Na, megjelent az ígért interjú Kun Gergely ügyvezetővel, így lehetőségünk nyílt kiragadni a mondatait azok kontextusából

Először is: itt a link az ősforrás interjúhoz.

Most pedig jöhetnek a kedvenc részeim.

(Kicsit olyan az egész, mint egy jégtánc gála, ahol a versenyzőknek kötelező és szabadon választott gyakorlatokat kell bemutatniuk. A zsűri pontoz, a közönség tapsol, Gergely válaszol.)


Ha az ember DNS-ébe bele van kódolva a foci iránti szeretet, nem lehet kérdéses, hogy igent mond egy ilyen felkérésre. És az enyémbe bizony bele van kódolva, miként a Honvéd-rajongás is (…)

Rögtön az elején gyönyörűen oldja meg az egyik kötelező kűrt, a kötődést. Acht koma drei, mutatja fel a táblát a pontozóbírók mindegyike. Szinte tökéletes gyakorlatot láthattunk.

A klub helyzete valóban nehéz, (…) Hiszem, hogy túljutunk a problémákon és visszahelyezzük a Honvédot arra a szintre, ahová egy ilyen neves klub való.

Még ugyanebben a bekezdésben nyíltan kimondja (őszinteségi rész), hogy nehéz a helyzet, problémáink vannak, majd ráfordul egy újabb kötelező elemre (van belőle bőven a programban), amikor a Honvédot magasztalva arról beszél, hogy nem ott van, ahol a helye lenne. És ugye tudjuk hol a helye. (Itt a sportsajtó három pontot használna, mi azonban nem.)

Tulajdonosi kérésre már korábban is segítettem a klub munkáját, elsősorban pénzügyi területen. A mindenki számára ismert, háború okozta válságsorozat azonban új helyzetet teremtett, (…)

Úgy néz ki, beletrafáltunk, amikor az előző posztunkban arról írtunk, hogy a háttérben Kun akár már korábban is a klub környékén lehetett. A háborús blablát most elengedjük, valóban vannak új helyzetek, azonban a Honvéd működése szempontjából valószínűleg irreleváns, illetve nem a háború a közvetlen kiváltó oka. A működésképtelenséget sugárzó gazdálkodásunk nem idén kezdődött.

(…) az pedig, hogy gyermekkorom óta kedvenc klubomban, a Honvédban kötök ki, valóban álomszerűnek tűnik.

Ezt a részt korábban Puskás emlegetésével oldották meg a versenyzők, viszont Kun a nehezebb utat választva, valamiféle évtizedek óta lappangva hordozott érzelmi töltettel próbálkozik. Nem rossz, jogos a nézőtérről behallatszódó szórványos taps.

A programomnak két alappillére van: 1. Áttekinthető, racionális és fegyelmezett gazdálkodás kialakítása, jól felépített folyamatok és felelősségi viszonyok mentén – (…). 2. A sporteredmény-központú, igazolásorientált modellt felváltjuk a képzésre és annak hatékonyságára fókuszáló modellre. Meglátásom szerint egy magyar klub kizárólag így lehet hosszú távon sikeres. Külföldi játékost csak akkor igazolunk, ha belső erőforrásaink – a saját nevelésű játékosaink – az adott posztra nem állnak rendelkezésre, de ebben az esetben is kizárólag olyan játékost, aki komoly potenciállal bír. Az akadémiának és a felnőttfocinak teljes összhangban kell működnie, az akadémia vezetését bevonjuk a szakmai döntésekbe.

Ezt mind egyetlen szuszra! Látszik, komolyan készült a versenyző. Boncolgassuk kicsit a gyakorlatot:

  1. Van programja – utoljára nem is tudom kitől hallottunk hasonlót. Vagy inkább úgy kellene feltennem a kérdést mégis, hogy: kitől nem? Három és fél év, legalább a negyedik program. Ha nem a hatodik.
  2. Programpont egy: racionális gazdálkodás. Nincsenek szavak! Bevállalta, kimondta, és ha meg is tudja ugorni, akkor a magába roskadva pityergő Katarina Wittet úgy kell majd összeseperni a szoba sarkából.
  3. Programpont kettő: “a sporteredmény-központú, igazolásorientált modellt felváltjuk a képzésre és annak hatékonyságára fókuszáló modellre” – najóbazmeg. Vagyis magyarul: akadémia. Most vagy tényleg elképesztően nagy a córesz, vagy valami nagyot kellett mondani, hirtelen nem tudom. Feltételezem az előbbit, mert különben nem írta volna ennyire kacifántosan körül azt, hogy (ismétlem): akadémia.
  4. Pláne hogy így folytatja: “Külföldi játékost csak akkor igazolunk, ha (…)” – nincs több kérdésem.
  5. Az akadémia és a felnőttfoci összhangja szinte rutinból szaladt ki, itt nem lesz változás, hiszen emlékeink szerint az elmúlt legalább négy-hat program ugyanezt mondta ki.

