tizi]) – Kisvárda, 3 pont
  • 210 perc (Szabó A., Bocskay, Kocsis D., Kerezsi [gól]) – Paks, 1 pont
  • 194 perc (Szabó A., Bocskay, Kocsis D.) – Vasas, 3 pont
  • 191 perc (Szabó A., Bocskay, Kocsis D.) – ZTE, 0 pont
  • 180 perc (Bocskay, Kocsis D., Kerezsi) – FTC, 0 pont
  • 146 perc (Bocskay, Kocsis D.) – Újpest, 1 pont
  • 119 perc (Bocskay, Kocsis D.) – Videoton, 0 pont

Igen, jól látható, hogy a három legtöbb fiatalperces meccsünkön hét pontot szereztünk. Kinek hiányzik ilyenkor Maxim és Ennin?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ugyanez a lista az új igazolásokkal (itt a lista kissé önkényes, ugyanis három 360 perces meccsük is van, amiből kettő győzelem, egy gyufa):

  • 416 perc (Mitrovic, Ennin, Prenga, Cirkovic, Gomis, Samperio) – Újpest, 1 pont
  • 405 perc (Mitrovic, Ennin, Prenga, Plakushchenko [piros], Cirkovic, Gomis) – Paks, 1 pont
  • 361 perc (Mitrovic, Ennin, Prenga, Plakushchenko, Cirkovic) – Videoton, 0 pont
  • 360 perc (Mitrovic, Ennin [gól, gólpassz], Prenga, Cirkovic, Gomis) – Vasas, 3 pont
  • 360 perc (Mitrovic, Prenga, Cirkovic, Gomis, Samperio) – Kisvárda, 3 pont
  • 360 perc (Mitrovic, Ennin, Prenga [gól], Plakushchenko [gólpassz], Cirkovic, Gomis) – FTC, 0 pont
  • 270 perc (Mitrovic, Ennin, Prenga, Plakushchenko) – ZTE, 0 pont
új igazolásokMFA
darabMitrovic
Ennin
Prenga
Cirkovic
Gomis
Samperio
Plakushchenko
Szabó A.
Kocsis D.
Bocskay
Kerezsi
összes perc25321388
átlag perc/játékos362347
gól/gólpassz2/21/0
egyéb1 piros lap1 kiharcolt tizi
Pályára lépett játékosok kategóriák szerint

Felpattintottuk magunkat 4-3-3-ba, ahol Bocskay bejátszotta az egész hátsó régiót, és hol visszalépett a védősor közepébe, hol kisegített a szélen, tehermentesítve Mitrovicot, hol a kapu előtt tűnt fel. Gomis valamivel kötöttebben dolgozott.

Szappanos
Szabó Alex, Prenga, Cirkovic, Tamás
Bocskay, Mitrovic, Gomis
Kerezsi, Lukic, Kocsis Dominik

Innentől már csak várni kellett, hogy mennyi helyzet lesz a 0-0-hoz.

A két csapat ugyanis kicsinálta egymás játékát, illetve pontosabban mi csináltuk ki a Várdáét, mert ők nem számolhattak semmivel nálunk.

A lényeg, hogy a széleken beszarattuk őket a két fiatallal, középen pedig Mesanovic és Makowski levegőt se vehetett egyedül. Nyilván, ez a játék azzal is járt, hogy nekünk se sok helyzetünk lesz, legfeljebb találunk valamit.

És sikerült. Egy tipikus Kerezsivel, vagyis ráment egy reménytelen labdára, megpróbálta kapura pöccinteni, majd elvágódott a rosszul kilépő kapusban. Tizenegyes, nem kérdés. Lukic berúgta, egy ide, már csak meg kell tartani.

Ami nagyon egyszerű, ha egyik csapatnak sincs helyzete, mert akkor nincs mitől változzon az eredmény. És nagyjából ez történt. A Kisvárda talált egy lesgólt, mi pedig kapufát rúgtunk szögletből (Bocskay), majd visszaálltunk öt védőre, és jött Lovric tartani a lelket a fáradó csapatban, valamint mert más nem igazán tudott volna jönni. Őszintén, egy Traoré miben segített volna, amikor negyedóra-tíz perc van hátra, és az utolsókat kell kisajtolni a csapatból? Courts jó érzékkel nem hozott be peremembert, viszont adott fél órát Samperiónak – meglepő módon középcsatárban.

Igen, ott néztünk kicsit ki a fejünkből, hogy Mitrovic (belső középpályás le), helyette Jonsson (szélső/szélsővédő), és Lukic (középcsatár) is le, helyette pedig Samperio (szélső) be, vagyis tuti átállunk ötvédőre, de azt mégis hogyan?

Ha minden igaz, mert tisztán nem lehetett látni a kapu mögül (plusz ekkor már volt bennünk pár (jópár) sör), akkor

Szappanos
Jonsson, Szabó A., Prenga, Cirkovic, Tamás
Bocskay, Gomis, Kerezsi
Kocsis D., Samperio

bár az is lehet, hogy Kocsis is inkább a középpályán, és Samperio egyedül elől. Aztán Kerezsi fáradni és hibázni kezdett, jött helyette Lovric, Szabó vissza a szélre, Jonsson följebb, tíz perc, valahogy meg kell oldani.

Megoldottuk.


A meccs után, már a Makk Hetes sörözőben, egy-egy üveg Pilsnerrel a kezünkben beszélgettünk pár várdai szurkolóval.

Kérdeztük őket Révészről, az idei célokról, az irreális jegyárakról a stadionban, a sok légiósról, az utánpótlásról, az ukránokról, úgy általában mindenről. Jót dumáltunk, kicsit jobban megértettük ezt a Kisvárda-jelenséget, majd szorítani kezdett az idő, el kell érni a vonatot, és a pályaudvar nincs közel. Szerencsére volt egy fuvarígéretünk, így még belefért vendégségben egy csodálatos húsleves és egy brassói, hogy hazafelé hullafáradtan heverjünk el a Pestre tartó IC-n.

Minden percét megérte ez a nap.


Osztályozókönyv //

A múltkor felmerült, hogy ha a 61. perc környékén áll be valaki, akkor hosszabbítással együtt megvan a harminc perce az osztályozókönyvhöz, viszont mégsem szerepel benne, és miért van ez? Nos, a válasz rém egyszerű: semmi kedvünk a hosszabbításokat visszakeresni, kiszámolni a perceket, ésatöbbi. A főszabály továbbra is az, hogy a 61. perc előtt kell pályára lépni, valamint az adatbankos jegyzőkönyv szerint 30 percet a pályán kell tölteni. Ennyi, és mivel évek óta így csináljuk, így az az igazságos, ha menet közben nem változtatunk.


címlapkép: közelre mocskosul torzít az iPhone 13 mini széleslátója

🗣️ a hozzászólás // előmoderált
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||