(…) gazdálkodásunk is javulni fog, hiszen takarékosabbá válik a működési modellünk és középtávon a csapat szereplése és a játék dinamikája is javul majd.

Ha a programja megvalósul, és Frau Wittet is összekapartuk, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a takarékos klub csapata dinamikus focit játszik. Egyelőre nem látjuk az összefüggést, szóval ezen az elemen még kicsit dolgozni kéne.

Terveim szerint 21 éves kor előtt nem adunk majd el olyan fiatal futballistát, aki kiemelkedően teljesít az akadémián

Ugorjunk, ennek nincs sok értelme. Akiért ebben a korban pénzt adnának, az általában olyan összeg, hogy azért bizony el kell őt adni.

Törekednünk kell arra, hogy minél több fórumon mutassuk be tehetségeinket, értékeinket a Honvédot szerető szurkolók számára. Ismerkedjenek meg velük, várják érkezésüket a felnőttcsapatba. Kerüljön ismét közel egymáshoz csapat és szurkoló!

Speciel ez a rész tetszik. Régi vesszőparipám, hogy sokszor a szurkolók azért akadémiaellenesek, mert nem ismerik a srácokat. Ha ők kerülnek a középpontba, akkor egyrészt maguk is komolyabban vehetik majd a feladatukat, hiszen felelősség lesz rajtuk, másrészt a szurkolónak is lesz kapaszkodója, amikor meg kell ítélni az akadémia kibocsátásának hatékonyságát. Lendülnek kérem szépen a kilences táblák sorra.

Mivel lenne elégedett a szezon végén?
Itt két alapvető elvárást fogalmaznék meg: Az első, hogy legyen a Honvédnak végre felismerhető és élvezhető játékstílusa. A második, hogy sportdinamikában és atletikus képzettségben a mostanihoz képest összehasonlíthatatlanul jobb teljesítményt várok.

Ezt miért kellett, kedves Gergely? Egy ilyen gyönyörű gyakorlatot követően egy ekkora nemistudommivwl előrukkolni? Az rendben, hogy talán először mert megfogalmazni valamiféle elvárást vezetőként a Honvédnál, azonban a felismerhető játékstílus, a sportdinamika, meg az atletikus képzettség említése az pontosan micsoda? Egy saját bevallása szerint is pénzügyi szakemberről beszélünk. Akkor lenne elégedett, ha a mondjuk a vitálkapacitás négy százalékkal nőne, a rövid sprintek szintideje pedig hat százalékot csökkenne?

És a bentmaradás? Már bocsánat, de a bentmaradás? Vagy azt szándékosan nem merjük ígérni sem? Ajjaj – mondják magukban a bírák, ajjaj – mondjuk mi is, hiszen minden gyakorlat annyit ér, amennyit a leggyengébb eleme.

Úgy tudom, hogy a Honvéd iránt formális vagy informális csatornákon keresztül folyamatos az érdeklődés, ez sportklubok esetén és az üzleti életben is általánosnak mondható. (…) Jelenleg nincs ilyenről szó, (…)

Gergely még futja a kűrjét, azonban a nézők csalódottan dőltek hátra. Ebben sajnos ennyi volt. Remekül indult, hozta a kötelező elemeket, sikerült újat is villantania, azonban az atletikus képzettségnél valami eltört.

Kérem tőlük, hogy maradjanak kritikusak, ha nem azt kapják a csapattól, amit hűségükért megérdemelnek. Nyugodtan szidjanak, akár engem is, mert ha nem fejlődünk kellő ütemben, az alapvetően az én hibám lesz, vállalni fogom érte a felelősséget. Egyet ne tegyenek soha: ne hagyjanak minket magunkra, mert nélkülük nincs értelme az egésznek!

A végén próbált menteni, azonban a szurkolók méltatása, a saját felelősségének belengetése együtt se tűnik elégnek ahhoz, hogy visszanyerje a nézők bizalmát.

A kűrjét teljesítő Gergelyt illedelmesen megtapsolja a publikum, majd egy emberként veszi elő a telefonját és írja be a keresőbe:

mégis mi a f*szom lehet az a sportdinamika?

amit ennyiszer emlegetett.


🗣️ a hozzászólás // előmoderált
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||